Szőllőssy Györgyné Dancsházy Oláh Ida Lux Terka írói álnéven alkotott. A korban nem szokatlan, hogy valaki művésznéven alkot, Oláh Idának is kellett egy frappáns név: a Lux latinul fényt jelent, és jelezte az írónő latinos műveltségét is.
Lux Terka rendkívül titokzatos alkotó volt, élete történetét ő maga is előszeretettel regényesítette.
Az általa írt életrajzi vázlatokból informálódtak a korabeli lapok, ezekben azonban sok adat hibásan szerepel, mások pedig meg sem jelennek bennük. Születési dátumaként az 1873-as évet jelölte meg, de valójában Szilágysomlyón, 1868. február 20-án látta meg a napvilágot.
Azt is terjesztette, hogy az édesapja Bem seregében szolgált, amit semmilyen bizonyíték nem támaszt alá. Valószínűleg ezzel az adalékkal szeretett volna tekintélyt kölcsönözni a nevének. Valójában Oláh Lajos és Cseh Julianna leányaként született, és feltehetően alsó középosztálybeli családból származott. A neve előtagja alapján valószínű, hogy mint regényeinek oly sok hőse, lecsúszott dzsentri család lánya lehetett.
1885. szeptember 13-án, Debrecenben házasságot kötött Szőllősi György ékszerész-aranyművessel. Szőllősinek jól menő üzlete volt Debrecenben, így Lux Terka számára ez a házasság kitörési lehetőséget jelentett. Három gyermekük született, 1887-ben, 1888-ban és 1889-ben. Az első egy kislány, Ida, a második egy halva született gyermek volt, a harmadik pedig egy fiú, György, aki hétéves korában meghalt. E tragédiák miatt Lux Terka keserűen emlékezhetett erre a házasságra.
Szöllősivel különváltak, de azt nem lehet pontosan tudni, hogy még a válás előtt vagy csak utána kezdett el publikálni. Valahol azt írja, hogy 15 éves korában kezdett el írni. Az mindenesetre sejthető, hogy nem sok lehetősége volt a tanulásra, hiszen már 17 évesen férjnél volt. A házasságában asszonyéletet élt, talán esténként jutott egy kis ideje olvasásra. Később azonban képezhette magát, mivel a regényei művelt és tájékozott nőnek mutatják.
Könnyed hangú tárcáival tűnt fel, amelyek többnyire a nők életének érzelmes vagy humoros motívumait dolgozzák fel. Műveinek legnagyobb része a Pesti Hírlapban jelent meg. Ekkor már elfogadott volt, hogy az olyan „férfi lapoknál” is dolgozzanak női munkatársak, mint a Pesti Hírlap.
Lux Terka első regénye 1906-ban jelent meg, Leányok címmel.
A történetben három lány: Baba, Juli és Janka Budapestre költözik, hogy tanuljanak, és megcsinálják a szerencséjüket. A regény megjelenésekor már létező jelenség volt, hogy a kisvárosokból vagy a falvakból feljöttek a lányok a fővárosba tanulni. Míg a nők korábban csak tanító- vagy művészeti képzésben vehettek részt, ekkorra már nyitva állt előttük az út a jogi, a gyógyszerészeti vagy a bölcsészpálya előtt (az utóbbi akkor még a természettudományokat is magában foglalta).
A regényben Baba színiiskolába jár. Akkoriban színésznőnek állni jó karrieralternatívának számított: ha tehetséges volt, egy színésznő politikai befolyásra is szert tehetett, és saját vagyont gyűjthetett. Janka dzsentri lány, aki faluról érkezik a Zeneakadémiára. Ez a művészeti képzés régóta nyitva állt a lányok számára. Juli szintén faluról érkezik; az ő célja az, hogy leérettségizzen. Erre 1895 óta volt lehetőségük a lányoknak, sőt ekkortól már egyetemen is továbbtanulhattak.
A regényből kiderül, hogy a korban fontos kérdés a származás, ennek lenyomozása hozzátartozik a társadalmi érintkezéshez.
