A cannes-i fesztivál a világ legismertebb és legnagyobb presztízsértékkel bíró filmfesztiválja. A fődíjáért, az Arany Pálmáért versenyző filmek vetítésének legfőbb helyszíne a Croisette körúton fekvő Fesztivál- és kongresszusi palota. A nagyjátékfilmek és rövidfilmek versenyével párhuzamosan több szekció eseményei zajlanak, közülük legismertebb az Un certain regard, a Cinéfondation és a Cannes-i Klasszikusok.
Nem tartoznak szorosan a cannes-i fesztiválhoz, mivel külső szervezetek által létrehozott, független, párhuzamos rendezvényekről van szó, azonban az időbeni egybeesés és a hivatalos támogatás miatt mégis a fesztivállal együtt emlegetik a Kritikusok hete és a Rendezők kéthete szekciókat, melyek szintén jelentős presztízsértékkel bírnak. A benevezett filmek mindig a világ élenjáró rendezőinek legújabb alkotásaiból adnak válogatást, az itt megszerzett díjak komoly szakmai reputációt jelentenek. A következőkben a cannes-i fesztivál hivatalos szekcióit alapul véve szedjük össze a magyar eredményeket, majd kitérünk az ezekkel egy időben zajló, független szervezetek által rendezettekre is.
Nagyjátékfilmek versenye
A versenyszekció mezőnyében évente mintegy 20 film mérettetik meg a fesztivál jelképévé vált fődíjért, az Arany Pálmáért. 1964-ben a Ranódy László rendezte Pacsirta került be a hivatalos versenyprogram ezen válogatásába, ahol Páger Antal megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat. Egy évvel később technikai nagydíjat kapott Az életbe táncoltatott leány Banovich Tamás rendezésében. A technikai nagydíjat külön zsűri ítéli oda egy, a fesztivál hivatalos válogatásában versenyző nagyjátékfilm elkészítésében kiemelkedő teljesítményt nyújtott „filmtechnikai művésznek”. Ennek megfelelően megkaphatja operatőr, díszlettervező, vágó, hangmérnök, de akár a filmrendező vagy a film egésze is. 1966-ban a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének FIPRESCI-díját Jancsó Miklós kapta a Szegénylegényekért, egy évvel később pedig megérkezett a legjobb rendezésért járó díj Kósa Ferencnek a Tízezer napért.
1970 és 1972 között minden évben elismeréssel jöhettek haza a magyarok: Gaál István a zsűri díját kapta a Magasiskoláért, amely díj egy évvel később Makk Károlynál landolt a Szerelem című filmért (Törőcsik Mari és Darvas Lili külön dicséretet is kaptak), 1972-ben pedig a Még kér a népért jutalmazták Jancsó Miklóst a legjobb rendezés díjával. Törőcsik Mari a legjobb női szereplő lett 1976-ban (Maár Gyula: Déryné, hol van?), Jancsót pedig életműdíjjal tüntették ki 1979-ben. Szabó István és Dobai Péter a legjobb forgatókönyv díját kapták a Mephisto című filmért 1981-ben, emellé Szabó begyűjtötte a FIPRESCI-díjat is.
Pár évvel később a zsűri díját is elnyerte a Redl ezredesért, Mészáros Márta pedig a zsűri külön nagydíját vehette át 1984-ben a Napló gyermekeimnek rendezéséért. A nagyjátékfilmek versenyében legközelebb Mundruczó Kornél kapott elismerést, mégpedig FIPRESCI-díjat a Deltáért 2008-ban, Nemes Jeles László 2015-ös alkotása, a Saul fia pedig négyet is begyűjtött: a FIPRESCI mellett az Arany Pálma utáni legrangosabb nagydíjat, a François Chalais-díjat, valamint Zányi Tamás hangmérnök a technikai-művészi Vulcain-díjat.
Un certain
regard
Az Un certain regard (magyarul nagyjából annyit tesz, „egy bizonyos tekintet”, „egy bizonyos szemszög”, szokásos rövidítése UCR) a cannes-i fesztivál hivatalos válogatásának versenyprogramon kívüli, önálló szekciója, melyet 1978-ban alapított Gilles Jacob, a fesztivál akkor kinevezett főbiztosa. A szekció a legkülönfélébb fiatal vagy kevésbé ismert filmrendezők gyakran atipikus alkotásait gyűjti össze és mutatja be, elsősorban azért, hogy elősegítse e filmek forgalmazását. Programjába minden évben mintegy húsz filmet válogatnak be.
