A második alkalommal megrendezett Intermezzo Fesztivál a MOME és a Magyar Zene Háza együttműködésében lehetőséget kínál a kortárs progresszív vizuális művészetek és a kísérletező attitűdből építkező zeneművészet találkozására. A művészeti egyetem hallgatói által szervezett eseményen fiatal tehetségek mutatkoznak be a médiadesign, a mozgóképművészet és a fényművészet területéről, összhangban dolgozva az elektronikus- és gitárzene képviselőivel.
A zenei felhozatal eklektikusságát jól példázzák a szerteágazó műfajokban alkotó előadói lista: így például a Zene Háza belső és külső tereiben képviselteti magát az Acideal képében az acid techno műfaja, felcsendülnek a közel-keleti motívumvilágot pszichedelikus rockkal és jazzel ötvöző Nasip Kismet dallamai. De fellép az énekes-dalszerzői intim hangvételt kiindulópontjául választó Bárány Judit, az improvizatív pszichedelikus jazzben utazó hari_drama zenekar, az indie rock mezőnyéből pedig a Henri Gonzo és a Papírsárkányok teszi tiszteletét a színpadon, emellett egymást váltják a DJ-szettek is.
Ebbe az eleve sokszínű zenei miliőbe érkezett meg Eötvös Péter és a MOME közreműködésével egy új fényinstallációs vetítéssorozat is, amely a világhírű kortárs komponista egyik leghíresebb művét, az 1968-ban megalkotott Mese című darabot dolgozza fel. A Mese egyfajta hangkollázs, kísérleti hangjáték, amely száz magyar népmese hangzó részletéből áll össze. Eötvös a felolvasó, Molnár Piroska színésznő hangját modulálta úgy, hogy a szövegek csak részleteikben érthetőek valóban szövegekként: a hangsávok egymásra helyezése és különböző mértékű torzítása egy folytonos zenemű érzetét kelti, melynek részletei időről időre, egy-egy szókapcsolat erejéig értelmes beszéddé állnak össze.
Eötvös pályafutásában kiemelt fontossággal bír ez a mű, ugyanis az eredeti darmstadti bemutatót követően az 1960-as évek végére az akkori progresszív szemléletű kortárs komponisták elitjeinek körébe is belépést nyert. Így például ez a darab segítette ahhoz, hogy az elektronikus kompozíciók úttörőjével, Karlheinz Stockhausennel is együtt dolgozhasson. A Mesét ennek megfelelően méltó helyen, a Zene Háza experimentális hang- és fényinstallációk bemutatására is szolgáló Hangdómjában mutatták be szeptember 8-án, az Intermezzo nyitányaként. Az eseményen a zeneszerző, Eötvös Péter és felesége, Mezei Mari is jelen volt, valamint mások mellett Fülöp József, a MOME rektora is tiszteletét tette, Gőz László a Budapest Music Center képviseletében és a Hangdóm egyik szellemi atyjaként foglalt helyet, valamint a bemutatóra ellátogatott Kurtág György zeneszerző is.
„A Mese keletkezésekor rengeteg magyar népmese duktusát, történetét mosta át Eötvös tanár úr. Ahogyan ő mondja, a száz magyar népmeséből egy százegyediket alkotott meg, de ez a százegyedik darab tulajdonképpen minden magyar népmese archetípusa, ősgesztusa. Mi, magyarok úgy is értjük ezt a zenét és mesét, hogy nem értjük a szavakat – hiszen a Mesében csak néhány olyan momentum van, ahol pontosan lehet tudni, hogy mit mond Molnár Piroska színésznő. Ez a darab vállaltan a kezdete az Eötvös-életműnek, és a magyar – valamint a nemzetközi – elektronikus zenének is fontos mérföldköve” – mondta el köszöntőjében Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója.
A projektben részt vevő hallgatók – Horváth Adrienn, Siteri Nóra, Székely Ákos, Szőnyi Máté és Takács Bori – vizuális művei változatos módon ragadták meg a Mese sajátos világát. A kifejezetten a Hangdóm terére megalkotott fényjátékokban felfedezhetők természeti képek, szerepet kap a háromdimenziós immerzív vizualitás, de akad köztük a drawn sound-törekvésekre rímelő installáció is, amely pulzáló fekete vonalakkal szemlélteti a hanganyag széttartását és pillanatnyi összerendeződését. Batta elmondása szerint ez sorban a 15. Hangdóm-projekt, amelyet az Intermezzo után is műsoron tartanak, kettesével vetítve a hallgatók különböző olvasataiból álló önálló alkotásokat.
Nyitóképen a Mese című műre készült fényinstalláció a Magyar Zene Háza Hangdómjában. Fotó: Magyar Zene Háza / Hajdu János
