Életének 97. évében elhunyt Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze, több magas hazai és külföldi állami kitüntetés birtokosa, a kortárs magyar szobrászművészet iskolateremtő megújítója. Klasszicista-realista eszményt újraértelmező monumentális szoborkompozíciói kultúrtörténeti jelentőségűek.
Varga Imre Siófokon született 1923. november 1-jén. Középiskoláit a székesfehérvári és budai cisztercitáknál kezdte, majd Szombathelyen fejezte be. Középiskolás diákként, 1937-ben festményekkel és rajzokkal csoportos kiállításon szerepelt Párizsban. A katonai akadémián aeronautikából diplomázott, a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogság után, 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben gyári munkásként helyezkedett el Budapesten. Pátzay Pál szobrászművésszel való véletlen találkozása után vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Pátzay mellett Mikus Sándor volt a mestere.
Első, figyelmet keltő műve az 1965-ben bemutatott, Prométheusz című krómacél szobor volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-ben nyílt első egyéni kiállítása Budapesten, 1972-ben a Tihanyi Múzeumban mutatkozhatott be gyűjteményes tárlatával, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival.
Varga Imre a szobrászat minden ágazatában aktív alkotó volt, de munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése volt. Közterületen, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásokat készített. Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át.
A 60-as évek végétől erőteljessé váló, a hagyományos emlékműszobrászat szemléletét megváltoztató, a figurativitás határait csak ritkán átlépő szobrászatának legfontosabb jellemzője a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása volt. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai. 1983 óta látogatható állandó kiállítása az óbudai Laktanya utcában. A kortárs magyar szobrászművészetet, a klasszicista-realista eszményt iskolateremtő módon újította meg, monumentális szoborkompozíciói kultúrtörténeti jelentőségűek.
Legismertebb magyarországi köztéri alkotásai: József Attila (bronz, 1964, Szeged); Radnóti (bronz, 1970, Mohács, Salgótarján); Az alapító (bazalt, aranyozott krómacél, 1972, Tihany); a Károlyi Mihály-emlékmű (bronz, 1975, Budapest, Kossuth tér, most Siófok); Derkovits (bronz, 1977, Szombathely); Prométheusz (krómacél, bazalt, 1978, Szekszárd); Liszt Ferenc (krómacél, hegesztett réz, 1983, Pécs); Professzorok (bronz, 1984, Debrecen); Várakozók (bronz, 1986, Budapest); Kálmán Imre (bronz, krómacél, márvány, 1997, Siófok); Hazatérés (bronz, 2003, Nyíregyháza); Krúdy (2004, Siófok); Arthur Koestler (bronz, márvány, 2009, Budapest); Radnóti (bronz, fa, 2009, Budapest).
Külföldi alkotásai közül jelentős a Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának című alkotása (1975, magyar kápolna a Szent Péter-bazilika altemplomában, Róma); a Csodaszarvasok, Mária, a magyarok nagyasszonya, Szent István (vörösréz-domborítás, vörösréz és aranyfüstlemez, bronz, krómacél, 1980, Róma, magyar kápolna); Szent István (bronz, 1993, Aachen, dóm); Szent László-mellszobor (aranyozott bronz, 1996, Aachen); Bartók Béla (bronz, 1995, Brüsszel).
Munkásságát számos díjjal, köztük Munkácsy-, Kossuth- és Herder-díjjal, érdemes és kiváló művészi címmel, a Magyar Érdemrend középkeresztjével, Prima Primissima díjjal tüntették ki. A Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia egykori levelező tagja volt, kitüntették a Német Szövetségi Köztársaság I. osztályú érdemrendjével, a brit Jean Masson Davidson-díjjal, az Olasz Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének lovagi fokozatával, a Francia Köztársaság Művészeti Érdemrendje Parancsnoki Jelvényével. Varga Imre Hajdúböszörmény és Siófok díszpolgára.
Varga Imre temetése végakaratának megfelelően szülővárosában, Siófokon lesz.
