A szecesszió világnapja rendezvényei ezúttal az állatábrázolásokra fókuszáltak, ezért a Ráth György-villa A mi szecessziónk című tárlatát is az állatok szemszögéből vizsgáltuk. Az Iparművészeti Múzeum első igazgatója, Ráth György villájának berendezése is a szecesszió jegyeit tükrözi. Ráth 1901-ben vásárolta meg a villát. Az átalakításokat a kor legjelentősebb iparosai végezték: a színes üvegablakok Róth Miksa, a lépcsőkorlátok Jungfer Gyula munkáját dicsérik, míg a lépcsőház és a hall enteriőrjét Horti Pál tervei alapján alakították ki. A szecesszióval terjedt el a Gesamtkunst, azaz összművészet, ami azt jelentette, hogy nemcsak a házat, hanem a teljes enteriőrt megtervezték a burkolatokkal és a berendezési tárgyakkal együtt. Magyarország első s egyben leghíresebb szecessziós enteriőrje gróf Andrássy Tivadar Fő utcai palotájának ebédlője volt, melyet Rippl-Rónai József tervezett 1897-ben.
A bútorok, étkészletek, dísztárgyak, üvegablakok mind a festő zsenialitását dicsérték. A kiállítás is egész termet szentel ennek a művészi enteriőrnek, amelynek fő ékessége a gyönyörű falikárpit, a Vörös ruhás nő volt. Ezt Rippl-Rónai felesége, a francia származású Lazarine hímezte.
A festőművész által megtervezett étkészlet természetesen a híres Zsolnay-gyárban készült, ugyanúgy, mint a medúzákkal díszített gyönyörű kerámiaedény, amely a kiállításnak az Andrássy-ebédlőt megidéző szobájában látható – hogy az állatokról itt se feledkezzünk meg. Rippl-Rónai és Róth Miksa jelentős vitába keveredett a híres ebédlő kapcsán, mert a festő a tervezési munkálatokat fontosabbnak tartotta, mint a kivitelezést megvalósító iparosokét.
A kézműipar a dekoratív szecessziós stílus elterjedésével a képzőművészet szintjére emelkedett. A századforduló művészi tervezői számtalan kreatív módon jelenítették meg alkotásaikon a legkülönbözőbb állatokat, az élővilág kiapadhatatlan forrásnak számított a szecessziót jellemző játékosság számára.
A Wiener Werkstätte bécsi tervezőirodára és kézművesműhelyre elsősorban a geometrikus elemek használata volt jellemző. Jól megfigyelhetők ezek a jellemzők a körökből, háromszögekből álló, kicsit nehezen beazonosítható pillangókkal díszített dísztányéron vagy a korszak egyik legjelentősebb osztrák alkotója, Koloman Moser stilizált szalamandrás szivarszekrényén.
A szecesszió a Brit-szigeten az Arts and Crafts mozgalommal terjedt el. Ennek képviselői az ipari tömegtermeléssel szemben a kézművesség megújuló erejében hittek. A tárlaton ebből a korszakból egy gyöngyház berakásos, pillangókkal díszített szék látható. A briteknél olyan népszerűvé váltak a kézművesipar termékei, hogy a kovácsoltvasáru legjelentősebb hazai mestere, Jungfer Gyula sikeres londoni lerakatot üzemeltetett.
Franciaországban art nouveau néven vonult be a hajlékony, könnyed, természetközeli, újszerű stílus: egzotikus állatok, sokszor meghökkentő alakzatok, bizarr, képzeletbeli teremtmények is feltűnnek az iparművészeti remekeken. Az 1900-as párizsi világkiállítás – főleg különleges évszáma miatt – felfokozott, várakozásteli hangulatban telt. A szecessziós termékek az újdonság erejével robbantak be, és egyből páratlan sikert arattak. A világkiállítás jelszava a pax, azaz a béke volt, ám az elkövetkező század sajnos egyáltalán nem felelt meg a várakozásoknak.
Az Iparművészeti Múzeum jelentős szecessziós gyűjteményének egy része szintén erről a világkiállításról származik. A múzeum akkori igazgatója, Radisics Jenő egyből a pavilonokból vásárolta fel a műtárgyakat. Kiváló érzéke, jó szeme volt: rögtön észrevette az igazi, időtálló értékeket. A jelenlegi tárlat jelentős része az ő műtárgybeszerzéseinek köszönhető.
A porcelángyűjtemény is számos ritkasággal büszkélkedhet: skandináv kerámiák, tojáshéjporcelánok – amelyeknek olyan vékony fala van, mint a tojáshéjnak –, egzotikus állatábrázolások sora bizonyítja az egykori főigazgató különleges kvalitásérzékét. A porcelán állatok sora szinte felsorolhatatlan: pávák, varjak, baglyok, tyúkok, kakasok, kígyók, majmok, halak és mindenféle tengeri állatok is felfedezhetők ebben az egyáltalán nem természettudományos orientáltságú múzeumban.
A porcelán mellett szecessziós ékszer- és ötvösremekek is a kiállítás részei, a híres francia Lalique ékszerei mellett a magyar rézdomborító Jancsurák Gusztáv műveit csodálhatjuk meg.
Természetesen a szecesszió magyar útjáról is megemlékezik a tárlat, amely a tiszta forrásnak számító népművészetet, elsősorban Erdély örökségét tartotta legfőbb eredőjének. A tárlat a műegyetemi építészhallgatókból alakult, Kós Károly által vezetett Fiatalok Körének és a gödöllői művésztelep alapító mestereinek: Nagy Sándornak és Körösfői-Kriesch Aladárnak is emléket állít. A magyar irányzathoz kapcsolódnak az állatábrázolások is: kézműves-termékeiken faragott bivalyfejek, legelő lovak szerepelnek mintaként.
Maróti (Rintel) Géza szobrászi, építészeti és iparművészeti képzésének köszönhetően rendkívül sokoldalú művészünk volt, és előszeretettel használt állatmotívumokat, bár ő sem egzotikus állatokról mintázta alkotásait. Az 1906-os milánói világkiállítás kiemelkedő látványossága volt a tervei alapján elkészült „kácsás” Zsolnay kút.
Az izgalmas, zoológiával kiegészített tárlatvezetést a kiállítás társkurátora, dr. Pandur Ildikó vezette.
A nyitóképen Tarján (Huber) Oszkár: Függő – repülőhal alakú
