„Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jól esett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik” – így írt a már idősödő Márai Sándor arról az érzésről, melyet a jótékonysági szervezet november 12-én megnyílt pop-up tárlata is megragadni kívánt. A szociális munka sokszínűségére mutat rá, és azt hangsúlyozza, hogy aki ezt a hivatást választja, a másik embert választja. Önzetlen segítőink ritkán kerülnek a figyelem középpontjába, többségüket elhivatottságuk vezette a segítségre szoruló emberek közé, és a kötelességérzet őrizte meg a szakmában, a tudat, hogy szükségük van rájuk.
Az Ismeretlen segítőink fotókiállítás egyrészt köszönetet mond, másrészt a karitatív szervezet figyelemfelhívó kampányát is kíséri, mely a szociális ágazatban dolgozó 100 ezer ember áldozatos munkájára hívja fel a figyelmet. „Minden év november 12-én, a szociális munka napján kifejezzük a hálánkat nemcsak a saját kollégáinknak, hanem az ágazatban dolgozó mintegy 100 ezer embernek. Azt gondoljuk, hogy az ország egyik legnagyobb karitatív szervezeteként felelősségünk és kötelességünk kiállni a szakmáért és a benne dolgozó munkatársainkért” – mondta el Parák Eszter, a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs referense.
Szociális munkásokkal találkozhatunk idősotthonban, fogyatékos emberek napközijében, támogató szolgálatnál, tanyagondnokságnál, családok átmeneti otthonában, hajléktalanellátó és szenvedélybetegeket segítő intézményekben. Kevésbé köztudott, de a menekültekkel is ők foglalkoznak, s a legszegényebb településeken ők segítik várandósságuk során az édesanyákat is. Olyan helyszíneken vannak jelen, ahol azt érezzük, bajban vagyunk, segítségre szorulunk, a lehetőségeink, erőnk, tudásunk elfogyott. Teszik mindezt hóban-fagyban, rekkenő hőségben és sokszor lehetetlen körülmények között. Reggeltől estig, nap nap után.
A Máltai Szeretetszolgálatnak nem ez az első szokatlan figyelemfelhívó kampánya, 2020-ban már volt egy, a mostanihoz hasonló ihletésű köztéri plakátkiállítása, mellyel Budapesten a 4-es, 6-os villamos vonalán, valamint a főváros frekventáltabb helyszínein találkozhattunk. A következő évben a Katona József Színházban berendezett „élő könyvtárukba” invitálták a látogatókat, ahol az érdeklődők a szociális munkásaikkal beszélgethettek. Az akcióhoz már akkor számos művész, például Erdős Virág, Parti Nagy Lajos, Novák Péter vagy Tasnádi Bence is csatlakozott.
A szolgálat szociális munkásait rendszeresen kísérik fotóriporterek, akik megörökítik a nap során átélt pillanatokat. Az új tárlaton szereplő 16 képet az évek során készült több ezer fotóból válogatták a kiállítás szervezői. A képek a szociális ágazat egy-egy szakterületébe engednek betekintést: láthatunk pillanatképet időskorúak otthonából, fogyatékossággal élők napközijéből, egy Ukrajnából menekült család első, kilátástalansággal teli magyarországi perceiről Beregsurányban, egy gyerekek felzárkózását segítő tanodából, vagy egy, a legalapvetőbb szükségleteket is nélkülöző család életéből. Felvillantják a melegétel-osztás derültebb pillanatait és a mentőszolgálat sokszor lelkileg is megrendítő feladatait. Mindegyik fotó egy-egy erős érzelmi pillanatot ragad meg, melyek közös pontja az érintés. Mert bár távolról is lehet szeretni, de az igazi emberséget az jelenti, ha közel megyünk a másikhoz, és megérintjük őt és a lelki sebeit is.
