A legtöbb magyar városhoz egy zenekart tudsz kötni: Debrecen − Tankcsapda, Miskolc − Edda, Dunaújváros − Quimby, Szombathely −Ocho Macho. Ezekkel szemben, ha elkezdenénk sorolni a pécsi bandákat, valószínűleg az egész oldalt azzal töltenénk ki. Lévai Balázs új filmjében a pécsi titok után ered, félig tudományos, félig játékos módon.
Hogyan kötődsz Pécshez?
Törzsgyökeres budapesti vagyok, de a fővároson kívül valószínűleg Pécsett töltöttem a legtöbb éjszakát. Egyrészt ott szereztem az egyik diplomámat, másrészt sok pécsi zenész barátom van. Lovasival írtam egy életrajzi könyvet, forgattam a 30Y-nal egy etűdfilmet, Rátgéber László kosárlabdaedző jó barátom, közös zenekarunk is van. Számos disznóvágáson is voltam haverokkal Pécs mellett, valamint az elmúlt években én vezetem a szakmai beszélgetéseket a Pécsi Országos Színházi Találkozón. Szóval Pécs sokszor előjött az életemben, Budapest után a második legfontosabb városom.
Mi jelenti számodra a különbséget Budapest és Pécs között? Miért pont Pécset választottad a film témájául?
Van különbség is, de máshonnan közelítenék. Amíg nem építették meg az M6-t, sokkal nehezebb volt megközelíteni Pécset, legalább 3 óra autóút volt. Emiatt volt egyfajta izolált jellege a városnak. Pont Lovasi mutatott rá, hogy paradox módon ez sokat segített a zenekaroknak megtalálni a saját hangjukat. Nem voltak benne a napi pörgésben, mint a pesti bandák, nem érintették őket az aktuális trendek, divathullámok.
Azt hinném, ez inkább visszavetette őket.
Első látásra talán igen, de sok tekintetben előny lehetett. Az izoláltság lehetőséget ad arra, hogy egyedibb dolgok születhessenek. A Kispálban fura volt a zene, fura volt a szöveg, nem nagyon volt előzményük a könnyűzenében. Semmire sem hasonlítottak.
És az Európa Kiadó?
Én nem látok köztük erős lelki vagy zenei rokonságot. A pesti underground zene jórésze sötét tónusú: a világ, az élet, a szerelem mind-mind nyomasztó, gyilkos hangulatban tűnnek fel. A 80-as évek zenéi arról szóltak, hogy lehet túlélni a nihilt, a lágy diktatúrát. Ehhez képest a Kispál teljesen más hangulatú, már-már játékos. Vessük össze a Megalázó, durva szerelem és a Lefekszem a hóba vagy A barlangban dobolok szövegét. Eleinte nem is értettük, miről énekel Lovasi.
A film alapötletéül a jól ismert „Pécs a magyar Liverpool" jelenség szolgált. A legtöbb magyar városhoz egy zenekart tudsz kötni, Debrecen − Tankcsapda, Miskolc − Edda, Dunaújváros − Quimby, Szombathely −Ocho Macho. Ezekkel szemben Pécset a zenekari sűrűség teszi izgalmassá.
Na de vissza a filmhez: a trailer alapján nem tudtam eldönteni, hogy dokumentum- vagy akciófilmmel állok szemben. Mennyiben épül fikcióra a sztori?
Nehéz erről őszintén beszélni spoilerezés nélkül. Tudatosan játszottunk a dokumentumfilm és az áldokumentumfilm formájával. Én „majdnem dokumentumfilmnek" nevezem. Nagyon sok minden igaz benne. Ezeken kívül vannak elemei, amik elbizonytalanítják a nézőt, hogy igaz-e. Arra törekedtem, hogy ez sehol se legyen egyértelmű.
Nem az volt a célunk, hogy felrajzoljuk Pécs teljes zenei térképét. Ez egy játékos-zenés kísérleti film, ami eljátszik a gondolattal, hogy miért jött ki ennyi jó pécsi zenekar. A válaszok között vannak komolyak és komolytalanok is, de összességében átadnak egy hangulatot, amiből talán meg lehet érteni a „pécsiség" lényegét.
