Maddy Shaw Roberts a Classic Fmen utánajárt, miért visel mindenki tetőtől talpig feketét a színpadon egy klasszikuszenei koncerten.
A 18. század elején a zenészek nemesi családoknak játszottak házi zenészként, és hasonlóan a háztartás többi alkalmazottjához, egyenruhát viseltek, amely többnyire szmoking és csokornyakkendő volt.
Ekkoriban természetesen csak férfiak alkothatták a zenekart, később, a 20. század közepén nők is csatlakozhattak hozzájuk. Az öltözetük színe és stílusa pedig követte a férfiakét, fekete ruhában vagy fekete szoknyában és fehér ingben léphettek színpadra.
Kétségkívül nem ez a legizgalmasabb színkombináció, amit az ember láthat, de a 18. század óta klasszikussá vált öltözék egyik előnye, hogy nem hívja fel feleslegesen a figyelmet a zenészekre. Tehát a fő érv a sötét uniformis mellett: mivel a zenekar feketét visel, a hallgatóság egyedül a zenére koncentrálhat. Sokan úgy vélik, nem állhat semmi a zene és a befogadó közé, még maguk az előadók sem. A fekete ruházat ráadásul egységessé teszi a zenészek csoportját, akik nemcsak a hangok szintjén, hanem a vizualitásban is arra törekednek, hogy megjelenítsék a harmóniát.
A színpadon egyetlen zenész törheti meg a monokróm hatást: a szólista. A szólista a koncert különleges vendége, akire illik figyelni.
Természetesen felmerülhet a kérdés: ha olyan fontos, hogy a zenekar tagjai ne vonják el figyelmünket a zenéről, miért állnak színpadon, miért nem rejtőznek a zenekari árokba, hasonlóképpen az operák vagy musicalek zenészeihez? Némileg ellentmondva az előzőeknek: a hallgatóság egy része örömmel nézi, ahogy egy tehetséges zenész megszólaltatja hangszerét.
Akkor viszont számít egyáltalán, mit viselnek a zenészek a színpadon? Nem nekik kéne ebben dönteni? Elavult hagyomány a teljesen fekete viselet? Ezeket a kérdéseket teszi fel Maddy Shaw Roberts a cikkben. Végül belátja, lehet, nem is a háttérben maradás vágyáról van itt szó. Talán csak praktikus okok vezettek a hagyomány megtartásához – elvégre a fekete ruhákat könnyű együtt mosni.
A képen Joana Mallwitz, a Konzerthaus Berlin vezető karmestere. Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / Hannes P Albert
