Az intézmény a közösség szíve lehet

Az Európai uniós projektben kidolgozott módszertani fejlesztést a Múzeumi Iránytű sorozatban jelentettek meg. Az egyik a Múzeumi közösségek - közösségi múzeumok, a másik az Esélyt a múzeummal címet viseli. Ezeket a kiadványokat tankönyvként vagy ismeretterjesztő kötetként lehet használni?

A Múzeumi Iránytű sorozat a múzeumi szakma tudományos kiadványa. 2006-ban indította útjára a Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ, eddig 16 kötet jelent meg. Célja, hogy hiánypótlónak számító módszertani fejlesztéseket, gyakorlati munkában felhasználható útmutatókat adjon a szakemberek számára. A kiadványokban hazai, illetve külföldi jó gyakorlatokat is bemutatunk.

Elég széles spektrumon mozog a sorozat. Igyekszünk itt nyomtatott formában elérhetővé tenni az európai uniós támogatásból megvalósuló projektjeink eredményeit, például a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek címűt, melyet konzorciumi együttműködésben valósítunk meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral. Az Esélyt a múzeummal kötet ennek a projektnek a módszertani fejlesztése, amely arról szól, hogy a múzeumok milyen eszközökkel tudnak hozzájárulni a hátrányos helyzetűek múzeumi élményének fokozásához, az oktatásban pedig a felzárkóztatásukhoz.

A másik, szintén konzorciumban megvalósuló projektünk a Cselekvő közösségek - aktív közösségi szerepvállalás, itt is mi vagyunk a vezetők, a partnerek pedig az Országos Széchenyi Könyvtár és az NMI Művelődési Intézet. A Múzeumi közösségek - közösségi múzeumok kötet ennek a projektnek a témájához kapcsolódik. .

Nehéz elképzelni, hogyan alakíthatják egymás életét a kulturális intézmények és a helyi közösségek.

2015-ben készíttettünk egy országos felmérést, amelyben 200 múzeum közösségét mértük fel. Ez egy hiánypótló kutatás volt, mivel Magyarországon korábban nem vizsgálták a múzeumi közösségeket: milyen igényeik vannak, mit tudnak tenni egymásért az intézmények és a közösségek. Meglepő képet kaptunk.

Sokkal több élő közössége van az intézményeknek, mint azt korábban gondoltuk. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a múzeumok természetesnek veszik a körülöttük kialakult csoportokat, és nem dolgoznak ki külön stratégiát a megszervezésükre. Jogos a kérdés, hogy mit tud adni egy közösség? Például be tud kapcsolódni a múzeum szakmai munkájába. Népszerűsíti és jelen van rendezvényeken vagy önkéntesként dolgozik.

Az intézmény akár a közösség szíveként is működhet. Például azzal, hogy helyet ad a helyiek műveiből szervezett kiállításoknak. Sok közösség egyesület formájában működik, és így közösen pályázhatnak: a civileknek kiírt pályázathoz a szakmai hátteret a múzeum szakértőgárdája biztosítja. A Cselekvő közösségek projektnek pont az a célja, hogy ezt a kulturális közösségfejlesztést elősegítse, a könyvtárak, múzeumok és művelődési házak a saját településükön minél jobban kapcsolódjanak be a helyi életbe, aktivizálják a körülöttük kialakult közösségeket.

Milyen módszerek váltak be a legjobban?

Sikeres például a kiadványban bemutatásra kerülő Csizmadiáné Lipták Mária vezetésével kidolgozott módszer. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban idős tárlatvezetőket képeztek: érdeklődő nyugdíjasokat tanítanak meg a tárlatvezetési feladatokra. Ezzel a múzeum lelkes és szakképzett tárlatvezetőket, az idős emberek pedig lehetőséget kapnak arra, hogy érezzék: hasznos munkát végeznek, és megbecsülik őket.

A sikeren felbuzdulva középiskolás diákoknak is indítottak hasonló képzést, amelyen már a nyugdíjasok tanították be a fiatalokat. Végül ez egy generációkon átívelő program lett. A diákok a saját nemzedéküket jobban meg tudják szólítani, könnyebben át tudják adni az ismerteket. A korosztályukban pedig sokkal népszerűbb egy diák tárlatvezető.

Ezekből a programokból közösségek alakultak a múzeum köré, a képzéssorozat mind a mai napig sikeresen működik. Példaértékű az a jól működő, óriási közösség is, ami a Skanzen körül alakult ki. Nem véletlen, hogy ezt a kulturális közösségről szóló projektet mi vezetjük, hiszen a saját tapasztalatinkból kiindulva tudunk jó gyakorlatokkal szolgálni más múzeumok számára.

Kiknek szól az Esélyt a múzeummal című könyv?

Elsősorban múzeumi szakembereknek, akiket abban segít, hogy miként lehet a hátrányos helyzetűek számára múzeumi programokat kidolgozni. A munkát kutatással kezdtük, ezt követte egy módszertani fejlesztés, majd a kiadvány, amely akár tankönyvként is használható. Ebben különböző helyzetű csoportoknak szóló jó gyakorlatokat és módszereket ajánlunk a szakembereknek: hogyan tudják az intézmények megszólítani akár a szociálisan hátrányos helyzetű vagy a szakképzetlen embereket.

A Skanzen Intregrált Tábor nevű programja pedagógiai Múzeumpedagógiai Nívódíjat is kapott. A programban egyedülálló módon ép és sérült, főként Down-szindrómás fiatalok tevékenykednek együtt. A résztvevőkre nem úgy tekintünk, mint segítőkre és segítségre szorulókra, hanem mint akik teljes értékűen kiegészítik egymást. A Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig roma származású diákokra, a Adtörténeti Múzeumban hajléktalanok fogadására is dolgoztak ki programot. De vannak olyan múzeumpedagógiai szolgáltatások is, amelyeket vakok és gyengénlátók, valamint mozgássérültek számára találnak ki.