Miért éppen Szabó Simont választottad főszereplőnek?
Ő oknyomozó riportert alakít, akit a szigorú producer (azaz én) elküld, hogy felfedezze a pécsi titkot. Simon kiválasztását több dolog is indokolta. Egyrészt, Budapesten a szomszédom, és rengeteget beszélgetünk, mindig is akartunk egy közös filmet. Emellett egy olyan személy kellett, aki jóban van a zenészekkel, ismerik és elismerik, könnyen be tud lépni szituációkba. Ennyiféle adottság kevés emberben van meg itthon. Simonnak jól áll ez a stílus: olykor David Attenborough-osan nyomoz, olykor pedig hozza a megszokott Simonos karaktert.
Mi köti őt a zenéhez?
Rendesen benne volt a pesti klubéletben. Ő volt anno a Kultiplex koncertszervezője − többek között nála játszott először Pesten a 30y −, és a Szigeten is dolgozott többször színpadmesterként. Egyszer Wolfie (Punnany Massif) bemászott egy sátorszínpad backstage-be, ahonnan Simon dobta ki. De ő rendezi a nagysikerű Pilvakert, sok előadóval ott dolgozott együtt. Emellett zenélt elektronikus formációkban, most is rendszeresen DJ-zik. Nagyon érdekes, heterogén a zenei ízlése, például rajong a punkért is, a kocsiban folyton New Model Army-t hallgattunk a forgatás alatt.
Nehézséget okozott, hogy a zenészek nagy részének nincs színészi tapasztalata?
Nagyon rizikós dolog ilyet kérni tőlük. A zenészek nem színészek, egy ilyen feladat kellemetlen helyzeteket szülhet. Alapvetően önmagukat kellett adniuk, sok jelenetben valós helyzetekben, valós dolgokról mesélnek. Ezeken kívül sem írtam nekik szöveget, maximum a helyzetet vázoltam, majd úgy reagáltak, ahogy a valóságban tennék. Maximum irányt mutattam nekik.
Voltak, akik kifejezetten jó színészi adottságokkal rendelkeznek. Felcser Mátét simán vinném játékfilmbe, osztályon felül, profin játszott. Lovasi pedig tapasztalt filmes róka már, szerepelt több ikonikus Jancsó-filmben, illetve a Sztornó főszereplője volt.
Nem volt zavaró a generáció- és műfajbeli különbség a Kispál és például a Junkie Jack Flash vagy a Halott Pénz esetében?
Nyilván nem összemérhető a három, senki sem gondolja, hogy például a Junkie ugyanott tartana, mint anno a Kispál. Szándékosan tettem olyan zenekart is a filmbe, akik még nem futottak be annyira. (Vicces részlet, hogy Pető Szabi a forgatások után lett a Punnany énekese.) De ez nem is verseny, itt a közeg, Pécs városa a fontos. Nem porcióztam, hogy kivel mennyit foglalkozzak, csak összeraktuk a puzzle darabkákat. Reméljük, kijött belőlük egy kép.
Szánsz valamilyen utóéletet a filmnek?
Az egyik elővetítésre eljöttek a Bagossy Brothers Company tagjai, akik utána rögtön felhívták a figyelmem, hogy az ő szülővárosukból, Gyergyószentmiklósról is rengeteg zenekar származott el. Szóval, lehet, hogy jön majd a Gyergyói szál.
Abban bízom, hogy a film inspirál más városokat is arra, hogy megfogalmazzák a saját zenei identitásukat, hogy kik ők, mit akarnak kifelé kommunikálni. Ami Pécsett működik, azt fel tudná építeni Veszprém, Sopron, Dunaújváros vagy Székesfehérvár.
Most moziba került a film, elindult a maga útján. Szerencsére országszerte látható, ami nagy szó egy kis költségvetésű dokufilm esetében. Lesznek közönségtalálkozós vetítéseink a következő hetekben, de megyünk majd a Művészetek Völgyébe és különböző nyári fesztiválokra is.
A fotókat Polhodzi Ádám készítette.
