Megújult a BTM Vármúzeum állandó kiállítása

Képző

Számos, az utóbbi időben előkerült műtárgyat, épületelemet, fotót és egyéb dokumentumot mutat be a Budavári Palota újkori történetét áttekintő, megújult állandó kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Vármúzeumában, ahol szombattól Osztapenko maradhat? címmel a rendszerváltáskori szoboráthelyzésekről is új időszaki kiállítás nyílik.

A BTM Vármúzeum 1967-es megnyitása óta missziójának tekinti, hogy a magyar és a külföldi látogatókkal megismertesse a budai királyi rezidencia történetét. Ez annál is inkább magától értetődő, hiszen a múzeum régészei tárták fel a II. világháború után a középkori királyi palota maradványait, és a részben helyreállított középkori palotát bemutató állandó kiállítás adja az intézmény létének egyik alapját – mondta el a múzeum csütörtöki sajtótájékoztatóján Farbaky Péter, a megújult állandó kiállítás egyik kurátora.

Kurátortársa, Rostás Péter hozzátette: a Vármúzeum sokáig elsősorban a középkori emlékek bemutatására koncentrált, a látogatókat azonban mindig érdekelte a palota újkori története is. A Budavári Palota és környéke mostani rekonstrukciós munkálataihoz nagyban hozzájárult a BTM tudományos előkészítő munkája, ezek a kutatások ráadásul számos olyan eredményt hoztak, amelyeket érdemes új kiállításon bemutatni – fűzte hozzá. Farbaky Péter elmondása szerint

a tárlatra belépőket a palota három korszakának 3D-s rekonstrukciója fogadja: az animációk a középkori, a barokk és a hauszmanni bővítéssel kialakult állapotokat idézik meg.

Mint emlékeztetett, a Buda 1686-os visszafoglalása során romba dőlt palotát a 18. század elején nem királyi rezidenciaként kezdték újjáépíteni. Ezt a kevéssé ismert időszakot szintén érintőképernyőkön 3D-s rekonstrukciók, tervek és ábrázolások ismertetik meg az érdeklődőkkel. Mária Terézia korában ismét királyi palotává bővült az épületegyüttes – noha az uralkodó nem használta rezidenciaként –, ezt az időszakot idézi meg a barokk trónterem falburkolatának rekonstrukciója és a kihúzható fiókokban elhelyezett falikárpitok.

Rostás Péter elmondása szerint a kiegyezés után derült ki, hogy a megelőző évtizedekben nádori rezidenciaként szolgáló palota nem képes a teljes uralkodói udvartartást befogadni, ezért megindult a bővítés tervezése, eleinte Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos vezetésével. Ekkor épült fel az immár a Várhegyen is túlterjeszkedő krisztinavárosi szárny, amelynek eredeti, neoreneszánsz enteriőrjét a korabeli fotók mellett számos eredeti műtárgy: bútorok, zsánerszobrok, kandeláberek vagy egy később Horthy Miklós itteni hálószobáját díszítő kandallóóra mutatja be.

A tárlat ezen része bevezet a frissen rekonstruált Szent István-terembe, kiállítva a terem egyetlen megmaradt eredeti kerámiáját is. A II. világháborúban szintén elpusztult Hunyadi-termet egy falrészrekonstrukció idézi meg, amely Benczúr Gyula festményét is magába foglalja. A látogató találkozhat eredeti darabokkal többek között a bálterem, a királyi ebédlő és a Corvin-terem díszítéséből, illetve berendezéséből, de Erzsébet királyné szecessziós stílusú kerti pavilonjából is előkerült egy oroszlános zárókő.

Számos fénykép, dokumentum, terv és idézet mutatja be a Budavári Palota 1945-ös pusztulását, majd a helyreállítással kapcsolatos terveket és elképzeléseket.

Kevesen tudják például, hogy Rákosi – legalább külsőleg – a hauszmanni állapot helyreállítását szerette volna, azt azonban a pénzhiány megakadályozta – mondta el Rostás Péter, hozzátéve: a szerény anyagi lehetőségek a Kádár-kori átépítések minőségére is rányomták bélyegüket.

A sajtótájékoztatón szó esett a BTM Vármúzeumban Osztapenko maradhat? – Köztéri politikai szoboráthelyezések Budapesten 1990–1993 címmel szombattól látható időszaki tárlatáról is. A november 21-ig nyitva tartó kiállítás a rendszerváltás után a fővárosi önkormányzat által elrendelt és a Budapest Galéria által szervezett szoboráthelyezésekről ad vázlatos áttekintést korabeli fotódokumentáció segítségével.

Fotó: Tihanyi Bence