Aztán a popzene is felfedezte magának a humort, a banánnak citromíze lett, és az űrutazások nagy korszakában megállapították, hogy a Hold sajtból van. A két háború közötti kuplék és konferansziészövegek előbb a táncdalok világában születtek újjá, majd innen továbbvándoroltak, egyenesen a rockszínpadokra.
A hetvenes évek elején a frissen alakult P. Mobil popparódiákkal is előállt, átdolgozták az Illés Kéglidalát (Prézli-dal), az Omega Ha én szél lehetnék című klasszikusát (Ha én ló lehetnék) és az LGT Ezüst nyár című slágerét (Ezüst tál).
A P. Mobil a paródiákkal a magyar pop egyik nagy innovátora lett, utánuk jött a Gúnya együttes, amely a Magyar Televízióban komplett popzenei műsort csinálhatott Egymillió foltos hangjegy címmel. Megkapta a magáét többek között Omega Lénája, de emlékezetes volt Szállj fel, Lajoska címmel a Piramis-paródiájuk is. (A magyar televíziózás történetének egyik leghíresebb popzenei műsorfolyama, az Egymillió fontos hangjegy címe is egy szóvicc, Mark Twain Egymillió fontos bankjegy című elbeszélésére utal, amelyből film is készült Gregory Peck főszereplésével).
A legbizarrabb popparódiák a Közgáz-klubban rendszeresen fellépő Neoprimitívhez köthetőek. Figyelmeztető műsoraikat társadalomkritikus él jellemezte, felfoghattuk ellenzéki demonstrációknak is, nem csoda, hogy a KISZ-t kifigurázó műsorukat feljelentették. A poptól olyannyira nem állt távol a paródia, hogy Tardos Péter 1980-ban megjelent Rocklexikonjában a szócikkek is viccesek, szórakoztatóak voltak. Tardos így írt például a Neoprimitívről:
„A zenekar tagjai jóformán a fél világot bejárták, így Csehszlovákiában, a Fülöp-szigeteken, Marokkóban, Angliában, Hongkongban, a Szovjetunióban és Hollandiában is jártak, e tény értékéből valamit levon, hogy nem együtt, hanem egyenként, hivatalos vagy privát utakon. Második nagylemezük anyaga annyiban hasonlít az elsőhöz, hogy az sem jelenik meg… A zenekar működését a következő műsorok fémjelzik: Neandervölgyi séta (1976), Hótehénke és a hét tirpák (1977), Robinson a kani bálon (1977), Szolidaritási fa-rock fesztivál (1978), The Antibabies (1979), Uralkodóosztály I/b. (1980/81-es tanév)… »A jövő zenéje« című emlékezetes memoár-kötetük várhatóan 1987-ben sem készül el.”
Persze a humor még olyan művészek életművében is előfordul, akik nem voltak különösebben szórakoztató karakterek, ott van például Koncz Zsuzsa Miszter Alkohol című csacska táncdala is: „Ó, miszter Alkohol, hát itt vagy már megint, / Hisz érthetően megmondtam, / Már köztünk semmi nincs!”
A paródia annyira hálás műfaj volt, hogy 1980 körül, a hard rock túltermelési válsága idején az Óceán együttes is paródiákban találta meg a menekülési útvonalat az őszinte kőkemény rockból. Ilyen volt a Pulzusban bemutatott Őszinte kőkemény valcer című daluk, illetve a Táncdalfesztivál ’81-ben előadott Hobo Blues Band-paródiájuk, a Kuka blues. (Halkan jegyezzük meg, hogy énekesük az a Patkó Béla volt, akit később Kiki néven ismertünk meg az Első Emeletben.)
A popparódiákat annyira szerette mindenki, hogy akkor is lemezre kerülhetett egy-egy zenés geg, ha az előadója nemkívánatos személy volt. Nagy Feró és a Beatrice Sánta Mária című léha kis semmiségét, a Neoton Santa Mariájának a kifigurázását beszerkesztették a Kisstadion ’80 című, főleg az LGT és az Omega dalait tartalmazó koncertlemezre. A dologban az a bizarr, hogy amikor az album a boltokba került, már az összes művelődési intézmény megkapta a KISZ KB ajánlását, mely szerint a Beatrice fellépéseit a Kommunista Ifjúsági Szövetség nem javasolja a kultúrházakban.
A Beatrice sikerének titka nemcsak Miklóska Lajos remekül meghangszerelt dalaiban, Nagy Feró karcos, jól megírt dalszövegeiben, a kiállásban, az attitűdben keresendő, hanem a felkonfokban is, amelyeket Feró rendesen begyakorolt, mint Lugosi László a gitárszólóit. Ugyanakkor ha rögtönözni kellett, Feró akkor is szórakoztató előadónak bizonyult. A műsorvezetésben a Beatrice máig a legmagasabb színvonalat képviseli. Amikor például Feró arról szónokot, hogy tartózkodjunk az alkoholtartalmú italok fogyasztásától, és igyunk helyette Disco Bort, és hogy tessék jól tanulni, nos ezek Hofi Géza-szintű megszólalások. A kedves fiúk és lányok, felhívnánk mindenki figyelmét a kulturált szórakozásra. És akkor folytatódjon a Beatrice együttes koncertja, vagyis koncertje… A művházigazgatós, KISZ-titkáros paródiák máig működnek, pedig már évtizedek óta nincs KISZ.
