Hogy lesz a rettentő Láncos Miklósból a jó Mikulás?

A Kárpát-medencébe osztrák eredettel, szláv közvetítéssel érkezett a december 6-ai ajándékozás szép szokása. A városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztságig. Terjesztésében nagy szerepe volt az iskolarendszernek. Elterjedésével végleg kiszorította a régi népszokást, a miklósolást: az alakoskodással – vagyis beöltözéssel és szerepjátékkal – járó téli ünnepet.

Láncos Miklós és a krampuszok – az alakoskodók ünnepe

Csepreg városa 1785-ben rendelettel tiltotta a miklósolást – és adta ezzel a népszokás egyik legrészletesebb leírását magyar nyelvterületen.

„Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai üdőben némelyek különféle öltözetekben, álorcákban magukat elrejtvén, házrul-házra járnak... keményen megparancsoltatik, hogy senkit sem Szent Miklós előtt való estve, sem Üdvözétönknek születése napján, éjszakáján akár alatta valói, akár gyermekei vagy leányai által az ilyetin szines öltözeteket, avagy házrul-házra való énekliseket, melyek által az éjszakai csendesség sértődik, megengedni ne merészeljenek...”  Csepreg város rendelete, 1785

Merthogy Miklós napjának előestjén a magyarlakta vidékek falvaiban a férfiak gyakran ördögnek öltöztek. Kifordított bundát viseltek, arcukat korommal festették ki, derekukat lánccal övezték, és zörögve járták a  falut. A nép ajándékokkal igyekezett megenyhíteni kedvüket.

Egy Gyimesből gyűjtött ének szerint Miklós ekkor már hozott ugyan ajándékot – de virgácsot is.  

Jani, Mari, Piroska
Tudjátok-e mi van ma?
Hoz az öreg minden jót,
piros almát, sok diót.
Hát még mit, hát még mit,
Frissen vágott suhogót...

A miklósolás (Miklós-járás) szokása a 13. századtól a 19. századig tartotta magát – volt, ahol egészen részletesen feljegyzett pontos koreográfiával. Volt, ahol Miklós „püspök" a fonóba is betért, ahol kíséretével (ministránsokkal, a harangozóval, az ördöggel) „gyóntatta” az ott összegyűlt lányokat.

A játék menete: a Mikulás  a szoba közepén székre ült, kísérete körbevette – a krampusz az asztal alá bújt. Elhangzott egy litánia (esetleg prédikáció)-paródia, majd a Mikulás egyesével szólította gyónásra a leányokat. Aki a gyóntató kérdésére nem felelt, elvitte az ördög...

De azért volt, ahol már ekkor csak ajándékozott a jóságos Miklós: a Felső-Csallóközben házról házra járó Mikulások december 5-én este – miután kikérdezik a gyerekeket jó és rossz tetteikről – puttonyból megajándékozzák őket. 

Az alakoskodás nálunk ugyan már eltűnt, de a mai napig élő szokás Miklóskor (illetve előtte egy éjszakával) Ausztriában. 

 

Rossz társaságban – krampusz, Schmutzli és Knecht Ruprecht

A krampusz az Alpok hegyei közt garázdálkodott már akkor, mikor nálunk Láncos Miklós és ördögei járták a falvakat. A Mikulást kísérő ördög-démon alakját Svájcban a Schmutzli, német területen Knecht Ruprecht jelenítette meg. Knecht Ruprecht szenet ad a rossz gyerekeknek és bekormozza arcukat. Az osztrák Bartl és a Krampus pedig virgácsot hoz – sőt: el is viszi azt, aki rossz volt...

A krampuszfutás hagyománya Ausztriában ma is él: a mi miklósolásunkhoz hasonlóan Szent Miklós napját megelőzően éjszaka szállják meg a városok utcáit az alakoskodók.  

A krampusz a kezdetektől ördögalakhoz hasonlított az ábrázolásokon. Elterjedése a középkorra tehető, és kutatók szerint figurája a boszorkánykultusz hiedelemköréből maradt a Mikulásra. A krampuszok éje, a Krampuslauf vagy épp Láncos Miklós és ördögeinek tombolása – azaz a gonoszűző alakoskodás téli szokása az ősibb, a népi szokás, amelyet a katolikus naptár a Mikulással próbált felülírni – ördögök helyett egy jóságos püspököt küldve jó hívei megajándékozására advent közepén. A két legendakör magától olvadt eggyé – hiszen például a Mikulásnak is van puttonya, amibe akár rossz gyerekeket is tehet...

 A véletlen püspök

Szent Miklós valamikor Kr. u. 245 és 260 közt Patarában született – és püspökké válását is csak a Legenda Aureából ismerjük.

A legenda szerint Myra város (ma Demre, Törökország, Antalaya) érsekének halálakor a város legidősebb püspöke látomásban parancsot kapott Istentől, hogy azt válasszák meg érseknek (főpüspök, archi-episcopus), aki a következő hajnalon legelsőként megy a templomba imádkozni és a neve: Miklós. Ez az ember a patarai kolostorban felnőtt árvából lett pap, az isteni sugallatra Myrába érkezett ifjú Miklós volt.

