Somogy, a betyárkultusz és a szarvasbőgés otthona
Kisfilmünk felmutatja Somogy hagyományait, a múltba és végtelennek tűnő erdők fölé repít. Egyszerre költői és egzakt, pontokba szedett ismereteket átadó, a mindennapok kultúrájába beavató és kalandra csábító. Simone Weil szavaival az arra való vágyakozásra akar megtanítani, ami a miénk; azoknak az értékeknek az újrafelfedezésére hívogat, amelyeket eleve a magunkéinak tartunk.
Czigány Tamás néptáncpedagógus, mesemondó a kalauzunk: vele látogatunk el néhány perc alatt a szántódi Szilassy Elemér sétányra, annak Balaton-parti kilátójába, majd a szennai skanzenbe, kapcsolódhatunk be a Tamás által vezetett, Szent László emlékét őrző táncos játékokba, pillanthatunk be a somogyvári Szent László-emlékhely kiállításába, bolyonghatunk az ottani apátság romjai között, zarándokolhatunk a visnyeszéplaki betyársírhoz.
A bőszénfai szarvasfarm és környezete láttán sokunkat megérinthet a tájegység természeti gazdagsága (a megye fele védett terület). A Zselic vadonját már elbűvölten figyeljük, és elhisszük Tamásnak: Magyarország egyetlen pontjáról sem láthatunk annyi csillagot, mint a zselickisfaludi csillagparkból. Az ország legtisztább, legzöldebb vidékén járunk. Felszállunk a Kelénre, a Balaton 1891 óta (!) közlekedő leggyorsabb motorhajójára, aztán a csodálatos és Rippl-Rónai Józsefet hazavonzó Kaposvárra, utunk végállomására érkezünk.
A sok felvillantott kép hatására legszívesebben nyomban Somogyba indulnánk, amely, mint vezetőnk mondja: „a Kárpát-medence egyik legrégiesebb kultúráját őrzi a maga egyszerűségében, keresetlenségében, tisztaságában és talán őszinteségében”.
