George Miller ausztrál filmrendező jövőre lesz nyolcvanéves. Erre a tényre emlékezzünk majd, amikor a sorban ötödik Mad Max filmjének elképesztő akciójeleneteit nézzük, amely tizenöt évvel a 2015-ös, óriási sikerű A harag útja eseményei előtt játszódik. Az eredettörténetben Anya Taylor-Joy játssza Charlize Theron Furiosájának fiatalabb változatát, a Cannes-ban és Magyarországon szinte egy időben bemutatott mozi pedig igazi vizuális lakoma, tele lélegzetelállító mutatványokkal, szuggesztív átalakításokkal és Tom Holkenborg már-már kísérteties zenéjével. A Furiosa: Egy Mad Max történet egy magas oktánszámú remekmű, amelyet bűn lenne nem nagyvásznon nézni.
1979-ben Mad Maxet az akkor még ismeretlen Mel Gibson játszotta: a törvényen kívüli bőrruhás, vagány hős, a motoros bandák és a sivatagi akciók hamar kultikus státuszba emelték Millert, aki franchise-zá dagaszthatta Max kalandjait. Akkoriban óriási újdonságnak számított az a típusú akció, amely halált megvető bátorsággal váltogatta a közeliket a felgyorsult képsorokkal, ám a rendező nem csupán a látványra és a technikára támaszkodik: mélységet és emberséget kölcsönöz karaktereinek. Olyan, nem disztópikus környezetben átélhető érzelmeket látunk, mint a gyász, veszteség, bosszú vagy éppen a szerelem.
A Dűne Arrakisának ausztrál változatán járunk, itt a ritka fűszer helyett az üzemanyag a legnagyobb érték, a benzin pedig nem csupán a belső égésű motorokat hajtja, hanem az egész Mad Max-sagát is. Először a gyermek Furiosát ismerjük meg (Alya Brown), aki egy rejtett oázisban él boldogan édesanyjával a sivatag közepén. Az élet virágzik a Zöld Helyen, ám sajnálatos módon rábukkan pár motoros felderítő, akik egy Dementus nevű hadurat szolgálnak (Chris Hemsworth). A lányt elrabolják, ezután alámerül a poklok poklában, amikor pedig nagy nehezen mégis talál magának egy kis szeretetet, ismét elveszik tőle. Ettől kezdve nincs megállás: kizárólag a bosszú élteti.
A Mad Max: A harag útja kilenc éve új szintre helyezte az akciófilmek autós üldözéseit. Olyan kaszkadőrmutatványokat láttunk, amelyekre korábban közel sem volt példa. Emellett a film dühös feminista kiáltványként is remekül működött: egy csapatnyi nő fellázad az elnyomó férfiak ellen. Charlize Theron szótlan, kőkemény Furiosája rögtön előkelő helyre került a legendás akcióhősnők listáján. Sokakban felmerülhetett a kérdés: vajon nem lesz túl nagy a színésznő cipője Anya Taylor-Joyra?
Taylor-Joy nem sokat mond, de kifejező tekintetének köszönhetően pontosan tudjuk, mire gondol. A nagyközönség számára leginkább A vezércsel című sorozatból, a A menüből, az Emmából vagy esetleg A boszorkányból ismert Anya Taylor-Joyra előszeretettel használják az „érdekes arcú” jelzőt. Ennek általában kevés nő örül, ám a fiatal színésznő valóban szuggesztív: hiába férne alkatilag a tipikus szépség sablonjába, van benne valami egészen különleges, valami más. A jövő filmsztárja, aki mindig fényesen ragyog a vörös szőnyegen, klasszikus, időtlen és elegáns, tehetsége pedig lenyűgöző.
A Furiosában azonban esélye sincs a vonzerejére támaszkodni: mocskos ruhákban, fél karral, egy ponton teljesen kopaszon látjuk, a bőrére pedig makacsul tapad a por és a benzin fekete keveréke. Mindössze harminc sor szövege van a film egész játékideje alatt, Anya Taylor-Joy mégis érzelmi intenzitást kölcsönöz a szerepnek, köszönhetően leginkább hatalmas, kifejező szempárjának. Nemezise, Chris Hemsworth pedig szórakoztató főgonosz: öröm nézni narcisztikus megnyilvánulásait, kreatív ruhatárát és a három motorból álló, római gladiátorokat idéző fogatát. A mellékszereplők is emlékezetesek: Miller kizárólag börtönviselt embereket szerződtetett statisztának, mert szeretett volna esélyt – és munkát – adni ennek a lenézett társadalmi csoportnak.
A Furiosa jó például szolgál az univerzumbővítésre és arra, hogy a mainstream szórakoztatást is lehet magas színvonalon művelni. George Miller anno stabil orvosi praxisát hagyta ott az első Mad Max miatt, és azóta sem engedte el kedvenc világát, noha a Furiosa az első olyan történet, amelyben Max Rockatansky, azaz Mad Max egyáltalán nem tűnik fel. A Disney is hasonlót szeretett volna a Csillagok háborújával, amikor a Zsivány Egyes után kihozták a Solót, azaz egy ikonikus popkulturális karakter, Han Solo eredet sztoriját. A Furiosa: Történet a Mad Maxből azonban nem esik a hanyag, profitorientált sorozatgyártás hibájába: minden részlete aprólékosan ki van dolgozva.
Az ócskavasból összetákolt helyszínek (Citadella, Skulófarm, Gázváros) részletessége, a gondosan megkomponált öltözékek, nevek és mellékkarakterek olyan jól ki vannak találva, hogy érdemes elveszni a részletekben. Olyan negyedórás akciójelenetet is láthatunk, amelyet 78 napig forgattak, és ahogy A harag útján is a Cirque du Soleil artistái is dolgoztak, ezúttal is megkapjuk ezt a színvonalat. Ezúttal ráadásul minden eszement járművet működőképesre építettek: egy YouTube-csatornán már a forgatás kezdete óta figyelemmel lehet kísérni a flotta elkészültét.
A Furiosa egy őrült zseni által okosan megkomponált bosszúeposz, amelyben választ kapunk arra, hogy Charlize Theron karaktere hogyan jutott el odáig, ahol A harag útjában megismerhettük. Története öt fejezetre oszlik, a film pedig némileg ellentmond az Oscar-díjas A harag útjának. Ez egy másfajta vadállat: mintha James Cameron A bolygó neve: Halál című folytatása Ridley Scott eredetije, A nyolcadik utas: a Halál előtt jelent volna meg. Vajon megváltoztatja a sorrend bármely filmről alkotott véleményünket?
