Kováts Adél színművész, a színház igazgatója így köszönt el kollégájától:
„Tanúi lehettünk, ahogy pozitív gondolkodása a legkeményebb napokon sem hagyta el, mindent felülíró életszeretettel küzdött, és hitte, hogy legyőzheti a gyilkos kórt. Mindvégig köztünk akart és tudott lenni, számára a színház maga volt az élet.
Múlt csütörtökön azt mondta nekem: »Adél, nem sikerült a csoda.« De, Öcsi, sikerült! Minden élet teljes élet, még ha földi síkon felfoghatatlan is a szenvedés, a korai halál. A lélek halhatatlan, és Te odaát, bárhol is van ez, már tudod, hogy miért pont így történt minden és hogy minden érted történt, és mindez belesimul egy nagy egészbe. (Ez persze az én hitem vigasza.) Köszönjük, hogy része voltál az életünknek 30 évig.”
„Kovács Öcsi elment. A Radnóti Színház egyik tartóoszlopa volt harminc éven keresztül. Díszítő, majd színpadmester. Erős és kedves, megbízható és szakszerű, megszállott színházi ember volt. 'Egyedüli példány' – Kosztolányi gyászol így. Hosszan volt beteg, egyre vékonyabban jött dolgozni, de még az utolsó hetekben is lehetett számítani rá, a kórházból is segített, tanácsokat adott a Kosztolányi díszletéhez. 'A nagy időn se lesz hozzá hasonló!” – méltatta eltávozott munkatársát Bálint András színművész, rendező, aki 1985 és 2016 között vezette a Radnóti Színházat.