A szekció filmjei a kezdetek óta részt vesznek az Arany Kameráért folyó versenyben, 1998 óta viszont önálló díjat is kapnak, Un certain regard-díj (Prix Un certain regard) elnevezéssel, melyet egy 4-6 fős zsűri ítél oda. 1989-ben Enyedi Ildikó kapta az Arany Kamerát Az én XX. századomért, 2004-ben Antall Nimród az Ifjúság díját vihette haza a Kontroll című filmért, 2010-ben Kocsis Ágnes FIPRESCI-díjat nyert a Pál Adriennért, 2014-ben pedig Mundruczó Kornélnál landolt a Un certain regard-díj a Fehér istenért.
Rövidfilmek
Számos díjjal büszkélkedhetnek a rövidfilmes szekcióba beválogatott magyar alkotások. Technikai nagydíjat kapott az Akvárium (Kollányi Ágoston, 1951), a Bölcsők (Kollányi Ágoston, 1957), különdíjat a Párbaj (Macskássy Gyula, 1961). A zsűri külön dicséretét érdemelte Szabó István Te című rövidfilmje 1963-ban, a Nyitány (Vadász János, 1965) pedig nagydíjat és technikai nagydíjat is kapott. 1973-ban a zsűri különdíját kapta Az 1812-es év (Reisenbüchler Sándor), 1988-ban pedig a zsűri díját az Ab Ovo – Homoknyomok (Cakó Ferenc). A rövidfilmek közül több alkalommal is elhozhattuk az Arany Pálmát: a Küzdők (Jankovics Marcell, 1977), a Moto Perpetuo (Vajda Béla, 1981), a Szél (Iványi Marcell, 1996) és az Eső után (Mészáros Péter, 2002) is a legjobbnak bizonyult.
Cinéfondation
A Cinéfondation a cannes-i fesztivál égisze alatt működő filmes alapítvány, amelynek célja a világ kezdő filmkészítőinek inspirálása és hathatós támogatása. Az 1998-as fesztiválon történt megalapítása óta a program folyamatosan fejlődik, és ma már három, egymást kiegészítő részre tagozódik: a válogatás mellett létrehozták a forgatókönyvírást és -fejlesztést központba állító rezidencia (Residence), valamint a gyártást és forgalmazást támogató műhely (Atelier) programját. Mindkét programban részt vett több tehetséges magyar rendezőnk is, a Cinéfondation válogatásában versenyző magyar filmek pedig kétszer kapták meg a harmadik díjat: Kocsis Ágnes 2006-ban A vírus, Andrasev Nadja 2016-ban pedig A nyalintás nesze című filmjével.
Kritikusok hete, rendezők kéthete
Az 1962-ben létrehozott, a legrégebbi párhuzamos szekciónak tekinthető nemzetközi jellegű válogatás elsődleges célja fiatal tehetségek, első- és másodfilmes rendezők felkutatása és támogatása. Kezdetben csak hét nagyjátékfilmet, ma már hét nagyjátékfilmet és hét rövidfilmet versenyeztet, esetenként versenyen kívüli filmeket is vetítenek. 1983-ban Erdőss Pál a szekcióban vetített Adj király katonát! című filmje Arany Kamerát kapott, Szilágyi Zsófia Egy nap című alkotása (2018) pedig FIPRESCI-díjat.
A Rendezők kéthete nagyjátékfilmes válogatásából FIPRESCI-díjjal jutalmazták Gábor Pál Angi Veráját 1979-ben, Sándor Pál Szerencsés Dánieljét 1983-ban, valamint Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című filmjét 1993-ban. Gothár Péter a Megáll az időért a külföldi film ifjúsági díját vehette át 1982-ben, Sopsits Árpád pedig az ifjúsági zsűri oklevelét kapta 1990-ben a Céllövöldéért.
Idén is izgulhatunk a filmjeinkért: Enyedi Ildikó A feleségem története című legújabb játékfilmje az Arany Pálmáért versenyezhet, Rudolf Olivér FONICA M-120 című diplomafilmjét a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programjába válogatták be. Mindkét alkotást július 14-én mutatták be. Mundruczó Kornél Evolúció című filmjét a Cannes-i bemutató elnevezésű új programban július 11-én vetítették – a tudósítások szerint hangos sikerrel. Az idei fesztivál 17-én véget ér, mi addig is izgatottan várjuk az eredményeket.
Nyitókép: Kósa Ferenc a versenyprogramban vetített Tízezer nap című alkotásáért 1967. május 12-én Virna Lisi olasz filmszínésznőtől átveszi a legjobb rendezés díját a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Fotó: MTI/UPI
