A művészettörténet során egyetlen csoport sem ábrázolta olyan kedvezően a macskaféléket, mint az ókori egyiptomiak. Társaságuk, nemes kisugárzásuk és vadászati képességeik miatt az egyiptomiak szentnek tekintették őket, isteneket és istennőket ábrázoltak a képmásukban, és rendszeresen megjelenítették őket domborműveiken, papiruszfestményeiken és sírjaik díszítésén. Az ősi Kínában szintén csodálták őket. Sziluettjük karcsúsága és testük lekerekített körvonalai miatt a kínai festők és kalligráfusok kedvelt témái voltak.
Bár gyakori szereplői a középkori európai kódexmargóknak, a macskákat sokszor mégis negatív képzetekkel társították: számító, öntörvényű lényekként tekintettek rájuk, éjszakai életmódjuknak köszönhetően pedig még a sötét, démoni erőkkel is társították alakjukat. A magyar népi és populáris kultúrában is temérdek varázslatos vagy éppen antagonisztikus macskakarakterrel találkozhatunk: Kacor király ravaszabb a rókánál is, Lukrécia és Szerénke elkényeztetett nyafogásukkal és szemtelen lustaságukkal kergetik őrületbe Károly bácsit és Frakkot, a Macskafogó című filmben pedig szervezett macskabűnbandák tartják rettegésben az egereket. Nem meglepő tehát, hogy a macskák visszatérő szereplők a magyar képzőművészetben is, hol az éjben rejtőzködő megfigyelőként, hol az emberi viselkedés tükreként vagy éppen antropomorfizált karakterként.
A macskák kifejező képessége és a velük való azonosulás ragadhatta meg Faragó Géza fantáziáját. Az 1877-ben született szecessziós festőművész mestere volt a plakáttervezésnek és a karikatúráknak. Nem csoda, hogy egy macskát választott társként a hölgyalak mellé Nő macskával című alkotásánál.
A hölgyek és macskák párhuzamos ábrázolásának számos művészettörténeti előzménye van. A macskák kecsessége, bája, ugyanakkor öntörvényűsége azokat a jellemjegyeket testesíti meg, mint amilyennel a hölgyeket is szokták illetni. A Nő macskával című képen sincs ez másképp, a fekete macska szorosan a nőalak lába mellett ül, a nő vékony, ám kerekített formái visszaköszönnek a macska gömbölyödő mellkasában és maga köré tekeredő farkában. Az, hogy mit néznek a csendes éjszakai városban, egy Faragó Géza által tervezett plakátnak köszönhetően derül ki, a festményt ugyanis felhasználta egy 1912-ben megjelent Tungsram volfrámlámpaizzó-hirdetéshez, melyből következik, hogy nem a csillagok ragyogják be az estét, hanem egy lámpa. A macska és a nő közötti párhuzam túlmegy a formai hasonlóságon, itt már közös gondolatiság is megjelenik, hiszen mindkettőjük figyelmét a modern kori emberi vívmány köti le.
Gyarmathy Tihamér alkotásában maga a macska változott éggé: az éjjeli képen egy fekete-fehér stilizált macska alakja tölti be a vásznat, benne pedig absztrahálódott épületek rajzolódnak ki. A macskából leginkább az arca felismerhető, hatalmas kék szemei égitestekre emlékeztetnek, míg hosszú szemöldöke és bajusza fénycsóvává válik. A macskaarcot egy úgynevezett mandorla formában keretezte a festő, melyeket leginkább keresztény vallási alkotásokon láthatunk, ahol a mennyet és a szeplőtelen fogantatást jelképezik.
A Macska című festmény misztikus hangulatát fokozza, hogy a megjelenő épületfoszlányok vallásos motívumokat tartalmaznak: több helyen jelenik meg a kereszt vagy éppen a háromszög, de akár egy mecset körvonalait is felfedezhetjük. Az állat fehér arca a sötétkék háttér előtt lebegve tekint vissza a nézőre, mindent látó szempárként figyel meg bennünket. Gyarmathy Tihamér az alkotásával arra az évszázados tradícióra tekint vissza, mely szerint a macskák spirituális erővel bírnak, s emiatt hatalmuk van az emberek felett.
Király Gábor Macskatenyésztő című festménye a macskás portrék tradícióját követi. Ha korábban a macskák viselkedését és festményeken szereplését a női léthez társítottuk, Király Gábor alkotásán a nemek közötti különbségek bontakoznak ki. Ezt erősítik a festményben használt színek is: míg a férfialakot leginkább kék és barna tónusok jelölik, addig a kezéből kicsúszó macska fehér és rózsaszín árnyalatú.
Az alapul szolgáló kék fal, valamint az asztalt borító piros virágmintás terítő pedig még inkább hangsúlyozza a képen látható ellentétet: a férfi vizsgálódását, a megragadás mozdulatát, a karomszerű kezeket és a macska menekülő testét, az emberi és az állati viselkedés konfrontációját.
Tayler Patrick Macskabuli című alkotása egy több festményből álló képsorozat része, melyben a csendélet toposzával, illetve az ahhoz kapcsolódó aprólékosság, részletesség képzetének megidézésével foglalkozik. A képen lévő tárgyakat a macskás tematika fogja össze, és az, hogy egy gyűjtemény részét képezik a megjelenített tárgyak, ezzel átformálva a 17. századi európai festészetben oly népszerű csendéletmintákat, melyen természeti és művészeti tárgyak sokaságát gyűjtötték össze.
A 21. századi fogyasztói társadalom cicás tárgyai között Macskanyelv csokoládésdoboz, Hello Kitty-s cukorkatartó és az internetről ismert Pusheen macska is szerepel. A tárgyak egy sokaknak ismerős macskamintás lepedőn helyezkednek el, Tayler Patrick ezzel is a gyermekkor vizuális jelenségeit igyekszik feltérképezni. Ám a lényeg a nézés folyamata. A gondosan megfestett apró tárgyak részletgazdag ábrázolása ismételt megfigyelésre késztet.
Ódor Bence István Ez a cica… című sorozata szintén a gyermekkorba repít vissza. A művészt – elmondása szerint – gyerekkora óta körbeveszik a macskák, családjában mindenki szereti őket, így ő is korán megbarátkozott velük. Festményein a cica karaktere a művész alteregója. Kiskorában is hasonló módon ábrázolta a macskákat, ezt a gyerekrajzra emlékeztető ábrázolásmódot állítja szembe a technikailag fejlettebb, realisztikusan megfestett hátterekkel.
A képek többnyire megtörtént eseteket ábrázolnak, olyan életképeket, amelyek a nézőknek is ismerősek. Ilyen az Ez a cica nem vett jegyet című festmény, ahol a macska egy metróülésen összegömbölyödve – a címben tett utalás szerint – jegy nélkül utazik vagy éppen az Ez a cica felvette kedvenc sálját, melyen a fotórealisztikusan megfestett Margit híd felett repül át. A hétköznapi, gyakran átlagos és szórakoztató eseményekbe helyezett cicán keresztül akár magunkat is megláthatjuk, hiszen mindannyiunkban ott lakozik a kényelmet kedvelő, az apró dolgoknak örülő macska.
Petri Anikó
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2022/8. számában olvasható.
Nyitókép: Berény Róbert: Macskás csendélet (1929, olaj, karton, 50×67 cm, részlet). Forrás: Virág Judit Galéria
