„Életelvem a hosszútávfutás. Ez nem spekuláció eredménye, az életem tanított meg rá, hogy hosszútávfutónak kell lenni. Érteni kell ahhoz, hogy az ember ne hagyja abba, hogy ne adja át magát a sikertelenségnek vagy a sikertelenség látszatának, végig kell futni a távot, és eljön a pillanat, amikor az ember átszakítja a célszalagot” – nyilatkozta korábban.
Görgey Gábor hosszan tartó betegség után, 2022. április 11-én hunyt el. Búcsúztatásáról később intézkednek.
Görgey Gábor 1929-ben született Görgey Artúr néven, az 1848-as szabadságharc honvédseregének főparancsnoka a dédnagybátyja volt. Már gimnazistaként jelentek meg versei, ekkor változtatta meg a nevét a Vigília című lap főszerkesztőjének, Sík Sándornak tanácsára.
Német–angol szakon kezdett tanulni, közben filmekben és színházban statisztált, és persze írt. 1951-ben aztán családjával együtt kitelepítették, majd munkaszolgálatra vitték, csak három év múlva mehetett haza. Később azt mondta a kitelepítésről, hogy megerősítette testben és lélekben, ráadásul „olyan gazdag életanyagot tudtam összegyűjteni, hogy munkásságom egy részében ezt nagyon is jól hasznosíthattam”. Többször hangsúlyozta, hogy bosszúvágy soha nem volt benne.
Első verseskötete 1956-ban jelent meg, ettől kezdve folyamatosan jelentek meg regényei, versei, drámái. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? rögtön nagy sikert aratott, külföldön is sokfelé bemutatták. Legfontosabb munkájának viszonylag későn elkezdett ötkötetes nagyregényét, az Utolsó jelentés Atlantiszról megírását tartotta. Erre a regénysorozatra tíz évig készült, 56 évesen kezdte el, és tizenkét évig írta.
Írói munkássága mellett komoly színházi és közéleti szerepet is vállalt. Dolgozott újságíróként, ő volt a magyar sajtó első tévékritikusa, cikkei a Magyar Nemzetben jelentek meg. A Pannónia Filmstúdióban dramaturg, a szegedi Nemzeti Színházban irodalmi vezető volt, rendezett is, saját drámáit is színre vitte néhányszor. 1994-ben lett a Magyar Televízió művészeti vezetője.
1994-ben megválasztották a Magyar PEN Club alelnökének. 2001-től 2010-ig a Magyar PEN elnöke. 2000-től a Bibó István Közéleti Társaság alapító tagja és alelnöke.
2002-ben a Medgyessy-kormány kulturális miniszterének nevezték ki. 2003-ban, az első kormányátalakítás során távozott, de 2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadója volt. „Én mindenkor független értelmiségi és független író maradtam, és, meg fog lepődni, én kulturális miniszterként is független voltam. A polgári baloldalon a helyem, de pártkötelezettség nélkül. Én a kulturális miniszterséget nem politikai, hanem szakmai feladatnak tekintettem, s éppen a politikai függetlenségem miatt nagy volt a döntési szabadságom. Nem kacsingattam a következő választásra, és főként semmiképpen nem akartam miniszter maradni. Minél előbb írni akartam újra” – nyilatkozta később erről az időszakról.
Részt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapításában, a Magyar PEN Club alelnöke, majd 2001-től elnöke volt. Számos díjat és kitüntetést kapott, 2006-ban lett Kossuth-díjas. Görgey Gábor 2017-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat, egy évre rá Prima Primissima-díjat kapott.
