Miért viselnek feketét a klasszikus zenészek?

Zene

Bár az előadóművészetben gyakran fontosabb a díszlet, a jelmez és a show, mint maga a zene, a klasszikus zenészek továbbra is feketében állnak színpadra. De mi lehet ennek az oka?

Maddy Shaw Roberts a Classic Fmen utánajárt, miért visel mindenki tetőtől talpig feketét a színpadon egy klasszikuszenei koncerten.

A 18. század elején a zenészek nemesi családoknak játszottak házi zenészként, és hasonlóan a háztartás többi alkalmazottjához, egyenruhát viseltek, amely többnyire szmoking és csokornyakkendő volt.

Ekkoriban természetesen csak férfiak alkothatták a zenekart, később, a 20. század közepén nők is csatlakozhattak hozzájuk. Az öltözetük színe és stílusa pedig követte a férfiakét, fekete ruhában vagy fekete szoknyában és fehér ingben léphettek színpadra.

Kétségkívül nem ez a legizgalmasabb színkombináció, amit az ember láthat, de a 18. század óta klasszikussá vált öltözék egyik előnye,  hogy nem hívja fel feleslegesen a figyelmet a zenészekre. Tehát a fő érv a sötét uniformis mellett: mivel a zenekar feketét visel, a hallgatóság egyedül a zenére koncentrálhat. Sokan úgy vélik, nem állhat semmi a zene és a befogadó közé, még maguk az előadók sem. A fekete ruházat ráadásul egységessé teszi a zenészek csoportját, akik nemcsak a hangok szintjén, hanem a vizualitásban is arra törekednek, hogy megjelenítsék a harmóniát.

A színpadon egyetlen zenész törheti meg a monokróm hatást: a szólista. A szólista a koncert különleges vendége, akire illik figyelni.

Természetesen felmerülhet a kérdés: ha olyan fontos, hogy a zenekar tagjai ne vonják el figyelmünket a zenéről, miért állnak színpadon, miért nem rejtőznek a zenekari árokba, hasonlóképpen az operák vagy musicalek zenészeihez? Némileg ellentmondva az előzőeknek: a hallgatóság egy része örömmel nézi, ahogy egy tehetséges zenész megszólaltatja hangszerét.

Akkor viszont számít egyáltalán, mit viselnek a zenészek a színpadon? Nem nekik kéne ebben dönteni? Elavult hagyomány a teljesen fekete viselet? Ezeket a kérdéseket teszi fel Maddy Shaw Roberts a cikkben. Végül belátja, lehet, nem is a háttérben maradás vágyáról van itt szó. Talán csak praktikus okok vezettek a hagyomány megtartásához – elvégre a fekete ruhákat könnyű együtt mosni.

A képen Joana Mallwitz, a Konzerthaus Berlin vezető karmestere. Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / Hannes P Albert