Gyémánt Bálint és Harcsa Veronika nem csak barátként, de művészként is folyamatosan támogatják és inspirálják egymást. Eddig 8 közös lemezt adtak ki, nemrégiben pedig úgy döntöttek, duóként is kipróbálják magukat a hazai zenei életben.
Eddig hét lemezt adtatok ki közösen, de a legújabb, a Shapeshifter különösen nagy visszhangot keltett...
Bálint: Egészen pontosan ez a nyolcadik olyan lemez, amin közösen dolgozunk. Veronikának remekül működő quartettje volt már az egyetem alatt is. Először ebbe hívott vendégként, majd a szakmai kapcsolatunk egyre szorosabb lett, az utolsó három lemezt már kettőnk nevén jelentettük meg.
Veronika: Így van, több évnyi közös munka után döntöttünk úgy Bálinttal, hogy projektszerűen gondolunk a duónkra is. Akkor kezdtünk el azon dolgozni, hogy önálló hangzást alakítsunk ki úgy, hogy csak énekre és gitárra írunk dalokat. Szerettük volna, hogy minél izgalmasabb maradhasson ez a minimalista felállás. Sokat koncerteztünk duóban − és nagyon megszerettük mindketten − , de a harmadik lemezt már ritmusszekcióval képzeltük el. Azért is kapta a Shapeshifter nevet, mert valóban alakváltásról van szó, kvartetté alakultunk. A lényeg azonban megmaradt, ennek a lemeznek is a duónk a magja.
Duóként, ritmusszekcióval vagy nagyobb zenekarral dolgoztok legszívesebben? Mik az előnyei és a hátrányai ezeknek a felállásoknak?
Bálint: Nagyon más mindegyik, előnyt vagy hátrányt nem is tudnék kiemelni. Más típusú zenei kihívás, és más feladat hárul elsősorban rám. Ha ritmusszekcióval, dobbal és bőgővel játszunk, sokkal nagyobb a mozgásterem. Duó formációban minden, ami nem ének, az én vagyok, így talán nagyobb felelősség hárul rám. Szerintem kettesben is izgalmas hangzást tudtunk kialakítani, a plusz hangszerek új zenei játszóteret nyitnak meg előttünk.
Veronika: Hangzásban nagyon sokat változtat a két belga zenész, Nicolas Thys és Antoine Pierre jelenléte, hiszen így Bálint az akusztikus gitárról visszaválthatott elektronikus gitárra. Ennek teljesen más a karaktere, másfajta effektekkel kísérletezhetünk. Emellett vannak olyan zenei hatások − nekem például a pszichedelikus zene − , amik duóban nehezebben megvalósíthatók.
Milyen zenei irányzatok hatottak rátok a Shapeshifter írása közben?
Veronika: Meglepő módon ezek a hatások sokszor nem feltétlenül a jazz területéről jönnek. Az utóbbi időben sokat zenéltem klasszikus zenészekkel, és olyan dalokat tanultam meg, amiknek kompozíció szintjén szerkesztett egysége van. Ez hat rám dalírás közben.
Bálint: Az elmúlt években saját néven működő trió formációval jelentkeztem, így a zenekarvezetői és dalírói tapasztalatokat jól tudtam kamatoztatni a közös munkában. Nicolas és Antoine személyiségükkel és kreativitásukkal erősítik a zenei egységet, jelenlétükkel pedig sokkal több tér marad a zenében az atmoszféráknak és az elektromos gitárnak.
Veronika: És ez az első közös lemezünk, ahol Bálint is írt nekem énekszólamot. Korábban ezeket mindig én találtam ki, ez egy újszerű együttműködés volt.
Veronika, te kétlaki vagy, és a két zenész sem magyar származású. Mennyiben nehezítette ez a közös munkát?
Veronika: Magyarországon nem tipikus ez, de Nyugat-Európában gyakori, hogy így működnek együtt zenészek. A fő mozgatórugó, hogy az ember beleszeret egy másik művész játékába és kooperálni szeretne vele, motivál arra, hogy megkeressük a lehetőségeket. Nyilván nagyon ügyesen kell szervezkednünk, ha koncertezünk, akkor már kihasználjuk az alkalmat, hogy egy városban vagyunk, próbálunk, új dalokat írunk, vagy videót is veszünk fel. De ma már, a fapados repülőjegyek világában ez egyáltalán nem lehetetlen. Sőt! Egy budapesti zenész, aki 67 bandában játszik és folyton ingázik köztük, nehezebben koncentrál ennyire egy-egy projektére. De ha tudjuk, hogy csak adott időpontban vagyunk egy helyen a többiekkel, az nagyon fókuszálttá teszi a munkát. Nagyon hatékonyak vagyunk együtt, megvan az ideje és helye a közös alkotásnak.
