Vannak standard, jól bevált programjai a magyar „világnapnak”, a Madarak és fák napjának úgy, mint az állatkert-látogatás, faültetés vagy kirándulás egy közeli madárvártára. (A világ számos országában ünneplik a fákat és a madarakat, de külön napokon.) Itt az idő, a karanténhelyzet is besegít ebbe, hogy valami mással is, valami rendhagyóval próbálkozzunk meg május 10-én. Olyan túrát terveztünk most Önöknek/Nektek, melynek során a Ludwig Múzeum gyűjteményének madarakat és fákat ábrázoló – na, jó, azokat felidéző-stilizáló – alkotásosait keressük fel. De csavartunk egyet a dolgon, illetve nem is, mindenféle csavar nélkül azt nézzük meg, mik is voltak, mik lehettek a képeken látható madarak és fák előképei. A beazonosításukhoz egy szakembert hívtunk segítségül, Dr. Bankovics Attila biológust, ornitológust, a Magyar Természettudományi Múzeum Madárgyűjteményének volt vezetőjét.
Némi adalék a sétához, hogy a 750 darabos gyűjteményben viszonylag kevés az olyan műalkotás, amelyek középpontjába madarak vagy fák kerültek volna (amiből nem az következik, hogy a kortárs művészek közönyösek lennének a természet szereplői iránt, sőt!) Látni fogják, lesznek közismert, könnyen felismerhető „modellek”, de lesznek köztük nehezen identifikálhatók, sőt olyanok is, amelyek csak emlékeztetnek a valóságban élő előképeikre. És még valami. A műalkotások nagyon bonyolult, összetett képződmények, s jó, ha minden mozzanatuk releváns, akkor is, ha esetlegesnek hatnak a néző számára, tehát az sem mindegy, milyen madár repült be a képbe, a festő milyen fát ültetett el a vásznon!
Dr. Bankovics Attila kommentárjait dőlt betűvel szedtük.
Fotók: Rosta József/Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum
Hemrik László
A cikk a Ludwig Múzeum blogján jelent meg.
