Mindig, mindenhol jeleket olvasunk – legtöbbször az emberek nyelvi és nem nyelvi jeleit. A nyelvi jeleket mesterségesen, a kommunikáció szándékával hozzuk létre, de vannak olyan jelek is (füst, láz), amelyek nem a kommunikáció szándékával születnek.
Közlekedési lámpák, titkosírás, Morse-kód, Braille-írás, jelelés: sajátos rendszer mindegyik, amelyekben az a közös, hogy alkotóelemeik a szavak helyett állnak. Sajátos nyelvi rendszert alkotnak, amelyeket így minden érzékszervünkkel felfoghatunk: láthatjuk, hallhatjuk és tapinthatjuk őket. Az emberi nyelv elsődlegesen hallható jelrendszer: minden megnyilatkozásunk alapja a beszéd, a (látható) írás csak későbbi fejlemény. A nyelvi jelek pedig a szóelemek és a szavak: ezekből áll minden nyelvi megnyilatkozás.
Induljunk kalandra a nyelv és a jelek közös metszéspontján, és találkozzunk ott, ahol a jelentések is összeérnek: a szemiotika tudományánál!
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link másolása
