Szegő a könyvbemutató elején elmondta, hogy a két könyvet párhuzamosan szerkesztette. A munka során olyan érzése támadt, mintha azok elkezdtek volna egymással párbeszédbe lépni, szóba elegyedni, és számára a különbségek éppoly izgalmasak voltak, mint a hasonlóságok.
Fekete Vince Kézdivásárhelyen, Fehér Renátó Szombathelyen él. Az előbbi az egyik legkeletebben lévő magyar többségű város, az utóbbi pedig az ország nyugati részén van. Szegő ennek kapcsán azt kérdezte a szerzőktől: van-e a lokalitásból, „periférialátásból” fakadó identitásuk. „Olyannyira, hogy mint a Torkolatcsöndben, úgy a korábbi köteteim mindegyikében leginkább a lokális tapasztalataimon van a hangsúly, amelyeket Szombathelyen és környékén érzékelek. Ha nem is helyszerűségben, de identitásban és lokális tapasztalatok terén azokat a költői eszközöket keresem, amelyekkel kihangosíthatom azt, amit számomra az országon belüli nyugati »határság« jelent” – felelte Fehér Renátó.
Kézdivásárhely nyelvezetébe született bele, a magyar nyelvet akcentussal beszéli – mondta el magáról Fekete Vince. „Amikor románokkal beszélek, tudják, hogy nem székelyföldi, hanem erdélyi vagyok, amikor pedig Magyarországon vagyok, akkor tisztában vannak azzal, hogy a határ túlsó oldaláról, Erdélyből vagy a Kárpátaljáról jöttem. Vargaváros című kötetemben például Kézdivásárhelyet és környékét vettem górcső alá. A Halálgyakorlatokban viszont nagyjából elhagytam azt a vidéket, és eltávolodtam ide, Budapestre, a centrumba.”
A tagoltságnak és a tagolatlanságnak mindkét könyv esetében nagy jelentősége van, jegyezte meg Szegő: Vincéében nincsenek ciklusok, Renátóéban viszont igen. „Vince, mondd, a ciklustalanság mennyire volt koncepció, és mennyire lepett meg vagy szenvedted el a versírás során ezt az alakzatot?” – kérdezte. „Az eddigi köteteimben három, négy, öt vagy akár hat ciklus is volt, és eredetileg most is négy ciklus lett volna, de a végén úgy döntöttem, elhagyom őket, és csak a keretes szerkezet marad meg. A könyvem a halállal kezdődik és a születéssel ér véget. Az összes vers címe zárójelben van: ez tudatos volt, másként nem is tudtam volna csinálni. Azt olvastam, hogy az igazán nagy festők mindig az örökkévalóságot akarták megfesteni, ezért mindegyik festményük az előző folytatása volt. Nálam is mindenik vers az előzőt folytatja.”
Szegő János elmondta: Fehér jellemzően ravasz, ironikus és többletjelentésű címet választ a köteteinek, majd megkérdezte, hogy a Torkolatcsönd cím ötlete mikor jött elő a munka során, és azt is, hogy milyen szempontok alakították a könyv szerkezetét. „Az eddigi köteteimben egyáltalán nem volt ciklus, most viszont mindjárt négy is van. Már az első két kötetemben is nagyon foglalkoztatott a törések, a végigmondhatóság, a kikényszerített és ki nem kényszerített elhallgatás tapasztalata, és ezeknek a társadalmi vonatkozásai is. Az első ciklus címe Fülkebontás. Az első verse egy olyan szöveg, ami a korábbi két kötetemben (Garázsmenet, Holtidény – a szerk.) is szerepel. Megpróbáltam az ikonikusnak mondható versekkel párbeszédbe vagy »párbeszéd-képtelenségbe« lépni, a költői nyelvet visszabontani, szét- vagy továbbírni.”
Fehér Renátó első kötete 2014-ben, a második 2018-ban jelent meg, emlékeztetett Szegő, aki szerint Fehér poétikája részben átépült ez idő alatt. „Ez az átépülés félig tudatos, ugyanis amikor verset írok, történik valami, amire bizonyos értelemben nincs ráhatásom. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy a megépülési folyamat mindig egy parlamenti ciklusnyi idő.” „Ezek szerint négy év múlva is szeretnél könyvet. Optimista vagy” – fűzte hozzá Szegő, majd Feketéhez fordult. Úgy véli, mondta, hogy a Halálgyakorlatokban több gyásztörténet is van. „Így van, több gyásztörténet és több figura van benne, akik a demencia más-más fázisában vannak. A szereplőket ismerem, és ismerem a történeteiket, meg kellett próbálnom azonosulni velük, beleélni magam a helyzetükbe, újrateremteni őket, hogy megírhassam. Mindegyik karakterrel, történettel külön foglalkoztam” – fogalmazott Fekete Vince, aki két évig dolgozott frissen megjelent kötetén.
A könyvbemutatón Pataki Ferenc színművész olvasott fel a verseskötetekből.
Nyitókép fotók: Szilágyi Lenke és Székelyhidi Zsolt.
