A magyar származású, életének jelentős részét Párizsban élő és ott alkotó Rozsda Endre megkerülhetetlen szereplője a 20. századi művészet történetének. A háború utáni progresszív magyar művészeti csoportosulás, az Európai Iskola egyik alapító tagja, aki Párizsban bekerült André Breton és a szürrealisták zárt köreibe és több fontos, a szürrealizmus szellemiségét és történetét vizsgáló csoportos kiállításon vett részt, pl. Kölnben, Münchenben vagy Párizsban.
1964-ben Copley-díjban részesült olyan jelentős zsűritagok által, mint Hans Arp, Max Ernst, Man Ray, Marcel Duchamp, haláláig a legendás Bateau-Lavoire-ban élt és dolgozott. Kitüntették a francia Ordre des Arts et des Lettres tiszti fokozatával, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével. Alkotásai számos vezető múzeum, így például a párizsi Centre Pompidou és a Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris; a jeruzsálemi The Israel Museum és a római Galleria Nazionale d’Arte Moderna, valamint a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum kollekciói mellett elsőrangú magángyűjtemények anyagát gazdagítják.
A Várfok Galériában megrendezett kiállítás apropóját Rozsda Endre halálának 20. évfordulója adja és a párizsi Rozsda Endre Baráti Kör szeptemberi többnapos programsorozatához kapcsolódva méltó módon kíván megemlékezni a művészről szülőhazájában, Magyarországon is.
A kiállítás megidézi Rozsda kaleidoszkópszerű, teret és időt magába olvasztó, ornamentális szövetstruktúraként megjelenő, sűrű motívumokkal átszőtt festészetét, valamint az absztrakt formákat figuratív részletekkel (arcok, önarcképek) ötvöző festményei is fontos szerepet kapnak. Mindemellett egy újonnan előkerült sorozatot, aTükröződéseket (Reflets) is kiállítják, a 80-as években készült kisméretű alkotásokat most láthatja először a hazai közönség.
A kiállított festményanyag egy grafikai válogatással egészül ki. A nagyrészt tussal és akvarellel készített alkotások elsősorban Rozsda sajátos szürrealista világát idézik meg: furcsa lények, álomszerű figurák és éteri nőalakok népesítik be a papírlapokat. Rozsda miután 1956-ban végleg letelepedett Párizsban, nem csatlakozott egyetlen művészi csoporthoz sem, de gondolkodásmódját tekintve a szürrealisták álltak legközelebb hozzá: az álmokat, asszociációkat felszabadító alkotói módszere erősen kapcsolódott az irányzat módszertanához. A papírmunkák által ez a világ tárul fel a kiállítás látogatói előtt.
Rozsda Endre és a Várfok Galéria termékeny kapcsolata 1999 óta tart, mostani alkalommal a közönség immár Rozsda tizenegyedik egyéni kiállítását tekintheti meg.
Fotók forrása: Várfok Galéria
