A Kossuth-nagydíjjal és Balázs Béla-díjjal, valamint a Nemzet Művésze címmel kitüntetett művész több mint harminc filmben dolgozott operatőrként, és szintén több mint harminc filmet jegyez rendezőként is.
A Galga menti Turán született, ahol apja aljegyző volt. Iskoláit Aszódon és Berettyóújfaluban végezte, majd 1952-ben Budapesten érettségizett. Már gyermekkorában a fotózás érdekelte, autodidakta módon, szakkönyvek alapján kezdett el fényképezni. 1953-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán végezte tanulmányait Illés György és Keleti Márton tanítványaként.
1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja volt, ezért kis híján eltávolították az intézményből, diplomamunkája 1957-ben a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt. Végzése után a Mafilm munkatársa lett, 1962-ben kezdett filmeket forgatni. Színes felvételeivel, karakteres totáljaival, az emberi arc költészetét és tragikumát felfedező képeivel olyan alkotások sikeréhez járult hozzá, mint a Sodrásban, az Orfeusz és Eurydiké (Gaál Istvánnal), a Tízezer nap és A mérkőzés (Kósa Ferenccel), az Apa (Szabó Istvánnal), a Szindbád (Huszárik Zoltánnal), valamint az Árvácska (Ranódy Lászlóval).
Néhány rövid dokumentumfilmet követően (Cigányok, Egyedül, Vízkereszt) az önéletrajzi ihletésű Feldobott kő című munkájával debütált játékfilmrendezőként 1968-ban (a főiskola előtt egy ideig geodétaként dolgozott, filmjét ezt a személyes történet ihlette). Következő rendezése, az 1974-ben készült Holnap lesz fácán erősen szatirikus képet festett az akkori közéleti anomáliákról, emiatt majdnem betiltották. 1977-ben készítette el a 80 huszárt az 1848-as forradalom hírére minden veszély és tiltás ellenére hazatérő magyar katonákról, a hősiesség és helytállás filmes emlékművét. 1987-es rendezése, a Tüske a köröm alatt a vidéki kiskirályok visszaéléseivel foglalkozott. Utoljára 1996-ban rendezett játékfilmet A vád címmel, ennek forgatókönyvét a József Attila-díjas vajdasági magyar íróval, Gion Nándorral közösen írta.
Noha kedvence a játékfilm volt, a szakma és a közönség elsősorban dokumentumfilmesként tartja számon. Sok-sok kilométernyi hosszúságú filmszalagon rögzítette a magyar történelem krónikáját. Puritán eszközökkel megformált munkáiban leleplező szenvedéllyel igyekezett a közelmúlt fájdalmas eseményeit tények, tanúk, vallomások segítségével felidézni. Legismertebb munkái: a fél évszázad magyar történelmét egyéni sorsokon át bemutató Néptanítók (1981), a Don-kanyarban megsemmisült 2. magyar hadsereg – sokáig tabunak számító – tragikus sorsát elbeszélő Krónika című tévésorozat, illetve ennek filmváltozata Pergőtűz címmel (1982). A 25 részes sorozatot annak idején a harmadik rész után – szovjet tiltakozásra – levették a televízió műsoráról, a belőle készült könyvet bezúzták, a cenzúrázatlan sorozat csak 2002-ben volt először látható a Magyar Televízióban.
A Sír az út előttem... (1986-87) a bukovinai székelyek történetét mutatja be, 1992-ben készült a Magyar nők a Gulágon. 1999-ben forgatta a Tájak, borok, városok című sorozatot, 2001-ben portréfilmet készített az indiai és magyar származású Amrita Sher-Gil festőnőről. A 2004-es Nehézsorsúak című sorozatban a szovjet lágerek magyar túlélői vallottak sorsukról, a Memento (2006) három tragikus asszonyi sorsot mesél el. Dokumentumfilmjeivel 1986-ban és 1987-ben is elnyerte a Magyar Filmszemle nagydíját.
A filmezés mellett közéleti szerepet is vállalt: 1986-tól 1993-ig, majd 2002-től 2005-ig a Magyar Filmklubok Szövetségének elnöke, 1993 júliusától az akkor indult Duna Televízió elnök-főigazgatója, majd 1996 júliusától 2000-ig első elnöke volt. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tagja, 2007 és 2010 között ügyvezető elnöke volt.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A Kossuth-díjat 1978-ban vehette át, 1968-ban Balázs Béla-, 1997-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki, 1999-ben megkapta a Magyar Művészetért Alapítvány díját, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2003-ban Gulág-emlékérmet, 2004-ben Hazám-díjat, 2005-ben a Magyar Mozgókép Mestere címet és Prima-díjat, 2012-ben a magyar filmkritikusok életműdíját. 1974-ben érdemes művész, 1987-ben kiváló művész, 2014-ben a nemzet művésze lett, díszpolgára Turának és Pest megyének. 2017-ben munkássága és életműve elismeréseként a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) életműdíját vehette át, 2018-ban a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez egyéni látásmódú, a társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló, dokumentarista stílusú filmjeivel hozzájáruló, kimagaslóan sikeres operatőri és rendezői pályája elismeréseként megkapta a Kossuth Nagydíjat.
Forrás: MTI/filmarchiv.hu
