Vannak önálló életet élő borítók, amelyek betűtípusai, a képi beállításai ajándéktárgyakon, pólókon reinkarnálódnak, újabb és újabb kontextusokat hozva létre. Már csak ezért is érdemes a nemzetközi lemeztasakokat újra és újra vizsgálódások tárgyává tenni, hogy kiderüljön, vannak-e például magyar vonatkozásaik.
Néhány hete jelent meg a Budapesten is többször vendégeskedő Franz Ferdinand Human Fear című albuma, amelynek coverén Maurer Dóra Hét elfogatás című alkotásának újragondolása látható. A Maurer fotókollázsán szereplő alakok helyett a zenekar tagjait látjuk, megtartva az eredeti mű koncepcióját. A Franz Ferdinand a borító kreditjén jelzi, hogy az ötletet Maurer képéből kölcsönözték. A zenekarnak nem ez az első sajátos „képalkotása”, amelyre egy másik, emblematikus mű hatott. A You Could Have It So Much Better című albumuk borítóját Alekszandr Rodcsenko orosz avantgárd művész Lilja Brikről készült híres, a popkultúrában mára már önálló életet élő képe látható.
Nemrég jelent meg a goth-rock első felvételének, a Bauhaus műfajt alapító himnuszának, a Bela Lugosi’s Dead EP-nek a jubileumi újrakiadása . A két megjelenés kapcsán jutott eszünkbe, hogy összeszedjük a magyar vonatkozású covereket. Először azt gondoltuk, hogy a borító némafilmes hatású, raszteres képén maga Lugosi Béla látható, valamelyik vámpírtematikájú filmjének egy jelenetében, de a borító fotóját valójában a D. W. Griffith által rendezett 1926-os The Sorrows of Satan című filmből vették, amelyben nem kapott szerepet a „leghíresebb magyar vámpír”. Ugyanakkor D. W. Griffith filmjében mégis láthatunk magyar szereplőt, még pedig Putty Liát, aki a felvidéki Vécsen született 1897-ben, és New Yorkban hunyt el 1931-ben. Akkor már Lya De Putti néven volt ismert.
Viszont – hogy bonyolítsuk a dolgot – létezik a lemeznek olyan picture disc kiadása is, amelyen már valóban magát Lugosi Bélát látjuk. Ez egy limitált kiadású vinyl, amelynek barázdált felületére fotózták a magyar származású színészt. De ami a legfontosabb: a dal címe megörökített egy magyar művészt, jogosan dagad tehát a honfikebel, mert ez a felvétel definiálta a goth-rockot mint műfaji zsánert, ezért óriási a popkulturális jelentősége.

Könnyebb dolgunk van David Bowie Space Oddity című, szintén korszakos albumával, amelynek tasakjához felhasznált mű a londoni Victoria & Albert Museum gyűjteményes katalógusa szerint Victor Vasarely Folklore Planetaire sorozatából való. Vasarely (született Csiszár Győző, később Vásárhelyi Győző, Pécs, 1906 – Párizs, 1997) képeit egyébként több tucat, főleg klasszikus, illetve kortárs zenei album borítójához is felhasználták. A borítóterv portréfotóját Vernon Dewhurst brit fotós készítette, amit Victor Vasarely zöld alapon kék és lila foltokkal díszített képére helyeztek. Az artworköt Bowie és a Mercury kiadó vezetője, Calvin Mark Lee tervezték, utóbbi lelkesen gyűjtötte Vasarely op-art műveit.
Szintén klasszikus, sőt sokak szerint egyenesen a legfontosabb Talking Heads-album borítóját, az 1980-as Remain in Light hátsó oldalát egy magyar grafikus, Kalman Tibor tervezte. Eredetileg a hátoldal lett volna a cover oldal, mert egy ideig úgy volt, hogy Melody Attack lesz az album címe, ehhez készült Kalman Tibor pop-art ihletésű képe, amelyen torpedóbombázókat látunk a Himalája felett. Kalman Tibor volt a Benetton által szponzorált Colors magazin alapító főszerkesztője, aki az 1990-es évek elején az Interview című nagy presztízsű magazin kreatív igazgatójaként is dolgozott.
Az album címlapja végül az első számítógépes grafikával megjelent cover lett, amelyen a zenekar négy tagjának portréfotója látható, illetve ezek a képek kaptak egy számítógép által generált maszkot. Kalman Tibor a címoldalon egybeírta a zenekar nevének szóképében a két szót (Talkingheads), és a két A betűt a fejük tetejére állította. A grafikusművész Budapesten született, családjával együtt 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált. 1979-ben többedmagával grafikai vállalkozást indított M & Co. néven, amelynek a Talking Heads is az ügyfele volt.

A Kraftwerk 2003-ban publikált, tizenegyedik Tour de France Soundtracks című albumát a Népstadion megnyitását népszerűsítő, 1953-as magyar bélyeg ihlette. A borító dizájnja a zenekart országúti kerékpárokon ábrázolta, a francia nemzeti zászló színei között. Az eredeti, bélyegre szánt grafikát Vertel József (1922–1993) bélyegtervező készítette, a számos díjjal jutalmazott Gál Ferenc grafikussal (1913–1986) együtt. A magyar bélyeg színe narancsos árnyalatú, matt kép volt, a zenekar ebből egy élénk, a francia trikolórt idéző lemeztasakot terveztetett.

A The Cure 1996-os, Wild Mood Swings című tizedik stúdióalbumának borítóján maga Roli Zoli látható. A rollerező bohóc a Lemezárugyár emblematikus játéka, a kutyás fémpersely mellett a retrókultusz egyik legnépszerűbb darabja. Az album a kilencedik helyen szerepelt a brit albumlistán, és hat hétig ott is maradt, a Billboard 200-as listán pedig a 12. helyig tornázta fel magát. A Wild Mood Swings album covere Roli Zoli szűk bohócarcát ábrázolja, de az albumhoz kötődő egyéb kiadványok és a lemeztasak belső oldalainak képei nem hagynak kétséget afelől, hogy a Lemezárugyár egyik legnépszerűbb lendkerekes játékát látjuk. Annak ellenére írjuk ezt, hogy léteznek nemzetközi katalógusokban hasonló, festésben és kialakításban részint eltérő rollerező bohócok.
Magyar vonatkozású még Beck 1996-os Odelay című lemeze is, melynek borítóján az ősi magyar kutya, a komondor ugrik át egy akadályt. A képet Joan Ludwig kutyafotós készítette az American Kennel Club's Gazette 1977. júliusi száma számára. És ott van a kevésbé ismert Etienne Charry, akinek 1999-es, 36 Erreurs című albumának kollázsán felismerhető a Mackó sajt. Charry korábban együtt zenélt az Oui Oui nevű zenekarban Michel Gondryval, aki az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmjével lett világhírű.