A már életében nagy népszerűségnek örvendő Szent II. János Pál pápa a halála óta eltelt időben olyan kultikus figurává vált, akit a nem hívők mélységesen tisztelnek, a hívők pedig rajonganak érte. Az idén száz éve született Karol Wojtyła Önéletrajz című kötete sok érdekességet árul el a lengyel pápáról.

A gyűjtemény arra tesz kísérletet, hogy a pápa nyilatkozataiból, személyesebb, önmagára vonatkozó írásaiból rajzoljon ki egy lehetséges, a valósághoz hű életrajzot. Rögtön az előszó eligazít: „II. János Pál pápa soha nem írt önéletrajzot, de beszédeiben, írásaiban, valamint a vele készült interjúkban gyakran felidézte életének fontosabb eseményeit, személyes emlékeit”.

A könyv először Lengyelországban, Wojtyła pápává választásának huszonötödik évfordulóján, 2003-ban látott napvilágot.

Az első visszaemlékezésekből megtudjuk, milyen hamar elvesztette édesanyját és testvérét, s hogy ezek a tragikus események mennyire meghatározóak voltak élete későbbi alakulásában. „Ezek az események mélyen bevésődtek emlékezetembe – bátyám halála talán még mélyebben, mint édesanyámé, részben a rendkívüli, mondhatnánk tragikus körülmények miatt, másrészt mivel érettebb is voltam már. Tizenkét éves voltam, amikor meghalt”.

A kereszténységgel való ismerkedése hosszú időt vett igénybe, nem volt magától értetődő, hogy pap lesz. Mint írja: „Gimnáziumi tanulmányaim vége felé, amikor felmerült a továbbtanulás kérdése, környezetemből többen azt gondolták, hogy a papi pályát választom. Én azonban ebben az időben úgy gondoltam, világi hívőként fogok élni, és így, elkötelezett keresztényként veszek majd részt az egyházi és a társadalmi életben. A papi hivatás gondolatát elég határozottan elhárítottam”.

Visszaemlékezései szerint rengeteg tapasztalatot szerzett az emberi jellemről, amikor a második világháború alatt fizikai munkát volt kénytelen végezni, hogy ne kerüljön kényszermunkára Németországba. „Megismertem az életet, megismertem az embert, és ebből az életből a hivatásos munkásokkal – mivel én magam csak ideiglenesen voltam az – megtanultam, hogyan viszonyuljak hozzájuk és a munka világához, hogyan kell arra összetett, mindenekelőtt személyekből álló valóságként tekinteni. Megismertem a munkások életét, az egyesek szenvedélyei és bűnei ellenére megmutatkozó mély emberségüket”.

A pápa életébe kronológiai sorrendben beavató könyvön keresztül megtudhatjuk, hogyan vélekedett a papi hivatásról, miképpen próbált helytállni a sztálini időszak alatt, milyen tájak és emberek álltak közel hozzá. Ennyire személyes könyv nem jelent még meg Magyarországon II. János Pál pápáról.

Egyik helyen azt olvassuk: „Én született hegyi ember vagyok”. Az életrajz ismeretében nem merész állítás, hogy II. János Pál pápa egész életében magasról, Isten és az Evangéliumok felől nézett a Földön zajló jelenségekre, később a saját testi szenvedésére is. Ez az alázatos, tiszteletet kiváltó hozzáállása magyarázza, hogy nem egyszer került „összetűzésbe” nem hívőkkel pragmatikus és elvi kérdésekben.

A pápa Nyíregyházán

Karol Wojtyła megannyi megfogalmazásán, észrevételén nyomot hagy, hogy egyben költő is volt, verseket írt. Írásaiban a földöntúli szépség, a létezés tüneménye, jelensége érzékletesen jelenik meg, hasonlóan az előtte élt misztikusokhoz, a világot tünékenységében volt képes megragadni. „Az ember annyiban érti meg Isten irgalmas szeretetét, az Ő irgalmasságát, amennyiben lelkileg ő maga is átalakul belülről a testvérei iránti hasonló szeretet lelkületében.”

A válogatás rengeteg, a mindennapi életben alkalmazható tanácsot ad. Ebből adódóan füveskönyvként is olvasható, könnyedén odavetett, egy napig érvényes útmutatások helyett mély és elgondolkodtató javaslatot kap az olvasó, hasznosítható, pápai életvezetést.