Ezeket az összekötő poénokat Nagy Feró előbb a Beatrice feloszlása után a Bikiniben vitte tökélyre. Az Elhervadt a… című zenés fricskában az Illéstől a Karthagóig mindenki megkapja a magáét. Talán a legizgalmasabb paródia a Furcsa jazz című szerzeményük, amelyet a Balkán Brothers nevű álzenekar ad elő. Ezeket a dalokat a Bikini 1984-es XX. századi híradó című albumán hallhatjuk, amely a magyar popzene egyik csúcsteljesítménye, a zenekar egy évvel korábbi, Hova lett? című bemutatkozó albuma mellett.
A popparódiák annyira hálásnak bizonyultak, hogy olyan kevésbé ismert formációk is televíziós tehetőséghez jutottak, mint az Atléta Trió. Ők a Pulzusban mutathatták be a Farkaskölök vagyok című zenés jelenetüket, amelynek a Hasis, alkoss is, gyarapíts is sora komoly karriert futott be annak idején a pesti éjszakában.
Paródiákon messze túlmutatva az abszurd elemeit játssza ki a KFT legtöbb dala. Szerencséjük volt, mert amikor 1981-ben elindult a pályájuk a Bábu vagy című dallal, a nemzetközi trendeket is az új hullám uralta. A műfaj attitűdje, zenei megközelítése közel állt a KFT groteszk világához, nem csoda, hogy a zenekar hangképe, habitusa leginkább a new wave-vel volt rokonítható. Így aztán nem kellett a koncertjeiket polbeatféle bohóckodással eladniuk, mert itt volt az áramvonalas új hullám. A Tea című blöffjükből kiderül, hogy a teának illatos az illata, hogy jobbra és balra kell keverni a csészében, egy kiskanállal, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen az ital.
A polbeat világából érkezett Boross Lajos, aki a Sakálok című regényének klipes adaptációjával, Az én nyoszolyám egy kombinált szekrény című dallal lett igazán ismert, de emlékezetes a Humorfesztivál ’82 című albumon hallható Jó jel című felvétele is. Boross olyan jól adta elő magát, hogy 1985–1990 között a Hungaroton popzenei főszerkesztője lett.
Még Szikora Róbert is felült a paródiavonatra, még akkor, amikor az R-Góval csúcsra járatták a csikidam sivatagi show-ját. Először a magyar előadókra épülő összeállítása, az Így jácctok ti című vicces stílusgyakorlatok készültek el, amelyekből kiderült, hogy Szikorának nemcsak humora van, de komoly színészi kvalitásai is, arról nem beszélve, hogy az R-Go-főnök hangszerelő is egyben. Talán ezekkel a paródialemezekkel ért fel a csúcsra, amikor is kiderült, hogy nemcsak a parafa kalap, a dobverő, de a humoristaszerep is jól áll neki. A Nagy Ferót zrikáló paródiája olyan jól sikerült (Vasárnap este buli lesz, ha eső lesz nem lesz), hogy máig vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a dal Beatrice-szám. És persze Szikora is kipécézte Csepregi Évát. Azzal, hogy az R-Go-főnök nem mikrofonba énekelt, hanem egy banánba, talán messzebb ment, mint Nagy Feró a Sánta Máriával. Feró sem tudta Csepregit elengedni, a yo-yós kabarészámával annyira megsértette az énekesnőt, hogy Friderikusz békítette ki őket egy látványos show-ban.
De a popparódiákból tényleges karriert csak az Irigy Hónaljmirigy futott be: nemcsak a Kisstadiont töltötték meg, sokszor velük adták el a TV2 szilveszteri műsorait is. Vérprofi átirataik legalább annyira kifejezik a kilencvenes évek világát, mint egy fehér Opel Astrában felejtett 2110-es Nokia telefon. Ugyanakkor míg a legtöbb popparódiának volt némi intellektuális, artisztikus háttérsugárzása, addig az Irigy Hónaljmirigy iparszerűen működtetett produkcióinak már nem.
A popparódiák a kereskedelmi televíziók esztrád celebkeltetőiben és tehetségkutatóiban élnek tovább, és persze semmi közük nincs ahhoz a felfogáshoz, ami a Bizottságot, a Beatricét vagy éppen a Neoprimitívet jellemezte.
A popparódiák kulturális hatását nem szabad lebecsülnünk. A kortárs irodalom is számon tartja a Diszkó-diszkó című 1979-es szilveszteri paródia műsort, amelyet Kemény István is megemlített egy körkérdésre adott válaszában, mint olyan eseményt, amelyet nem tudott kitörölni az emlékezetéből. Aki látta, az nem felejti el azt, amikor egy diszkó fényárban úszó színpadára kihoztak egy koporsót (!), abból kikászálódott Patrick Hernandez (Lukács Sándor színművész, egyben kiváló költő alakításában), és megosztott egy diszkón túlmutató bölcsességet az egynyári slágerekről: mint egy kurta miniszoknya, oly rövid az életútja.
Egy biztos: remek paródiákkal lassabban és kellemesebben telik az élet.