A lányok egy zsidó asszonyhoz kerülnek, akivel közösen osztoznak a lakás egyetlen szobáján. Janka lenézi a közeget, amibe kerül: „S a megvetés és keserűség könye a sors iránt, fojtogatta torkát, amely őt ebbe a környezetbe vetette, akit gyűlölt, megvetett, útált. Ez a közönséges zsidó familia, a piszkos, vén asszony s a még piszkosabb, rakoncátlan, vad szolgáló.” Babát könnyű erkölcsűnek tartja, Julit azonban tiszteli – „a komolysága, tartózkodása, szorgalma és okos tekintetének jósága tetszett neki” –, de vele sem barátkozik, mert Juli apja közönséges falusi gazdálkodó.
Az 1900-as évek elején a zsidó származású embereket lenézést övezte a „jó” társaságban, a zsidók pedig pénz vagy tanulás révén asszimilálódni igyekeztek. A beilleszkedés egyik módja volt a kikeresztelkedés is: a regény házinénije ugyan még izraelita, de a lánya már katolikus.
A regény fő tere a Király utca, ami akkoriban nyüzsgő-pezsgő helyszín.
Olyan, mint egy soknyelvű, sokvallású hangyaboly, ami éjszaka sem alszik. „Baba kiváncsian nyujtogatta jobbra-balra a fejét, nézegette az emeleteket és szinte kéjjel hallgatta a nagy város otromba, pokoli lármáját.” Ez az utca a város belső fejlődése során organikusan alakult ki. Itt volt a legtöbb üzlet, kávézó, ám nem volt annyira előkelő, mint az akkor még IV. kerületi Váci utca.
A lányok egy helyiségen osztoznak a házinénivel, így folyamatosan monitorozzák egymást. Fontos, hogy nincs a háztartásban férfi, hiszen az már veszélyforrás lenne e tizenéves lányok számára. A lányok egyedül vannak a nagyvárosban, ráadásul alig van pénzük, ezért Juli és Janka rákényszerül arra, hogy leckéket adjon. Az őket alkalmazó családoknál kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, a regényben szerepel egy #metoo jelenet is: Julit a háziúr megpróbálja elcsábítani. Szécsi Noémi rámutatott: a Jankáékhoz hasonló deklasszált lányoknál mindig csak egy cérnaszálon múlik, hogy tisztességes nők válnak-e belőlük. A korban sokkal elfogadottabb volt az, ha egy nő szeretőt tartott, és ki-kikacsintott a házasságából, mint ha elvált asszonyként vagy egyedülálló nőként élte az életét.
Az író-olvasó találkozóin elhangzott gondolataiból az derül ki, hogy Lux Terka maga sem hitt a szerelemben.
Általában a hősei sem hisznek benne, ha pedig az érzelmeikre hagyatkoznak, rendszerint pórul járnak. Jó sorsuk csak akkor lesz, ha függetlenek maradnak, és nem hallgatnak a szívükre.
Lux Terka regényeiben életvezetési tanácsokat is oszt, ezek kissé didaktikusan hatnak a mai olvasó számára. Sok olyan gondolata van, ami miatt a feminizmushoz köthetjük. „Ha a nőemancipációnak minden bajnoka olyan kövekkel rakná ki a maga útját, mint Juli, egy századot azonnal átléphetnének a lenézés és mellőzés korszakából” – írja. Ám a felolvasásain mindig arról szónokolt, hogy a feminizmus káros dolog, és elzárkózott a korabeli feministáktól, hiába volt ő maga self-made woman.
Lux Terka 1938-ban, szívizom-elfajulásban halt meg. Utolsó regényében, a Nápoly és Budában nacionalista hangot ütött meg. E műve korábbi szarkasztikus, frivol stílusától eltérő hangvételű, ezért feltételezhető, hogy nem is az ő szövege.
Nyitókép: illusztráció, forrás: nyugat.hu
