Bácsmegi Gábor, amikor a legújabb beszerzéseket és felajánlásokat bemutatta a sajtónak, elmondta: időről időre feltűnnek különböző aukciós oldalakon Munkácsy Mihályhoz kapcsolódó tárgyak, ez így volt év elején is, amikor a múzeum is be tudott kapcsolódni a licitbe. „Egy fényképről maradtunk mindössze le, de nagy meglepetésre sikerült megvásárolni egy 1888-ban készült rézkarcot, amelyről azt hittem, egy pillanat alatt elviszik előlünk” – árulta el. Emellett több tárgyat adományozott nekik Varga István és Kukucska Róbert is, így sikerült meghaladni az idei évre „álomcélként” kitűzött 600 relikvia megszerzését – mondta az igazgató.
Gyarmati Gabriella művészettörténész, a Munkácsy-tárlat kurátora kifejtette, akkoriban szokás volt a festményekről rézkarc másolatot készíteni, gyakran ezekkel illusztrálták az újságcikkeket is, és sokan vásárolták is azokat. A Golgota című,1884-ben készített festményről Karl Köpping német grafikusművész 1888-ban készített másolatot. „Ez egy mesterremek a rézkarcok között; leheletfinom vonalakkal, nagyon festőien dolgozott a művész.” Az alkotás különlegessége, hogy azt mindkét alkotó ellátta kézjegyével; és mindkettőről rajzoltak az aláírások mellé tussal egy pici portrét. „Az a stílus alapján kizárható, hogy Munkácsy rajzolta volna, az azonban nem, hogy maga Köpping illesztette oda” – mondta Gyarmati Gabriella.
Kórusz József Két család a konyhában című festményről készült rézkarca is a múzeum tulajdonába került; ahogyan több, a festőgéniuszt ábrázoló fotográfia is. Egyet a párizsi Musée d'Orsay is bemutat a tárlatában; és különlegesnek számít egy újságpapírra ragasztott portréfotó is, amelyet René Dragon francia feltaláló, az első mikrofilm szabadalmaztatója készített. Egy portrét és egy műtárgyfotót pedig az az Adolphe Braun jegyez, aki egy saját maga által kifejlesztett technikai újításként kiváló műtárgyfotókat készített.
Közismert, hogy a Munkácsy által használt alapozó miatt nagyon sötétednek a festmények, sok részlet már el is tűnt a képekről; a régi műtárgyfelvételek alapján lehet tudni, hogyan néztek ki, mikor elkészültek. Illetve nagyon sok alkotás még a festő életében magángyűjteményekbe került, és a nagyközönség azóta sem láthatta őket; azokat is csak műtárgyfotókról ismeri a szakma is – fűzte hozzá Gyarmati Gabriella.
Az új tárgyak sorát bővíti két könyv: az egyik a Munkácsy által Emlékeim címmel írt önéletrajzi kötetnek egy német nyelvű kiadása. „A könyvet magyarul sem lehet kapni” – jegyezte meg a művészettörténész. A másik Walter Ilges első teljes értékű, a művészről megjelent monográfiája, amely szintén a magángyűjteménybe került, és sehol sem látható festmények fotói miatt értékes. De Charles Sedelmeyer Munkácsyról kiadott könyvének egy példánya is a múzeum birtokába került.
Két korabeli újságot is bemutattak a sajtónak. Az egyik egy bécsi élclap, a Der Floth 1879. január 19-i száma, amelynek címlapján egy, a festőt az állványa előtt, fokossal, paraszti ruhában ábrázoló karikatúra látható. Gyarmati Gabriella szerint a karikatúra továbbviszi azt a vonalat, hogy Munkácsyt a bécsi akadémián „Wilde Ungar”-nak, azaz vad magyarnak hívták. A másik újság a La Vie Illustrée 1900. május 10-i száma, amely 10 nappal a festő halála után a 2. és 3. oldalon jelentetett meg egy több fotóval illusztrált cikket. Itt is a fotók érdekesek: az egyiken látható a műteremben a Mozart halála című alkotás, amely már akkor magángyűjteményben volt; egy másikon pedig népi ruhában fotózták le az idősödő művészt. „Ezt a képet keresi az egész szakma” – közölte Gyarmati Gabriella.
Bemutattak egy 1900-ban kiadott üdvözlőkártyát és egy gyűjthető kártyasorozat Munkácsyt ábrázoló darabját; utóbbi olyan lehetett akkoriban, mint most a focistákat ábrázoló kártyasorozatok – jegyezte meg. Hozzáfűzte, a múzeumé lett egy Munkácsy özvegye és a Pesti Napló akkori szerkesztője közti, 1907. július 5-én kelt levél is. Mint Gyarmati Gabriella elmondta, számára azért jelentős ez a darab, mert Cécile Papier-t már életében sokan támadták, ami szerinte túlzó és megalapozatlan. A levél utolsó mondatában azt írja ugyanis az özvegy: „naprakész maradjak azzal, ami az Ön gyönyörű országában történik, amely annak a hazája, akit én siratok és aki megtanított engem szeretni”. A szakember elárulta, fontos feladatnak tartja Cécile Papier rehabilitálását.
