A Romengo együttes a roma folk egyik legismertebb zenekara, melynek neve nemcsak Magyarországon, hanem a világ szinte minden szinte táján ismerősen cseng. Muzsikájukban a hagyományok tisztelete és a megújulás egyaránt jelen van. Az együttes vezetője, egyik megálmodója, Rostás Mihály gitáros szerint a dalaikban a cigányság múltján alapuló, de az általuk személyesen is átélt érzelmeket közvetítik. Mihály és az együttes énekese, Lakatos Mónika, aki egyben a felesége is, az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban stábjának nagy átéléssel, szinte megrendülten meséltek meghatározó gyerekkori élményeikről, melyek ehhez a régióhoz kötik őket. Ismerik a környék minden zegét-zugát, nem tudnak úgy hazatérni, hogy a múlt nem köszönne rájuk. Mihály a Nyírség és a szatmári tájegység határán fekvő kisvárosban, Nagyecseden született, s itt töltötte gyerekkora nagy részét: „A cigányságomat, identitásomat ez a hely határozta meg, itt szívtam magamba azt a fajta zenét, amit a mai napig művelünk és képviselünk, s minden olyan emlék ideköt, ami meghatározta, hogy milyen emberré váltam.”
Nagyecsed után a vármegye egyik legjelentősebb turisztikai látványosságát, a Nyíregyházi állatkertet, a Sóstó Zoo-t céloztuk meg, mely világszínvonalon mutatja be a felnövekvő nemzedéknek a minket körülvevő ökológiai környezetet. Európa egyik legnagyobb állatállománnyal rendelkező állatparkjában 500 faj 5000 egyede él kontinensenkénti felosztásban. Mónika nem állta meg és dalra fakadt a zsiráfok karámja előtt, ami ismerősen csengett a hosszú nyakú állatoknak, hiszen, képzeljék, itt még énekelnek is a gondozók az állatoknak! S ha már Nyíregyháza, a híres nyíregyházi gyrost, avagy a nyíroszt is ajánlott letesztelni, valóban olyan különleges-e. A legtöbbek szerint igen!
Ahhoz, hogy a lélek is jóllakjon, érdemes ottjártunkkor a Máriapócsi Nemzeti Kegyhelyet is meglátogatni, ahol Lakatos Mónika szerint hidegrázós élmény járja át az embert. Két csoda is kötődik e helyhez: először 1696. november 4-én vették észre, hogy a templom Mária képe elkezdett könnyezni, majd ugyanez történt a helyére kerülő másolattal is 1715-ben.
Az ország legkeletibb csücskében is bőven van mit megnézni, vár az izgalmas történelméről híres Nyírbátor, a szabolcsi földvár, Tiszacsécsén a Móricz Zsigmond Emlékház, Vaján a Vay-várkastély, Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc sírja, mi mégis a gyerekkor lenyomatait jártuk végig Mónikával és Mihállyal: a tiszadobi Andrássy-kastélyt, a nagyecsedi szivattyútelepet és az ország utolsó működőképes malmát, a túristvándi vízimalmot. Az együttes bársonyos hangú énekesnője így vallott ezekről az épületekről: „Körülvesznek bennünket és olyan emlékeket őriznek, amit muszáj látnia a jövő nemzedékének is. Olyan korszakokat mutatnak be, melyet menteni, szeretni, értékelni szükséges.”
„Minél többféle kultúrát ismerünk meg, annál elfogadóbbá válunk, és ha egy ember, aki korábban nem volt nyitott a cigány zene iránt, de rajtunk keresztül megismeri azt, lehet, hogy másnap a buszon utazva nem az lesz az első gondolata, hogy a táskáját maga elé húzza, hanem eszébe jut, hogy milyen jó cigány koncertetet hallott tegnap. Itt egy olyasféle nyitottság van az emberekben, ami összefogást, hidakat épít, és ami fontos egy országnak, egy nemzetnek” – mondta búcsúzóul Mihály.
