Prágában született 1883. április 30-án. Apját, aki középiskolai tanár és alkoholista volt, tizenhárom évesen veszítette el. Hogy családját megóvja az elszegényedéstől, fiatalon munkába állt: banktisztviselőként kereste volna kenyerét, de a munkahelyén ritkán mutatkozott, ezért elbocsátották.
Már 17 éves korától jelentek meg szatirikus írásai, publicisztikából, majd irodalomból próbált megélni, bár egy ideig kutyakereskedéssel is megpróbálkozott. Bejárta a Monarchiát, Bajorországot és a Balkán tájait, Prágába visszatérve a bohémvilág ismert alakja lett.
Újságírói ténykedése során anarchista kiadványokat is szerkesztett, volt Az Állatok Világa című lap munkatársa, ahonnan azért bocsátották el, mert több cikket írt kitalált állatokról.
105 álnéven 73 lapban mintegy 1200 írást tett közzé, támadva az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióit.
1911-ben A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt elnevezéssel provokatív álszervezetet (ma úgy neveznénk: viccpártot) alakított, amely a rabszolgaság visszaállítását, a házmesterek államosítását, az állatok rehabilitálását és hasonló kérdések rendezését követelte, a belépőknek pedig zsebakváriumot ígért.
A pártkasszába befolyt pénzt kocsmázásra fordította, kocsmai incidensei miatt többször megjárta a rendőrségi fogdákat, itt szerzett tapasztalatait írásaiban hasznosította.
Az első világháború alatt, 1915-ben behívták a Monarchia hadseregébe, ahonnan gyorsan átszökött az oroszokhoz. Először a cári csapatok oldalán harcoló csehszlovák légióhoz csatlakozott, majd átállt a bolsevikokhoz. Kommunista propagandaanyagokat írt, orosz, lengyel, magyar, német és francia nyelvtudása révén internacionalista csapatokat toborzott a Vörös Hadsereg számára. Irkutszkban háromnyelvű lapot szerkesztett,
kiadta az első burját nyelvű folyóiratot,
végül az 5. szibériai hadsereg politikai osztályának helyettes parancsnoka lett.
1920-ban orosz feleséggel az oldalán tért vissza Prágába, miközben még az elsővel, Jarmila Mayerovával kötött házasságát sem bontották fel. Prágában nemkívánatos személynek, hazaárulónak és bigámistának tartották, műveinek nem talált kiadót.
Hamar visszasüllyedt bohém életmódjába, beteg szívével bajlódva, kórosan elhízva vonult vissza a dél-csehországi Lipnice faluba, hogy nekilásson élete főműve, a Svejk, avagy Egy derék katona kalandjai a világháborúban című könyve megírásának.
A szeretetre méltó, együgyű Svejk alakja 1912-ben, a Svejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyvében bukkant fel először, de világhíressé az I. világháború után megjelent regény tette.
A Svejk a német fordítások révén szerezte világhírét, magyarul Párizsban, illetve Kolozsvárott jelent meg először, azóta már több tucat nyelvre fordították le.
Hőse, a derék katona, csupa ellentmondás: nem tudni, ostoba-e vagy csak zseniálisan tetteti, bölcs-e vagy bohóc, tudatos anarchista forradalmár vagy az egyetlen józan ember egy őrült világban. A megalkuvást vagy a túlélést testesíti-e meg? Svejk csak védekezik az elnyomás ellen, engedelmeskedik és alkalmazkodik, sorsa azonban kiszámíthatatlan szeszélyességgel fordul jóra vagy rosszra. Közben folyamatosan anekdotázik, ontja a történeteket és a példázatokat környezete számára, türelmesen viseli megpróbáltatásait,
sajátos naivitása, realista bölcsessége leleplezi a hadsereg és a háború abszurditását.
A regényt Josef Lada illusztrálta, ő teremtette meg Svejk hasekosan esendő, köpcös figuráját, alakja a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, sokszor éppen túlteljesítésével bizonyította a Monarchia és hadserege képtelen voltát.
A Hašek által teremtett, népmesei hőssé vált katona élettörténetének utolsó fejezeteit a 39 éves író már a halálos ágyán diktálta, de művét befejezni nem tudta, 1923. január 3-án Lipnicében meghalt.
Jaroslav Hašek legjobb barátja, a kiváló cseh író, Karel Vanek regénytrilógiában folytatta Svejk történetét, hogy milyen kalandok vártak még a derék katonára az orosz fronton, a hadifogságban, és a forradalom idején. A mű magyarul is megjelent. Bertolt Brecht 1942–43-ban Svejk a második világháborúban címmel színműben folytatta a kalandokat.
Nyitókép forrása: www.bejvavalo.cz
