A kínálatban szereplő, több mint 90 témakörben, egyedi autográfiával rendelkező 223 tételre az október 24-i zárásig lehet licitálni. Az online licitálás minden tételnél 1 forintról indult, és a tíznapos licitálás után végül az kapja meg a vágyott példányt, aki a licit zárónapjának esti zárásáig a legtöbbet ajánlotta érte.
Egy Dsida-négysoros és egy Tamási Áron-dedikáció háttere
Dsida Jenő négysoros, aláírt, keltezett alkalmi verse – az ajánlással – 1936-ban született. Az egyik legjelentősebb erdélyi magyar költő ekkor már kiadta életében megjelent mindkét verseskötetét (Leselkedő magány, 1928 és Nagycsütörtök, 1933). Az emlékkönyvi bejegyzés – ami alkalmi vers is egyben – címzettje pedig George Sbârcea (1914–2005) román zeneszerző, író, diplomata, neves fordító (1978-ban például ő fordította románra Füst Milán A feleségem története című regényét), emellett szenvedélyes könyv- és dedikációgyűjtő is volt.
Visszaemlékezéseiben felidézte a harmincas évek elején kezdődött barátságukat.
Dsidát, mint sok más magyar szerzőt is, könyvesbolti eladó korában ismerte meg: a költő hozzájuk járt vásárolni. Később Sbârcea megzenésítette Dsida Jegenyék című versét, majd közös munkába kezdtek: elhatározták, hogy zenés darabot készítenek Móra Ferenc Dióbél királyfi című meséjéből. Dsida írta volna a színpadi szöveget, Sbârcea pedig a zenét. 1933 tavaszán már készen is voltak az első három kép vázlatával, ám ezek felolvasása során kiderült, hogy hiba van a darabbal: Sbârcea neve. Mint írja: „Kiadott szerzeményeim Claude Romano álnév alatt kerültek forgalomba. Valódi nevemen mint kritikus és közíró szerepeltem. A színtársulat igazgatójának egyik sem felelt meg: eredeti magyar mesejátékról lévén szó, magyar zeneszerzőt igényelt, vagy legalábbis magyaros hangzású nevet a plakátra. Végül a Barcsay lett a magyaros álnév: az igazi név magyarra »fonetizálásával«.”
Évek múlva erre emlékezett Dsida a New York kávéház egyik vitadélutánján, amikor Sbârcea emlékkönyvébe a lenti négy sort írta. Az emlékkönyvi versike négy sora egyszerre utalt a művészi álnévre és a magyarul írt cikkeiknél használt szignóra: „Légy Sbárcea, / nem bánom, légy Claude Romano,/ nem bánom, légy Barcsay,/ nem bánom, / de ember vagy, ez a fontos.”
A vers éppen azt a névproblémát – gyakorlatilag identitáskérdést – szövegezte meg, ami a Dióbél királyfi kapcsán felmerült. Mindegy, hogyan hívnak valakit, mindenkinek úgysem tud megfelelni – a lényeg, hogy emberséges legyen. Dsida verse 1971-ig ismeretlen volt a közönség számára – csupán Sbârcea tudott róla, akinek emlékkönyvében lapult.
A Dsida-kézirat dátuma csak egy nappal későbbi egy Tamási Áron-bejegyzésnél. Ez is összekapcsolja őket: nemcsak George Sbârcea emlékkönyvében kerültek egymás mellé, de a kronológiában is, Sbârcea egy nap eltéréssel találkozott Erdély egyik legjelentősebb írójával. Tamási Áron emlékkönyvi bejegyzése:
„Babrálhatod is egy kicsit.” Tamási Áron. 936. XI. 6.
Tamási Áron ekkor már a legjobb nevű erdélyi írók egyike, olyan művek szerzője, mint a Szűzmáriás királyfi (1928), az Ábel-trilógia (1926–1934) vagy a Jégtörő Mátyás (1935). A dedikáció egy színházi bemutató estéjén született: aznap mutatták be a kolozsvári Magyar Színházban a Szépmíves Céh és a színház drámapályázatán nyertes Tamási „színpadi játékot”, a Tündöklő Jeromost. Az idézőjelbe tett mondat pedig Tamási önidézete: egy variánsát éppen a Tündöklő Jeromos harmadik felvonásának elején mondja az egyik szereplő, Sáska Mihály évődőn Ágnesnek, miközben a lány a kocsmáros ingének nyakát gombolja: „Nem bánom, ha egy kicsit babrálod is.” A lány viszont így felel rá: „Nem cica maga.”
