Breki és barátai minden hónapban elhozták a szilvesztert a képernyőre

Hozzá kötődik a The Muppet Show, ami Magyarországon 1980 januárjától volt látható a tévében, minden hónapban egyszer, a Szombat esti filmkoktélban. A kedves nézőnek olyan érzése lehetett, mintha minden hónapban egyszer szilveszter lett volna. Láthattuk a Menő Manó rajzfilmet, az Egy úr az űrből című sci-fi zsánerű sitcomot Robin Williamsszel a főszerepben. (Igen, ebből a sorozatból köznyelviesült a nanu-nanu űrköszönés, amit egy idő után a kisgyerekeknek gügyögtek a vicces nagybácsik.)

De a filmkoktélban láthattuk a Csupasz pisztoly-szériák előzménysorozatát, a Nagyon különleges ügyosztályt, a Roald Dahl művein alapuló, rejtélyes történeteket feldolgozó Meghökkentő meséket, és persze a The Muppet Show-t, ami itthon Breki és a többiek címmel futott. Az eredeti sorozatban Kermit volt a színpadmester béka neve, akit Portugáliában Cocas, o Sapónak hívtak, Spanyolországban Gustavónak, míg az arab világban Kamel néven szólítják.

Ahogy a főcímben kinyílt a The Muppet Show betűképében az O betű, és kiszólt a nézőkhöz Breki, úgy nyílt ki számunka is a nyugati világ. Sokan ezen a bizonyos O betűn keresztül kukkantottak be úgymond az öltözőkbe, és ismertek meg olyan világsztárokat, akiket addig a Magyar Ifjúság raszteres képein vagy néha egy-egy filmben láthattak. A teljesség igénye nélkül látható volt a műsorban Steve Martin, Sylvester Stallone, Liza Minnelli, Christopher Reeve, Raquel Welch, Roger Moore, Mark Hamill, de feltűntek popsztárok is, többek között Elton John, Diana Ross, Harry Belafonte, Kenny Rogers, Linda Ronstadt, Alice Cooper és Paul Simon.

Magyarországon sokan Debby Harry muppetes vendégjárása után ismerték meg a Blondie-t, és rajta keresztül először alkothattak fogalmat az új hullámról. A Breki és a többiekben természetesen maga a béka volt a főhős, aki műsorvezetőként próbálta kézben tartani a folyton megújuló show-t, a társulat csetléseit és botlásait, valamint próbálta megnyugtatni a vendégszereplőket, akiknek vagy átírják a megbeszélt szerepét, vagy éppen Miss Röfi üldözte őket a rajongásaival. (Nem nehéz kitalálni, hogy az Énekelj! című 2016-os rajzfilm koalája, Buster Moon Breki karakterét hozza, kevésbé vicces formában.)

A The Muppet Show széria olyan népszerű lett Magyarországon is, hogy önálló életet élt. Emlékezetes volt többek között a pszichoaktív Mah Nà Mah Nà betétdal, a két, mindent leszóló öregúr vagy Harry Belafonte Day-O (Banana Boat Song) című klasszikusa, amelynek Come, mister tally man, tally me banana sora afféle csatakiáltás lett szinte minden magyar családnál.

Persze Henson sem lehetett próféta saját hazájában, az Egyesült Államokban. Hiába készített 1974-ben és 1975-ben két pilot epizódot az ABC számára, elutasították. De a brit producer Lew Grade lelkesen fogadta a projektet, és hozzájárult, hogy az ATV csatorna koprodukcióban készítse el a The Muppet Show-t az Egyesült Királyságban.

A Szezám utca komoly népszerűséget hozott Jim Hensonnak, aki egy idő után már nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek szóló műsorokat is szeretett volna készíteni , de ez a bizonyos két pilot műsor (The Muppets Valentine Show, The Muppet Show: Sex and Violence) hiába szólt a szexről, a szerelemről és némi erőszakról, az Egyesült Államokban egyikben sem láttak fantáziát.

Amikor azonban 1976 szeptemberében bemutatták a The Muppet Show-t, három hónap múlva már 14 millió nézője volt, és a sikernek köszönhetően több mint száz ország vásárolta meg a sorozatot. Az 1978-as harmadik évad már 235 millió nézőt ültetett a képernyők elé világszerte. Ezután kapcsoltak a Magyar Televízió szerkesztői, és próbálták megszerezni a vetítés jogát. Jim Henson bábfigurái az ötvenes évek közepe óta szerepeltek amerikai tévéműsorokban, reklámfilmekben, és persze a Szezám utcában, tehát Breki mintegy összegyűjtötte a családot, olyan volt, mintha minden epizód egy családi vendégség lett volna. Persze az igazi vendég a néző volt, aki a show-ra váltott jegyet.

Breki először az ötvenes években a Sam and Friends című tévéműsorban tűnt fel, a prototípus Jim Henson édesanyjának tavaszi kabátjából készült, illetve a szemekhez egy kettévágott pingponglabdát használtak fel.

A báb egyszerű felépítése tette lehetővé, hogy a bábos keze sokféle érzelmet tudjon kifejezni. A széria emlékezetes figurái a mindent leszóló öregurak, Statler és Waldorf azt mondták az ötödik évad végén: Miért jövünk mindig ide? Azt hiszem, soha nem fogjuk megtudni. Ez a műsor igazi kínzás. De szerencsére ezt még ők sem gondolták komolyan.