A sorozatban három terület, a történeti, a néprajzi és a képzőművészeti gyűjtemény szólítja meg közönségét néhány figyelemre érdemes darabbal.
A történeti gyűjtemény november végén gazdagodott egy, a közösségi médiában is ismertté vált tárggyal, egy újhartyáni ház bontásakor előkerült tetőcseréppel, amelyen az olvasható: „Szeretem nagyon. Megyeri Jolánka és Kocsis Pál jegyesek. Békéscsaba, 1946. nov. 30-án.” Az ismertté vált, hogy Jolán egy cipőgyártó üzemet birtokló családból származott; de ki lehetett Kocsis Pál? És hogyan került egy hetvenhat éve készült, még égetés előtt feliratozott békéscsabai cserép a 165 kilométerrel távolabb található, Pest megyei Újhartyánba? A múzeum történészének feladata erre a kérdésre választ találni.
A néprajzi gyűjtemény gazdag szlovák és román tárgyanyagához félszáz, Békés megye népi kultúráját reprezentáló magyar textilmunka társult. A békésszentandrási származású Gazsó Rozália menyasszonyi hozományát az 1930-as évek elején készítette a helyi Sinka Mária varrónő, a házasságkötés ugyanis egykor elképzelhetetlen volt az évek hosszú során gyűjtött kelengye nélkül.
A képzőművészeti gyűjteménybe pedig egy magyar műgyűjtő ajánlott fel ősszel egy Gyóni Géza költő, újságíró személyéhez kötődő relikviát. A felvidéki születésű hadifogolytárs, Petrányi Miklós festőművész négy lapra készített grafitrajzsorozatáról van szó, amelyek Gyóni Géza – akinek kultusza ma is elevenen él Békéscsabán – 1917. június 25-én bekövetkezett halálának és temetésének jeleneteit ábrázolják.
A részvéttel teli eseményleíráshoz a képzőművészeti szakág a múzeum 481 darabból álló Gyóni Géza-relikviagyűjteményéből a költő krasznojarszki sírjáról származó virágokat társította.
A kiállítást december 22-ig, majd– az energiaválság miatt elrendelt kényszerszünet végével – 2023. május 31-ig a kamarateremben tekinthetik meg az érdeklődők.
Nyitókép forrása: Munkácsy Mihály Múzeum
