A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a Hungaroton és a Qualiton mellett a hetvenes évek elején alkotta meg a „könnyűzenei kis- és nagylemezekhez kötődő” Pepitát, 1981-ben pedig további márkaneveket vezetett be, így a Krémet és a Startot. Az emblémák a különböző zenei stílusokat, illetve a külföldi és a magyar piacra szánt lemezeket és zenészeket különböztették meg. Az új stílusokra specializálódó Start elsőként az East és a P. Mobil lemezén jelent meg, a Krém sorozata pedig a Syrius Ausztráliában rögzített Devil’s Masquerade (Az ördög álarcosbálja) korongjával indult el. Ez az album azonban, amelyet 1971-ben dobtak piacra a tengerentúlon, már 1972-ben is megjelent Magyarországon.
„Qualiton nyugdíjba ment, Pepita foglalta el a helyét”
„Pepita, fekete-fehér kockás tasakban árusítják ősztől kezdve az üzletekben a 17 centiméteres könnyűzenei hanglemezeket” – tette közzé az Esti Hírlap. A Pepita márka megjelenését 1970-ben leghumorosabb formában a Pajtás című ifjúsági lap jelentette be. „Először azt hittem, beképzelt [Mézga Kriszta], mert azonnal arról beszélt, hogy ezután nem Qualiton névre »hallgatnak« náluk a lemezek, hanem Pepitára, s hogy ő minden lemezre ráláthat, sőt ráülhet, mert ő lesz a jel. Rávakkantottam, de aztán dr. Erdős Péter, a sajtófőnök is megerősítette a hírt, így hát behúztam a farkam, s keserűen gratuláltam a Pepitának.” A Pepita Oroszlán-díj megalapítására is sor került, ezt a legtöbb eladott lemez példányszáma alapján osztották ki. Elsőként Koncz Zsuzsa Szerelem és az Omega Tízezer lépés című albuma nyerte el, utóbbi éppen csak lehagyta az Illések és pofonokat. „Így aztán két pepita oroszlán él pillanatnyilag a Magyar Népköztársaság területén, teljesen szabadon. Ki gondolta volna, hogy ezt is megérjük egyszer?” ‒ kommentálta a Világ Ifjúsága.
Az újdonságok ellenére az 1971-es évet az ifjúsági sajtó „a beat válságának” címkéjével jelölte meg, mert sok tagcsere történt a vezető magyar zenekarokban. A hazai „popcézárral”, vagyis az MHV korlátlan hatalmú menedzserével, Erdős Péterrel az élen többen erre vezették vissza, hogy kevesebb lemezt adtak ki. Persze a szűkös időknek más okai is voltak, így a technológia és a kapacitás hiányossága. Ugyanakkor Erdős hangsúlyozta, hogy „a beatzene bizonyult a legsikeresebbnek” ebben az évben is. „Az év beatsikereiből kiemelkedik Illésék nagylemeze, amelyet Angela Davisnek ajánlottak. Ez arra vall, hogy egyáltalán nem árt a társadalmi elkötelezettség.” A Human Rights című albumon szerepelt többek között a Te kit választanál, amely később az István, a király betétdala is lett. A lemezről az Új Ember azt írta, hogy „emberi hitvallás a beatzene cselekvésre szólító, részvételre ösztönző harmónianyelvén”.
Erdős a sikereket sorolva kitért az LGT és a Syrius korongjára is. Épp abban az esztendőben jelent meg ugyanis a frissen megalakult Locomotiv GT első lemeze, és érkezett vissza Magyarországra a Syrius együttes Ausztráliában készült albumával, amelyet Erdős „nagyszerű, progresszív zenei anyagnak” tartott. A Syrius kultúrpolitikai elismerése azonban hamar véget ért. Az együttes vezetője, Baronits Zsolt szerint 1972-ben az angliai Great Western Fesztiválra ők kaptak meghívást, de aztán az LGT-t küldték ki ‒ a Magyar Ifjúság című hetilap be is jelentette a hírt: „A fiúk még az utazás előtt felvették az új LGT-nagylemez anyagát.” Ez a Syrius-rajongók körében is jól ismert történet azonban, mely szerint az Interkoncert a meghívásra azt a választ adta, hogy a Syrius feloszlott, és helyette az LGT-t javasolták, hivatalos dokumentumokkal nem támasztható alá. Az LGT egyébként 1973-ban elnyerte a Pepita Oroszlán-díjat, 1974-es turnéja során pedig Amerikába is eljutott. Ekkor hagyta el az országot tragikus sorsú gitárosuk, Barta Tamás.
