Lélekőrzők – Megnyílt a leányfalusi Ravasz László-emlékház

Az emlékház központi kiállítása a modern magyar protestantizmus nagy hatású közéleti személyisége, Ravasz László (1882–1975) református püspök, két másik, Leányfaluhoz kötődő katolikus pap életútját és munkásságát mutatja be, valamint egy diakonisszaközösség történetét ismerteti.

Az emlékházként újjászületett villa története kalandos volt. Az egykor Klein Árpád pesti bőrnagykereskedő tulajdonában állt neobarokk nyári otthon az államosítást követően hol SZOT-irodaként, hol üdülőként, hol lakásként működött, majd a lassú pusztulás és a bizonytalanság évtizedei következtek. A fordulat 2019-ben jött el, amikor a település közössége merész gondolattal emlékház, ökumenikus egyházi gyűjtemény és rendezvényközpont szerepet álmodott meg a romos épületnek. Az összefogásnak és az állami támogatásnak köszönhetően 2022 tavaszára a tájba illő, a korabeli és a modern építészeti elemeket szervesen egybeillesztő épület jött létre, amelynek a környezete is hibátlanul kapcsolódik az ősfás kerthez. A rendezvényközpont mögött újra életre kelt a park, amely a Dunáig vezeti le a látogatókat, árnyas padokkal és szökőkúttal csábítva őket megállásra.

A külső és a belső tereket azonban lélekkel is meg kellett tölteni, s ebben elévülhetetlen érdemei voltak a kiállítás kurátorainak, Ravasz László püspök unokájának és dédunokájának: Tegzes Lászlóné Bibó Borbálának és Szabóné Tegzes Orsolyának, valamint a kiállítás rendezőjének, Eleőd Ákos Ybl-díjas építésznek. 

Az alkotók a kiállítás hivatalos megnyitóján, májusban a kihívásokról, a megoldott nehézségekről és a múzeumhoz való személyes viszonyukról beszéltek. Mint Eleőd Ákos fogalmazott, az első kérdések egyike az volt, hogyan lehet egy kiemelkedő személyiség rendkívül gazdag életútját úgy bemutatni, hogy a látogató közel érezze magához, hiszen egy íróasztal, egy falilámpa csak íróasztal és falilámpa marad, ha nincs mögötte történet, mellette pedig az ember. Meg kellett mutatni azt a közel száz évet is, amelynek során Ravasz László élt és tevékenykedett. Az alkotók végül azt a négy témát választották ki, ami Ravasz László életművének tanulmányozóit is a legtöbbet foglalkoztatta, de ami még fontosabb, magát a püspököt is. Így került a középpontba az igehirdető, az egyházszervező és -építő, a közélet aktív résztvevője és a nagy családja körében élő püspök.

„Jó lenne minél többet megmutatni, átadni mindabból, amit én megéltem és megélhettem” – ezt már Tegzesné Bibó Borbála emelte ki, aki arról beszélt, mennyire nehéz volt kilépni „az unokaság cipőjéből”. Ezt a kiállítást ugyanis nem unokaként kellett megcsinálni, hanem objektíven szemlélve, kicsit hátrébb lépve. „Borzasztó hálás vagyok a kiállításnak, mert lehetőséget adott arra, hogy olyan mértékben belemélyedjek nagyapám életébe, írásaiba, életművébe, ahogy a kiállítás nélkül valószínűleg nem lett volna lehetőségem.” A családjával ma is Leányfalun élő Borbála a Lélekőrzők cím kapcsán hangsúlyozta: mindhárom bemutatott egyházi ember számára nagyon fontos volt az istenhit, a lélek őrzése és átadása, és a létező legnehezebb körülmények között is példát tudtak adni.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői megidézték a kiállítás további szereplőit is, akikkel többen személyes ismeretségben voltak.

Katona Puszta Sándor pap-költő 46 évig szolgálta a falu katolikus híveit, de sok szálon kötődött Leányfaluhoz Kölley György, a gulágra száműzött katolikus pap és cserkészvezető is, a külhoni magyar cserkészet kiemelkedő alakja. A kiállítás része a Filadelfia-diakonisszák közösségének története is, akik a két világháború idején kiváló ápolónői munkát végeztek, a II. világháború idején embereket mentettek, árvaházakban, gyülekezetekben szolgáltak, és megalapították a leányfalusi református szeretetotthont.

A szétszórtságban is mindvégig megőrizték a hitüket, lélekőrzők maradtak. Kölley Györgyről a kiállítás előkészítése során sok személyes emlék, írott anyag, visszaemlékezés került elő különféle fiókokból. Leányfalun a költőként elhallgattatott, a település és a fiatalok közösségi életében ugyanakkor nagyon fontos szerepet játszó „Tiszi bácsinak” köszönhetően az 1950-es, 60-as és 70-es években sajátos mikroklíma volt. Nem kis mértékben ennek a mikroklímának tevékeny részese volt Katona Puszta Sándor is.

A kiállítás szellemi kalandot szeretne kínálni. Olyan impulzusokat adni, amelyek gondolatokat ébresztenek, nem pedig direkt üzeneteket küldenek – hangsúlyozták a beszélgetés résztvevői. Megtudtuk azt is, hogy az állandó kiállítás időről időre megújul majd, és az érdeklődőket a folyamatosan gyarapodó digitális gyűjtemény is segíti.

Fotók forrása: Pro Cultura Leányfalu