A Petőfi-bicentenáriumi év zárásához közeledve Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója egy időkapszulát helyezett el a Magyar Nemzeti Bankban, amelyben a Magyar Kultúra magazin „tricentenáriumi” antológiájának – azaz a száz év múlva esedékes következő kerek Petőfi-jubileum ünnepi kiadványának – kézirata található. A dokumentumot kizárólag 2123-ban olvashatja majd el a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori igazgatója, aki az időkapszulát készítők reményei szerint száz év múlva meg is jelenteti majd könyvként a gyűjteményt.
A projektről az Index is hírt adott. A PIM főigazgatója a lapnak elárulta, hogy ő és Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője válogatták össze a verseket, amelyek között Petőfi művei mellett többségében kortárs szerzők szerepelnek. A válogatás bár szubjektív volt, mégsem kizárólag két ember értékítéletére bízták a jövőpostát – Demeter és Bonczidai több mint 70 költőt, írót, irodalmi szakembert kért fel arra, hogy a magyar írott kultúra terméséből ajánljanak öt-öt verset egy ma is élő költőtől.
„Kíváncsiak voltunk, hogy szerintük melyik az a nagy vers, amelyik a 20. század második felében vagy a 21. század első harmadában született. És a játék elkezdődött. Érdekes, hogy olyanoktól is javasoltak verseket, akik nem az élvonalbeli költők közé tartoznak, tehát a »névtelen« vagy kevésbé ismert alkotóktól is. De neveket nem árulhatok el, azt sem, hogy kik, és azt sem, milyen verseket javasoltak. Száz év múlva kiderül” – mondta Demeter Szilárd, aki azt sem árulta el, hogy hány kortárs szerzőtől pontosan hány vers szerepel a kötetben. Az ajánlott művek száma nagyjából 400 vers lehetett, ebből szűkített a két szerkesztő Az idő igaz című antológia kéziratához.
Az Index információi szerint a kötet több ciklusra oszlik, melyek Petőfi életművének súlypontjai köré szerveződnek: a szerelem, a szabadság, a család és a barátság témakörei osztják fel a könyvet. Ezzel a gesztussal kívánják érzékeltetni a lánglelkű költő életművének folytonosságát, hatását, a verseire való rímelést a kortárs költészetben. A kérdésre pedig, hogy vajon fognak-e száz év múlva még nyomtatott könyveket kiadni, Demeter bizakodóan válaszolt: számára az ebben való remény ad értelmet igazgatói munkájának.
„Úgy vélem, hogy a történetek száz év múlva is érdeklik majd az embereket, hiszen az emberiség néhány ezer év elteltével sem tud lejönni a történetmesélésről. Bár az is igaz, hogy a vizuális történetmesélés manapság erősebb, hiszen egyre több vizuális tartalmat fogyasztunk, de a történet benne van, anélkül képeket sem szeretünk nézni. Egyszerűen testidegen tőlünk. A történetet különböző formában el lehet mondani, de a legadekvátabb formája az irodalom: a próza és a líra” – állítja a PIM főigazgatója.
A száz évre lezárt versantológiának ugyanakkor nem pusztán abban lesz szerepe a következő évtizedekben, hogy konzerválja a jelenlegi magyar kultúrát, és próbatétel elé állítsa a benne szereplő verseket, hogy vajon a most időtállónak ítélt versek egy évszázad múlva is nagynak ítéltetnek-e. Az időkapszulának egyfajta beavatási rítusrendben is szerepe lesz: mint írták, a PIM vezetése megtárgyalta és jóváhagyta azt a javaslatot, hogy az intézmény mindenkori főigazgatójának ötéves megbízatási ciklusának megkezdése elején meg kell látogatnia a Magyar Nemzeti Bankot, ahol a széfben ellenőriznie kell majd, hogy a kapszula tartalma sértetlen.
Magához a kötethez azonban nem férhet hozzá – erre csak 2123. január 22-én, a magyar kultúra napján lesz alkalma az akkori főigazgatónak. Mindaddig csak találgathatunk, vajon mely versek szerepelnek a kéziratban.
Nyitóképen Demeter Szilárd. Fotó: MTI / Balogh Zoltán
