 |
? A koncert címe: ?Dallá lett versek, verssé vált dalok?. Az első világos, de mit takar a cím második fele?
? A megzenésített versek között lesz Horatius, József Attila, Radnóti, minden, ami engem érdekel. De elmegyünk egészen Simon és Garfunkel, Bob Dylan vagy Leonard Cohen dalaiig. Fáy Miklóssal együtt állítottuk össze az anyagot. A ?verssé vált dalok? egy újabb megközelítés, ebben a részben olyan dalszövegek kerülnek elő, amelyek akár versek is lehetnének. Nem mindegyik irodalmi igényű szöveg ? bár sok van köztük ilyen, például Sztevanovity Dusán dalai ?, de ha ma belekezdünk az első sorba, mindenki azonnal tudja folytatni. Olyanoktól válogattunk, mint S. Nagy István, Bródy János, Bereményi Géza, természetesen Zsüti, vagyis G. Dénes György. A zenésztársaim Sárik Péter, Frey György és Berdisz Tamás ? a Sárik Péter Trió ?, Szirtes Edina ?Mókus?, Szőke Szabolcs, Schneider Zoltán, és persze Presser Gábor, aki a koncert vendége lesz.
? A második rész egyfajta közös élményt hoz föl?
? Ez az, ami mindenkibe beleégett, ami egy generációban úgy van jelen, mint az életének része. Ha meghalljuk, hogy ?fák, virágok, fény?, a szöveg önmagában is megidéz egy korszakot. Akár versnek is tekinthetjük, ahogyan egy kisgyerekkorban megtanult költemény, ezek is örökre velünk maradnak. Az egész koncert emlékeket mozgósít. Az úttörőtáborokban énekelt pol-beat dalokat idézi Bob Dylan, de ugyanennek a kornak záróakkordja Cseh Tamás és Bereményi. Generációs élmény, közös nyelv, közös hangulat, erről szól a koncert.
 |
? Vajon átadható ez a generációs élmény a soron következő nemzedékeknek?
? Nemigen tudom máshonnan közelíteni az általam énekelt dalokat, csak a saját életemből. Még ha a műsoromba beválogatok egészen más korszakokból származó zenét, akkor is tetten érhető, honnan kezdve szól az én világomról. Máshogy szólal meg a dal. Nem egy bizonyos közönségnek énekelek, hanem azoknak, akiket éppen az érdekel, amit én mondok. Magamra húzom ezeket a dalokat, az estjeim arról szólnak, hogyan élem át a verseket és a dalokat, hogyan fogalmazom meg Kazal László telefonkönyv-polkáját vagy Karády Katalin slágerét. A fiatalok és a nálam idősebbek is azt hallják, ahogyan ez a sokféle zene és vers egyetlen személyiségen keresztül szólal meg.
? Van a mostani koncertnek tematikus íve?
? A dalok egymásutánja inkább zenei ívet alkot. Az első részben ritka hangszereket használunk, mint a basszusklarinét, a gadulka vagy a tárogató, aztán átmegyünk egy modernebb hangszerelésbe, aztán egyetlen szám erejéig visszajönnek a népi hangszerek: ez a dal Koncz Zsuzsától a Jelbeszéd. A maga idején meghatározó zenei élmény volt, részint mert be volt tiltva, részint mert éppen a korszak lényegét, a kettős kommunikációt ragadta meg. A hangszerelésében ugyancsak ez a kettősség jelenik meg, az elején finoman szólal meg, aztán egyre vadabb, modernebb lesz, végül minden elszabadul, mint a népmesék poklában.
? Miért tartja fontosnak, hogy versekkel foglalkozzon?
? Úgy érzem, nagyon távol kerültünk attól a finomságtól, amire minden embernek nagy szüksége volna. A művészet is egyre pregnánsabban fogalmaz, minden nagyon gyors lett, minden rövidre van vágva, a színház, a film gyors, túlhajszolt a tempója. Nem szán időt arra, hogy a néző beleélje magát a részletekbe. A legtöbb alkotás ma egyetlen mondatot akar mondani, és azt röviden, lényegre törőn. Nekem nagyon hiányzik, hogy az élmény plasztikus legyen, részletekben gazdag. Imádom a szecessziót, nekem fontos, hogy valamin lehessen hosszan elnézelődni, hogy vannak ívei, finomsága. A lélek finomságait ugyanígy kell simogatni. Ez a koncert ? tőlem szokatlan módon ? csendes este lesz. A Művészetek Palotájának koncerttermébe több mint kétezer ember befér, itt az intimitás ritka élmény.
? Lehet egy ekkora koncertterembe vinni egy klubkoncert személyességét?
? Éppen ezt szeretném. Nem fog mindig minden hangszer szólni, érzékeny és precízen felépített zenei élményt szeretnénk nyújtani. Itt a verseknek kell élni, nem szabad, hogy a zene elmossa a versek finomságát. A gadulka például egyáltalán nem hangosítható, egészen finom tónusban szólal meg. Az első néhány számban egyenként lépnek be a hangszerek, egyik a másik után.
 |
? Vissza lehet kerülni a vershez, az árnyaltabb fogalmazáshoz? Ma az iskolákban alig van kötelező memoriter, a fiatalok nagyon kevés verset tanulnak. Korábban mindenki írt is verset, ma ez sincs. Visszahozható az árnyalatok iránti fogékonyság?
? Az emberek alapjában nem változnak, ahogyan a kifejezés iránti vágy sem. Csak a formák. Inkább sms-t írunk, mint levelet. Könnyebb bármit leírni arctalanul, úgy, hogy a megszólított nincs jelen. A felelősség ott kezdődik, amikor a másik ott ül velem szemben és nem enged felállni, mert a szemembe néz és látja, hogy igazat mondok vagy sem. Az internetes közösségi portálokon naponta sokmillió információ áramlik, de nem jut felszínre az, amit az ember igazán tud. A legtöbben ismertek szeretnének lenni, pedig az lenne a fontos, hogy saját magukat fölfedezzék, azt mutassák meg a világnak, amilyenek ők maguk. A költészet ebben nagy szerepet játszhat, megtanít az árnyalt kifejezésre, arra, hogy magadban és a világban is meglásd a részleteket. Én szintén mostanában tanulom, hogyan kell visszahalkulni, a finomságokban kiteljesedni. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadják, de az a tapasztalatom, ha én felszabadult vagyok és jól érzem magam, akkor a közönség is.