Bálint: Én is a projektszerűségben hiszek. Amikor Veronika először költözött külföldre, a duónkról is sokan kérdezték, hogy hogy lehet így együtt dolgozni. Furcsa módon inkább segített a közös munkán ez a kialakult helyzet, még ha rengeteg logisztikai előkészületet is igényel.
Az oké, hogy a munka maga összeáll, de kialakulhat ennyi idő alatt a zenészek között a „kémia”?
Bálint: Ez valóban nem minden esetben egyszerű, de nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy ezekkel az emberekkel dolgozzunk. Nagyon gördülékenyen halad a munka, ráadásul szeretjük egymás társaságát.
Veronika: Ehhez az is hozzátartozik, hogy én ismertem mindkét zenészt korábbról, zenéltünk is együtt más projektekben, Bálinttal pedig már van egy közös zenei múltam. Ez szakmailag és barátokként is összeköt bennünket, egy erős bázis, amihez könnyen csatlakozott a belga ritmusszekció.
A lemezen többek között szóba kerül a felgyorsult világ és a közösségi média okozta nehézségek. Ti hogy birkóztok meg ezekkel a kihívásokkal?
Veronika: Komplex kérdéskör, hogy a közönséggel hogy kommunikálunk. Amikor mi tanultunk a Zeneművészetin, ilyesmiről még szó sem esett, ma pedig már kénytelenek ezzel foglalkozni a zenészek. A közösségi média akár jó lehetőség is lehet, hogy kommunikációt indítsak, és olyan személyesebb témákat is megosszak, amikre a koncerteken nincs módon. Jólesik olykor társadalmi célú bejegyzéseket közzétenni, erre jó felület a média.
Zenészként véleményformáló szerepkörben is vagytok. Felelősségeteknek érzitek ezt?
Bálint: A Facebook- és az Instagram-oldalak tudatos használata a munkánk részét képezi. Mindketten szívesen állunk jó ügyek mellé előadóként és magánszemélyként egyaránt. Kicsit talán kötelességemnek is érzem, hogy például szavazásra buzdítsak embereket, vagy olyan karitatív szervezetet reklámozzak, amelyekért személyesen tudok kezeskedni. A magánéletem megosztását viszont szükségtelennek érzem ezeken a fórumokon.
Veronika: Nem feltétlenül felelőssége egy zenésznek a véleményformálás, de mindenképpen fontos és megfontolandó lehetőség. Dönthet úgy egy zenész, hogy nem él vele, viszont azok, akik szélesebb rétegeket érnek el, mint más állampolgárok, tudatában kell lenniük, hogy a kommukációval hatni tudnak.
A Művészetek Völgyében saját udvarod is van. Ott is szóba kerülnek majd társadalmi kérdések, vagy a zenéé lesz a főszerep?
Veronika: Igen, mindenképp. A fesztivál amúgy is nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelem kérdésére, már tavaly is repoharakat használtunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet. Másrészt lesznek workshopok a jazzudvaron belül, ahol elsősorban a zene a központi téma, de szóba kerülnek más dolgok is. És az a közvetlen együttlét, ahogy a zenészek és a fesztiválozók viszonyulnak egymáshoz, olyan nyitott közösséget mutat, ami példaértékű lehet az év többi napjára is.
Bálint, te is fellépsz majd?
Bálint: Igen, a kvartettel is, duóban is, és a saját triómmal is fellépek majd a fesztiválon.
A Völgyön kívül hol hallhatjuk még a Shapeshiftert?
Veronika: A külföldi állomások után június 20. és 28. között 9 állomásos magyarországi turnéra indulunk a kvartettel, 9 este 9 városban, Pécsett, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Egerben, Veszprémben, Debrecenben, Budapesten és Szegeden láthat bennünket a közönség. Ez a fő programunk júniusra.
