A már életében nagy népszerűségnek örvendő Szent II. János Pál pápa a halála óta eltelt időben olyan kultikus figurává vált, akit a nem hívők mélységesen tisztelnek, a hívők pedig rajonganak érte. Az idén száz éve született Karol Wojtyła Önéletrajz című kötete sok érdekességet árul el a lengyel pápáról.
A gyűjtemény arra tesz kísérletet, hogy a pápa nyilatkozataiból, személyesebb, önmagára vonatkozó írásaiból rajzoljon ki egy lehetséges, a valósághoz hű életrajzot. Rögtön az előszó eligazít: „II. János Pál pápa soha nem írt önéletrajzot, de beszédeiben, írásaiban, valamint a vele készült interjúkban gyakran felidézte életének fontosabb eseményeit, személyes emlékeit”.
A könyv először Lengyelországban, Wojtyła pápává választásának huszonötödik évfordulóján, 2003-ban látott napvilágot.
Az első visszaemlékezésekből megtudjuk, milyen hamar elvesztette édesanyját és testvérét, s hogy ezek a tragikus események mennyire meghatározóak voltak élete későbbi alakulásában. „Ezek az események mélyen bevésődtek emlékezetembe – bátyám halála talán még mélyebben, mint édesanyámé, részben a rendkívüli, mondhatnánk tragikus körülmények miatt, másrészt mivel érettebb is voltam már. Tizenkét éves voltam, amikor meghalt”.
A kereszténységgel való ismerkedése hosszú időt vett igénybe, nem volt magától értetődő, hogy pap lesz. Mint írja: „Gimnáziumi tanulmányaim vége felé, amikor felmerült a továbbtanulás kérdése, környezetemből többen azt gondolták, hogy a papi pályát választom. Én azonban ebben az időben úgy gondoltam, világi hívőként fogok élni, és így, elkötelezett keresztényként veszek majd részt az egyházi és a társadalmi életben. A papi hivatás gondolatát elég határozottan elhárítottam”.
Visszaemlékezései szerint rengeteg tapasztalatot szerzett az emberi jellemről, amikor a második világháború alatt fizikai munkát volt kénytelen végezni, hogy ne kerüljön kényszermunkára Németországba. „Megismertem az életet, megismertem az embert, és ebből az életből a hivatásos munkásokkal – mivel én magam csak ideiglenesen voltam az – megtanultam, hogyan viszonyuljak hozzájuk és a munka világához, hogyan kell arra összetett, mindenekelőtt személyekből álló valóságként tekinteni. Megismertem a munkások életét, az egyesek szenvedélyei és bűnei ellenére megmutatkozó mély emberségüket”.
A pápa életébe kronológiai sorrendben beavató könyvön keresztül megtudhatjuk, hogyan vélekedett a papi hivatásról, miképpen próbált helytállni a sztálini időszak alatt, milyen tájak és emberek álltak közel hozzá. Ennyire személyes könyv nem jelent még meg Magyarországon II. János Pál pápáról.
Egyik helyen azt olvassuk: „Én született hegyi ember vagyok”. Az életrajz ismeretében nem merész állítás, hogy II. János Pál pápa egész életében magasról, Isten és az Evangéliumok felől nézett a Földön zajló jelenségekre, később a saját testi szenvedésére is. Ez az alázatos, tiszteletet kiváltó hozzáállása magyarázza, hogy nem egyszer került „összetűzésbe” nem hívőkkel pragmatikus és elvi kérdésekben.
Karol Wojtyła megannyi megfogalmazásán, észrevételén nyomot hagy, hogy egyben költő is volt, verseket írt. Írásaiban a földöntúli szépség, a létezés tüneménye, jelensége érzékletesen jelenik meg, hasonlóan az előtte élt misztikusokhoz, a világot tünékenységében volt képes megragadni. „Az ember annyiban érti meg Isten irgalmas szeretetét, az Ő irgalmasságát, amennyiben lelkileg ő maga is átalakul belülről a testvérei iránti hasonló szeretet lelkületében.”
A válogatás rengeteg, a mindennapi életben alkalmazható tanácsot ad. Ebből adódóan füveskönyvként is olvasható, könnyedén odavetett, egy napig érvényes útmutatások helyett mély és elgondolkodtató javaslatot kap az olvasó, hasznosítható, pápai életvezetést.