Ottlik Géza, Somló Tamás
Ottlik Géza dedikációi ritkán bukkannak fel a hazai árveréseken. A Hajnali háztetők első kiadásából pedig eddig mindössze két példány került kalapács alá, ezenkívül a Petőfi Irodalmi Múzeum is őriz további két ismert példányt. Ottlik ezt Tolnai Gáboréknak dedikálta – régi barátsággal. Ottlik Géza, az író és Tolnai Gábor irodalomtörténész, akadémikus generációs társak voltak – mindketten a Nyugat utolsó, „negyedik” nemzedékének tagjaiként indultak.
Az LGT 1992-es nagy képes, kottás emlékkönyvét Somló Tamás dedikálta. A Locomotiv GT gitárosa, énekese, számos sikeres dal szerzője az LGT feloszlása után évekig Dániában zenélt, majd a gyűjtemény kiadásának évében tért haza, és akkor kezdett szólókarrierjébe. (2004-ben egyébként még diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 2016-ban hosszú, súlyos betegség után hunyt el. Sírkövén – aláírása felett – egy szöveg nélküli kotta áll: a Ha a csend beszélni tudna című dal kottája.)
Albert Flórián/Nagy Béla: Isten éltessen, „Császár” című könyvét a szerzők, Albert Flórián és Nagy Béla Szűcs Lajosnak és családjának dedikálták:
Emlékül a Szűcs családnak…
Az Aranycsapat című emlékező és tisztelgő kiállítás alkotásait és szövegeit tartalmazó albumot az utolsó élő tagok, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula írta még alá. Utóbbi az Aranycsapat kapusa, 86-szoros magyar válogatott volt, az 1948 és 1954 között veretlen magyar válogatott Fekete párduc becenevet viselő, állandó kezdő kapusa. Ő védett a legendás 1953-as, Anglia elleni 6:3-as mérkőzésen is. Buzánszky Jenő ugyanakkor hátvédként játszott az Aranycsapatban: ő 49-szeres magyar válogatott labdarúgó volt, szintén a Nemzet Sportolója.
Árverésre kerül még számos bibliofil kötet többek között Babits Mihály, Juhász Gyula, Szabó Dezső, Molnár C. Pál, Márffy Ödön kézjegyével.
Juhász Gyula Testamentum című verseskötetének számozott, aláírt példánya az elmúlt tíz évben aláírva csupán egyszer szerepelt aukciós házak kínálatában. A Márffy Ödön grafikus által aláírt, német nyelven megjelent bibliofil kötet pedig nem más, mint a magyar nyelven is 200 példányban megjelentetett Petőfi Sándor: Szilaj Pista; Salgó ikerkiadványa.
Petőfi Sándor ismert műveit illusztráló Márffy Ödön (1878–1959) nemcsak híres festőművész volt, hanem emellett grafikusként könyveket is illusztrált. Ezt az egyedi, összesen 200 példányban, 1920-ban megjelent német Petőfi-kötetet is. A borító mellett öt kőrajz is szerepel benne – és persze Márffy aláírása.
Szép Ernő Vétkeztem című, 1951-ben kiadott novelláskötetét Királyhegyi Pálnak dedikálta. (Utóbbi híres 1950-es táviratáról, amit állítólag Sztálinnak küldött: „A rendszer nem vált be stop Tessék abbahagyni stop Királyhegyi stop.”
A humorista író élt Amerikában és Angliában, utána itthon 1956-ig be volt tiltva, onnantól viszont újra írni kezdett, és kabarékonferansziéként dolgozott a Fészek Klubban. A kötet szerzője, Szép Ernő (1884–1953) is igen sokoldalú volt: költő, író, újságíró, színpadi szerző. Budapestre költözve csak az írásaiból élt, az újságok mellett a hazai kabaréirodalom úttörője volt. 1944 augusztusában az egyik csillagos házba internálták, ahonnan a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre kiszabadult. Később munkaszolgálatra hívták be.
Család – dinasztia – tradíció
Minden eddiginél több olyan kötet került a kínálatba, ahol a dedikáló vagy aláíró személyek között a családi kötelék teremti meg a kapcsolatot. Többek között Kosztolányi Dezső – Kosztolányi Dezsőné, Fekete István – Fekete Istvánné, Széchenyi Zsigmond – Széchenyi Zsigmondné, Karinthy Frigyes – Karinthy Ferenc – Karinthy Márton kapcsolatokat is találhatunk az aukciós könyveiben.
A rendkívüli bőség végén még néhány név: Germanus Gyula, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Márai Sándor, Móra Ferenc, Pilinszky János, Wass Albert, gróf Széchenyi Zsigmond, Weöres Sándor…
További részletek itt.
A dedikált könyvek online könyvaukciója és a licitálás október 24-ig tart.
