A művészet „lényegét” nem lehetne pár mondatban megfogalmazni, legyen szó bármely ágáról is. Annyi biztos, hogy érzéseket közvetít és azokhoz is ér el, így talán elengedhetetlen, hogy a művész szívvel alkosson.

A Műcsarnok kiállításán a címadás is erről tanúskodik: a négy önálló életműből rendezett tárlatot összekötő elem maga a festészet, valamint az, hogy a négy kiállító művész más-más életszakaszban, más háttérrel és módokon, de mindannyian tiszta szívvel festenek.

Tiszta szívvel festeni: a cím arra a folyamatra és motivációra utal, amikor a szellemi megismerés cselekvő öröme inspirálja az alkotót. A szív nemcsak az érzelmek, a szentimentalizmus metaforája, de a hagyományos keleti és nyugati bölcseletben az ember halhatatlan centrumát is jelenti, amely „feljebbvaló”, mint a gondolkodás.

Konkoly Gyula: Magányos szívek

Konkoly Gyula „68-78” tárlatának címe a művész életkorára utal: az elmúlt tíz év alkotásaiból válogatták össze a három nagyterem anyagát. Konkoly Gyulát tehetsége és kíváncsisága egészen Párizsig juttatta el. Ott volt az első Iparterv-kiállításon, hatott rá a pop art, művészete formálódott, ám 1975-ben elköszönt egy kis időre a képzőművészettől. Könyvborítókat tervezett, alkalmazott grafikával foglalkozott, majd az 1980-as években visszatért a festészethez. Nagy­mé­re­tű olajfestményei vir­tu­óz tech­ni­kai tu­dás­sal meg­al­ko­tott táj­ké­pek, aktok, je­le­ne­tek Képei sajátos, talán direkt túlzó „dolce vita”-érzést sugallnak: élénk, harsány színekkel elevenedik meg előttünk egy fiktív strand fürdőruhás emberekkel és tarka strandlepedőkkel. A képekről, melyeket e tárlatra Rockenbauer Zoltán válogatott össze, rendszeresen köszön vissza a kritikus humor és az irónia.

Szotyory László 1957-ben született Kolozsváron. A jellegzetes festményekből Horváth Éva Mónika által összeállított kiállítás A vágy titokzatos tárgyai címet kapta. A nyolcvan alkotás negyven év munkáit öleli fel. Melankolikus, bukolikus világa az a képzeletbeli, gyönyörű valóság, amelyben Szotyory a legjobban érzi magát.

Szotyory László: A nagy vízesés

Lajta Gábor Az ajtón túl című kiállítása pályája 1985-től máig tartó korszakát mutatja be. A kü­lön­bö­ző időszakok mun­ká­i­nak egy­más­hoz vi­szo­nyu­lá­sa men­tén „vonulnak fel” az alkotások, hogy az is­mét­lő­dé­sek, mó­do­sult vissza­té­ré­sek lát­ha­tó­vá vál­ja­nak. A ki­ál­lí­tás­ban sze­re­pel­nek mű­ter­mi mo­del­lek után fes­tett akt­ké­pe­k, koncerteket, éjszakai életet felelevenítő alkotások. Az egyik terem tematikája a néhány éve a Duna-partról elveszett angol turistalány tragédiája: az Oroszán nyelve afféle bűnügyi festmény-riport. A tárlat kurátora Kon­dor-Szi­lá­gyi Mária volt.

Lajta Gábor: Az oroszlán nyelve VI.

Kon­dor At­ti­la 1974-ben szü­le­tett Bu­da­pes­ten. Ugyan grafikusi végzettséget szerzett, a szakma azonban leginkább festményeiről ismeri, bár az utóbbi években az animációs filmek készítésében is jeleskedett. A kiállított alkotások – festmények, filmek, grafikák – kiindulópontja az a folyamat, melynek során a látványvilág jelenségei művészi és filozófiai tapasztalattá válhatnak. A Szabadságtapasztalat címet viselő kiállítás ezen az úton szeretné végigvezetni a látogatót a következő tematikus egységek mentén: Mű­te­rem­vá­ros, Je­len­lét-kert, Belső könyv­tár. Találkozhatunk a művész személyes élettere által ihletett képekkel, filozófiai alapkérdéseket boncolgató alkotásokkal, emblematikus épületekkel, művészettörténeti toposzokkal, reneszánsz kertekkel. A kurátor Mayer Marianna volt.

Kondor Attila: A figyelem útjai

A Tiszta szívvel festeni című kiállítás november 17-ig látogatható.

Nyitókép forrása: mucsarnok.hu