A Terror Háza Múzeumban a Hőseink – Cigány szabadságharcosok 1956 című, Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész képeiből válogató tárlat látható a cigányság átfogóbb megismerésének jegyében.
A tárlat közvetett előzménye: Szentandrássy István az intézményben tárolt munkáiból 2018 tavaszán a Magyar Posta a Nemzetközi Roma Nap alkalmából bélyegeket adott ki, ezeket a Terror Háza Múzeumban mutatták be.
A zsarnokság jelképétől megfosztott, lyukas magyar zászlóba bújtatott képek érzékeltetik, hogy a cigányság minden etnikai vagy egyéb eltérés ellenére a magyar kultúra, azon belül a magyar történelem szoros része. A magyarság kultúrája számos izgalmas kultúrát foglal még magában, ettől lesz még érdekesebb, még színesebb, még egyénibb Európában.
A tíz festményt felvonultató tárlaton a világhírű és máig példaképnek tekinthető zongoraművész, Cziffra György portréja is helyet kapott, aki a forradalom előestéjén az Erkel Színházban játszotta Bartók Béla II. zongoraversenyét. A legenda része, hogy egyesek szerint a forradalmi hangulatot készítette elő az ikonikus koncert.
A képek közt megtalálható Dilinkó Gábor, becenevén Bizsú, naiv festő, ő a Corvin közben harcolt. November elején fej- és comblövéssel került kórházba, majd a hatóságokat értesítő ápolónő miatt börtönbe. 1966-ban kiengedték, ám munkához nem jutott. 1975-től foglalkozott festészettel. Érdekesség, hogy magas színvonalú képeit ujjal festette.
Hrozova Erzsébet 1956 októberében ápolónőként dolgozott a Baross utcai klinikán. Férjével együtt a Víg utcai fegyveres csoportot erősítették, a klinika egyik autójával vittek élelmiszert a szabadságharcosoknak. 1957 augusztusában tartóztatták le, elsőfokon halálra, majd másodfokon életfogytiglanra ítélték. 1970-ben szabadult.
Kóté Sörös József bádogos, drótos vándoriparos 1956-ban barátjával, Tóth Józseffel csatlakozott a forradalomhoz. Kezdetben a Vöröskereszt gyűjtötte élelmiszert szállították a fővárosba, később a Vajdahunyad utcai csoportban harcoltak. A november negyedikei szovjet invázió az utcán érte, a combján megsérült. Ausztriába menekült, majd amnesztia ígéretével visszatért Magyarországra. 1957 nyarán letartóztatták és a „Wittner Mária és társai” per harmadrendű vádlottjaként halálra ítélték. 1959. február 26-án végezték ki a három gyermekes édesapát. A többi szabadsághős története hasonlóan megrendítő.
Jó döntés, hogy összesen tíz kép került a kiállítótérbe, ennél több tartalom a személyesség varázsától, az elmélyült odafigyeléstől fosztaná meg a nézőt. Tíz kép, tíz emberi sors könnyen befogadható, s nem fenyeget a veszély, hogy a múzeum elhagyása után elfelejtjük őket. Történetük történetünkké alakulhat, személyes üggyé, a hősök a hőseinkké.
Szentandrássy erős színhasználat jellemezte képei ikonikus benyomást keltenek a nézőben. Sikeresen oldotta meg a profán és a szent közötti átmenet, anélkül, hogy a munkáit túlzás, indokolatlanul elnagyolt patetikusság venné birtokba. Képei nem egyszerű portrék: mindegyik háttérében jelentőséggel bíró szimbólumokat látunk. Megfejtésük a történelemben jártas befogadóknak nem okoz gondot, mígnem az a tény, hogy a képek szereplői maguk is szimbólumok, az egyéni értelmezés felé vihetik el a megértést.
Régebb a történelemórákon rendre megfeledkeztek arról – reményeink szerint ez mára megváltozott – , hogy az ’56-os forradalomban részt vett szabadságharcosok között bizony számos cigány származású ember állt ki Magyarország mellett, és szenvedett hátrányt annak bukása után. A mostani kiállítás egy hosszú út első, fontos állomása lehet, egyben motiváció: a tíz cigány szabadságharcos példája ösztönözhet, hogy a mindennapok apró küzdelmeiben méltóképp reagáljunk a bennünket vagy másokat ért jogsértések és igazságtalanságok ellen.
Az ingyenesen megtekinthető tárlat 2020. január 19-ig látogatható.
Képek forrása: Terror Háza Múzeum
