Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János hatalmas feladatra vállalkoztak 2005-ben: két-két kötetben foglalták össze az egyetemes és a magyar rock történetét. A hatalmas méretű, gyönyörű kiállítású, ritka fotókkal gazdagon illusztrált könyvek szövege tananyagként is értelmezhető, minden, a műfaj iránt érdeklődő könyvespolcán ott a helyük.
Az első kiadás már az antikváriumokban sem fellelhető, ezért izgalmas a hír, hogy Jávorszky Béla alaposan átdolgozta, a Kossuth Kiadó pedig újra elérhetővé tette A magyarock története első kötetét.
Mi volt az újrakiadás indíttatója?
A magyarock történetének megjelenése óta eltelt tizennégy év, a kötet pedig már nyolc éve nem kapható kereskedelmi forgalomban. Azóta nálam személyesen is sokan keresik, mert az antikváriumokban viszonylag ritkán bukkan fel, akkor is borsos áron, így volt egyfajta presszió rajtam. Aztán a Hangfoglaló Program nagyvonalú támogatása lehetővé tette, hogy A magyarock története 1-2 még ebben az évben újra megjelenhet.
Milyen mértékben frissítetted fel és aktualizáltad az anyagot?
Nem csak felfrissítettem, hanem jelentősen átalakítottam. E tekintetben támaszkodtam a kötet szakmai lektorai: Nemes Nagy Péter és Koszits Attila véleményére is.
Mi változott az első kiadáshoz képest?
Az eltelt tizennégy év alatt sok minden történt, például azóta többen már nincsenek közöttünk. Másrészt rengeteg új információ látott napvilágot, kutatások, több visszaemlékezés, könyvek; memoár-kötetek és szakkönyvek jelentek meg. Ezeket igyekeztem beépíteni a mostani változatba. Harmadrészt: valamelyest a könyv nyelvezetén is kellett csiszolnom, igyekeztem még objektívebben fogalmazni, hogy világosabbá tehessem ez által az összképet. Mindezekkel párhuzamosan beemeltem olyan új témaköröket, amelyek az első kiadásból kimaradtak, ám fontosnak tartottam, hogy az újrakiadásban helyet kapjanak.
Emellett a könyv szerkezeti felépítésébe is belenyúltam, az eredeti tizenkét fejezet mostanra tizenhétté bővült, mert bizonyos témákat jobban ki kellett bontani. Igaz, hogy a műfaj Budapest-centrikus, de a vidéki beat-élet szinte teljesen hiányzik a régi könyvből, leszámítva azokat a zenekarokat, amelyek országos ismertségre tettek szert. Mellettük azonban működött szerte az országban egy csomó fontos zenekar, amelyeknek lokális kisugárzásuk által nagy szerepet játszottak a rock & roll terjesztésében. Most egy hosszabb rész róluk szól, elsősorban a pécsi, a szegedi és a debreceni színtérről. A hazánkba elsőként látogató külföldi zenekarok fellépéseinek emlékeit is fontosnak tartottam beemelni a szövegbe, hiszen ők hozták be hozzánk az angolszász típusú beatzenét. A zenekari berendezések, a technika is újként jelenik most meg. Tanácsot kértem Pálfi József Spulnitól és Takács László Takitól, hogy milyenek voltak abban a korban a technikai körülmények, mert a nagy egészhez ez is hozzátartozik.
Az első kiadás szövegét bitang erős képanyag tette még szemléletesebbé. A fotóanyagon is változtattál?
Minden könyvemben törekedtem a képek minél nagyobb számban történő szerepeltetésére, mert olyan réteget tesznek hozzá az anyaghoz, amit szövegben lehetetlen megjeleníteni. Az eltelt tizennégy év alatt egy csomó fotó került elő: egyrészt a Fortepan oldalra felkerültek történelmi jelentőségő dokumentumok, másrészt az MTI is digitalizálta az archívumát, így sokkal egyszerűbben kutatható.
Az első kiadás egy limitált, exkluzív sorozatához tartozott egy CD is, azon egy nagyon alapos válogatás mutatta be a kor magyar értékeit. A mostani kiadáshoz is készült ilyen?
Akkoriban volt egy megállapodásunk a Hungaroton kiadóval, én szerkesztettem az anyagot, ők pedig rendelkezésre bocsátották a felvételeket. Ezúttal sajnos nem lesz válogatás-CD.
Ezt a könyvet (és még több kötetet is) Sebők Jánossal együtt jegyzed, aki már sajnos nincs köztünk. Milyen érzés volt az ő szövegrészeit gondozni?
Az élet nagy ajándéka számomra, hogy együtt dolgozhattam vele. A korkülönbségből fakadóan én az ő könyvein nőttem fel. A rock & roll más-más időszakában szocializálódtunk, emiatt mások voltak a kulturális alapélményeink, de szép emlékként őrzöm azt a három évet, amíg a közös könyveink születtek.
A könyv megjelenését követően maguk a főszereplők, a beat-pop-rock zenészek hogyan fogadták a kötetet?
Megosztotta a zenész-szakmát, de hát soha nem is akartunk megfelelni nekik. Most, az újrakiadás alkalmával azért szerettem volna, ha közülük többen elolvassák és véleményezik, ám egyedül Bródy János és Pásztor László volt hajlandó erre időt szánni.
Mikorra várhatjuk A magyarock története második kötetének újrakiadását?
Dolgozom rajta, reményeim szerint ez év őszén jelenik meg.
A cikk eredetileg a Hangfoglaló blogján jelent meg.
A képek forrása a Fortepan.