„Csodálatos módon virradatkor, isteni indíttatásra, mindenki előtt ott sietett Miklós. A püspök megragadta, és azt mondta neki: Mi a neved? Ő pedig, a galambszelídségű ifjú, meghajtott fővel válaszolt: Miklós, szentséged szolgája. Erre a templomba vezették, s bár igen erősen ellenkezett, a püspöki székbe ültették.”

A másik, prózaibb történet szerint Miklós nagybátyja – szintén Miklós – Myra püspöke volt, és az árvaságra jutott fiatal Miklóst pappá neveltette, majd maga mellé vette – és halálakor kézenfekvő volt, hogy kövesse őt az érseki székben.  

Prostitúcióért ajándék?

Hogy lett Miklós püspök a jóságos ajándékozó, gyerekeket beszámoltató figura? És kik kapták az első ajándékot? A legenda meglepő – mert három prostitúcióra kényszerített leány apja, maga a kényszerítő. Legalábbis a Legenda Aurea szerint.

„Miklós szülei elhaltával azon kezdett gondolkozni, hogyan tudná roppant vagyonát az emberi dicséret helyett Isten dicsőségére fordítani. Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva kiházasította elsőszülött leányát.

Nem sok idő múltán Miklós megismételte az ajándékozást. A szomszéd ismét megtalálta az aranyat, és hangos ujjongásban tört ki. Föltette magában, hogy ezentúl virraszt, hogy megtudja, ki volt segítségére szükségében. Néhány nap múlva Miklós – immár harmadszor – kétszer annyi aranyat dobott a házba. Az ember fölébredt a zajra, a menekülő nyomába eredt, és megszólította: Állj csak meg, hadd lássalak, ki vagy! Utolérte és fölismerte. Majd földre borulva meg akarta csókolni a lábát, amit ő elutasított, s szavát vette, hogy míg él, nem árulja el.”

Más változat szerint Miklós három éjen át dob aranyat a leányait áruba bocsájtó – nem nemes, hanem szegény – ember udvarába a három leány kiházasítására. A harmadik alkalommal a szegény ember kilesi őt, majd utánamegy és ígéretet tesz: háláját úgy fejezi ki, hogy széltében-hosszában terjeszti a jóságos ajándékozó, Miklós püspök történetét. (A leányok további sorsáról viszont ez a legendaváltozat nem emlékezik meg.)

A védőszent és a pofonosztó

Szent Miklós nem csak ajándékot ad, de védőszent is. Sokan fohászkodnak hozzá, mert oltalma alatt állnak a tengerészek, illatszerészek, gyógyszerészek, zálogházak, gyermekek és diákok, búcsújárók, eladósorban levő leányok, igazságtalanul elítéltek, kádárok, köszvényesek, csúzban szenvedők, lenkereskedők, magkereskedők, mészárosok, molnárok, pokol hatalma alatt állók, posztósok, sörgyárosok, szénhordók, takácsok, tanítók, tengeri veszedelmeket kiállók, tűzoltók, tűzvész áldozatai, utasok, vászonkészítők, özönvizek és zivatarok károsultjai.  

A Miklós-legendakör is igen gazdag. Van történet a tenger lecsendesítéséről, a gabona megsokasításáról, Diana olajáról, az elrabolt fiú megmentéséről – és sok minden másról. Miklós népszerűsége cseppet sem csökkent az évszázadok során – bár a valódi történelmi személyhez és az ő személyiségéhez ezeknek a legendáknak minden bizonnyal kevés köze volt...

A Legenda Aurea megemlíti, hogy Miklós részt vett az I. Konstantin császár által összehívott első zsinaton, a niceain 325-ben – de többet nem közöl a témáról. A zsinat tartalmát megörökítő írásokban és néhány ábrázoláson viszont fennmaradt, hogy a vita hevében – amelyet Jézus Istennel való egylényegűségéről folytattak a zsinat résztvevői – Miklós felpofozta vitapartnerét, Ariust. 

A vita tulajdonképpen egy betű különbségről - egy i-ről és a mögöttes tartalomról szólt. Homousion = egylényegű – vagy homoiusion = hasonló lényegű-e a Fiúisten és az Atya. Öröktől való-e a Fiúisten, vagy az Atya teremtménye. Miklós szerint egylényegű, Arius szerint hasonló. 

Arius tanait a pofon után 56 évvel eretnekségnek minősítette hivatalosan is az egyház az első konstantinápolyi zsinaton (381), mert az ariánus eretnekek Jézus isteni voltát és a Szentháromságot tagadták a homoiusion hangoztatásával.

Miklós halála napján ad

A Miklós-kultusz a középkor folyamán az egész világon elterjedt. Magyarországon közel hatvan települést neveztek el Szent Miklósról  (például Kunszentmiklós, Szigetszentmiklós). Képzőművészeti emlékeink közül külön figyelmet érdemel a jánosréti főoltár nyolcosztatú táblaképe, amely a legismertebb legendákat illusztrálja (a Nemzeti Galériában nézhető meg eredetiben). A képek a legismertebb legendákat mutatják meg: felül láthatjuk a három leányt, mellette a tenger lecsendesítését. Alul a botba rejtett arany csodája jelenik meg, jobbra lent pedig a hamis eskü története (szintén a már idézett Legenda Aureában szereplő két történet).  

Miklós püspök december 6-án hunyt el 345-ben. A Mikulás-ajándékokkal valójában egy kicsit így rá is emlékezünk.