Az ördög álarcosbálja
A Syriusnak eredetileg 1971-ben jelent meg egy melbourne-i független kiadónál, cím nélkül az itthon Az ördög álarcosbáljaként kiadott lemeze, amely az első magyar progresszívrock- és fúziós album. A hanganyag másolatát licenc nélkül először 1972-ben, egyes adatok szerint háromezer példányban adta ki az MHV ‒ angol nyelven. Erdős a rendszerváltáskor vele készült, Hogyan készül a popmenedzser? című interjúkötetben azt állítja, hogy a lemezre nem volt kereslet, ezért nem adták ki nagyobb példányszámban.
Az ördög álarcosbálja a Syrius híres, alig három évig működő felállásának feloszlásától fogva (1973) a szakma és a sajtó toplistáinak állandó eleme. A nyugati stúdiókörülmények között készült hanganyag az ottani trendekhez igazodott ‒ a populáris zene világát tekintve elsőként törte át a szocialista falakat, mégsem vált a hidegháborús politika eszközévé. Kiadásának és az együttesnek rövid története is sok kérdést felvet a kultúrpolitika preferenciájának változásáról. Erdős 1978-ban így nyilatkozott: „Azt hiszem, hat-nyolc évvel ezelőtt nemhogy ilyen, hanem a mainál üdébb, izgalmasabb, erősebb popzenével rukkolhattunk volna ki. Ám akkoriban nem voltak meg az anyagi feltételei egy ilyesfajta befektetésnek.” Az nem derül ki, hogy vajon a Syriust is beleértette-e az üde és izgalmas popzenébe, mindenesetre az idézet a hetvenes évek eleji tudatosság hiányára enged következtetni a magyar populáris zene exportja terén.
A populáris zenén túl
A jazz, illetve a jazzrock népszerűségének kérdésével kapcsolatosan beszédes adat, hogy a Hungaroton 1967 és 1990 közötti hanglemezeladási statisztikája alapján összeállított harmincegy albumos listán, amelyet Simon Géza Gábor Magyar jazztörténet című művében találhatunk meg, Az ördög álarcosbálja 33.981 példányos eladással aranylemezként a második helyen szerepel. Ez a szám a három kiadás (1972, 1981, 1993) összesített adata. A lajstrom része Szabó Gábor Femme Fatale című lemeze is, amely 1981-ben Pepita márkanév alatt jelent meg, és amelyen Chick Corea is közreműködött, és még egy „magyaros ihletésű szerzeményt is írt” Out of the Night címen. „A világhírű jazzgitáros felvétele az Egyesült Államokban készült, de Pepita cégérrel jelenik majd meg mindenütt. És karácsony előtt ismét egy új lemezmárka debütál: a Krém. Az első lemez a Syrius legendás angol nyelvű felvétele, Az ördög álarcosbálja” – értesített a friss hírekről az MHV rövid életű reklámújságja, a Pick-up.
Szabó Gábor jazzgitárost, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot, a szóbeszéd a fúziós zene úttörőjeként tartja számon, noha a nemzetközi szakirodalomban a neve nem kerül előtérbe. Miközben a Syrius már a hetvenes évek elején ebben a stílusban alkotott, párhuzamosan a fúzió nyugati megjelenésével. 1982-ben a Krémnél jelent meg Szabados György Adyton című lemeze is. A körzeti orvosként is praktizáló zeneszerző-zongorista így fogalmazott egy akkori interjúban: „Véleményem szerint nincs komolyzene és könnyűzene. Új zene van kialakulóban. Kétségtelen, hogy az én kompozícióimból hiányzanak a mostanában divatos kommersz elemek, a rockos és diszkós hatások. Ezek nem tartoznak a műfaj lényegéhez, de értékeiket sok művész felhasználja.”
A szocializmus populáris zene köré épült kulturális intézményrendszerében kitüntetett szerep jutott az exportnak és a hazai lemezgyártásnak. A populáris zenei és a jazzlemezek esetében a döntést, hogy milyen lemezeket adjanak ki, jelentősen befolyásolta a kereslet és a kínálat, amely a politika és a közönség oldaláról is hol észrevétlenül, hol érzékelhetően változott. E kettős célok következménye Az ördög álarcosbálja lemez viszontagságos története. Keserédes utójáték, hogy a rendszerváltás előtt újra kiadták, a Syrius feloszlása ellenére. Noha Erdős csak 1979-ben tette híres kijelentését, miszerint „három éven belül világsztárunk lesz”, a „kemény, amerikai diszkó” korszaka előtt már egész korán felcsillant a remény a nyugati sikerekre, többek között a Syrius egyéves ausztrál útjának és az LGT nyugati szereplésének köszönhetően. Azt, hogy a két együttes sikerei nem folytatódtak, a kollektív emlékezet a Kádár-korszak bűneként könyveli el.
Nyitókép: Koncz Zsuzsa énekesnő a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Pepita Oroszlán-díját tartja a kezében, amelyet szólóénekesként ő, zenekarként pedig az Illés együttes kapott meg, miután nekik fogyott el a legtöbb lemezük 1971-ben. Fotó: MTI / Hadas János