A kiállítás különlegességét az adja, hogy a most bemutatott képeket egy-egy kortárs író gondolata is kíséri. Parák Eszter elárulta, miért: „Azért szerettük volna az irodalmat is bevonni a kampányunkba, mert úgy gondoljuk, ahogyan a szociális munkások, úgy a művészek, írók, költők is önmagukból, a lelkükből, a hitükből és az emberségükből dolgoznak, és nem szokványos módon szólaltatják meg a szociális munka láthatatlan oldalát. Legnagyobb örömünkre szinte az összes író, költő azonnal igent mondott a felkérésünkre.”
Volt, hogy egy megadott képhez írt egy szerző, ahogyan tette például Meskó Zsolt is. Borotválás címmel a már mozdulni képtelen kézről ír, mely bár szeretne, de már nem tud a borotva után nyúlni, mely eszközt végül az ott dolgozó szociális munkás veszi kézbe: „A segítő keze mozdul, a segítő szeme nevet. Helyettesít. Mosolyt, kezet. Ő vágja az arcszőrt” – írja. Ahogyan a szöveg, úgy a hozzá párosított kép is elárulja a megoldást: egy idősek otthonában végzett arcborotválás kiszolgáltatott, de mosolygóssá tett pillanatát örökíti meg. Galambos Attila Egy hely című verse azért különleges, mert a hajléktalanság szemszögéből tekint rá a témára, a mellé került fotó pedig egy, a Gondviselés Háza Hajléktalanok Idősotthonában megélt pillanatot rögzít, ahová olyan emberek kerülnek, akik évtizedes utcán élés után idős korukra végre otthonra lelhetnek.
Az is előfordult, hogy már korábban megírt verseket, szövegeket ajánlottak fel az alkotók, ahogyan például Visky András, aki Holló Futárszolgálat című írásában saját kommunista lágerben megélt fájdalmas emlékeit és éhezését idézi fel, melyhez remekül passzol egy debreceni melegétel-osztáson készült fotó. Novák Péter egy korábbi dalszövegével járult hozzá a kampányhoz, a Szívlapát cím alatt futó gondolatai jól illenek Kovács Bence 2024-ben készült fotójához, mely azt a felbecsülhetetlenül nagy örömet rögzítette, amikor a gödi fogyatékos fiatalok az otthonból, ahol az egész addigi életüket élték, egy családi házba költözhettek.
„Legalább annyi kihívást, mint örömet jelentett a több ezer fotóból kiválogatni azokat, amelyek illettek az elképzelésünkhöz. Sok olyan fényképünk van, melyeket jó ideje egy nagy alkalomra tartogattunk, amikor valóban méltó módon tudjuk megmutatni őket. Ez, úgy gondoltuk, egy ilyen. Például Majoros Árpád Csaba képe, mely egy fürdetést ábrázol, szinte felsorolhatatlanul sok érzést mozgósít a szemlélőben, egyszerre beszél bizalomról, gondoskodásról és ráhagyatkozásról.”
A plakátokat nem egy helyen, hanem újszerű módon a főváros 11 különböző és sokak által látogatott helyszínén, színházakban, templomokban, könyvtárban és piacokon helyezték el. Aki szeretné ezeket felkeresni, egy térkép segítségével is megteheti.
A képeket Kovács Bence, Lambert Attila (Magyar Kurír), Majoros Árpád Csaba, Mózes Anita és Parák Eszter készítette.
Szerzők: Iancu Laura, Király Eszter, Posta Marianna, Szabó T. Anna, Takács Boglárka, Terék Anna, Galambos Attila, Győrffy Ákos, Ijjas Tamás, Lackfi János, Meskó Zsolt, Novák Péter, Vass Norbert, Visky András és Vörös István.
A tárlat november 12–24. között 11 helyszínen, majd ezt követően a Szeretetszolgálat Batthyány téri központjában tekinthető meg az adventi ünnepek során.
A kiállítás helyszínei erre a linkre kattintva kereshetőek meg: ismeretlensegitoink.maltai.hu
