Az elmúlt bő évszázad során többször változott az Antik Gyűjtemény. Milyen tárgyakat foglal ma magába?
Nagy Árpád Miklós: A gyűjtőkör a klasszikus ókor, ahogyan az újragondolt állandó kiállítás címe is jelzi. Mindez a Mediterráneum, azaz a Földközi-tenger medencéjének ókori kultúráit jelenti a Kr. e. 3. évezred közepétől a Kr. u. 7. századig. Irdatlan terület és időbeli horizont. Ezt a végtelen gyűjtőkört persze leszűkíti, hogy az Antik Gyűjtemény szinte kizárólag csak művészeti tárgyakat őriz.
Történeti vagy művészettörténeti kiállítás készült?
N. Á. M.: Művészettörténeti, kultúrtörténeti és vallástörténeti. Ez a három szempont a kiállítás három egységének vezérelve. A gyűjtemény az ókori Mediterráneum számos kultúrájából meg tud mutatni legalább valami keveset. Bár őriz néhány világszínvonalú műtárgyat is, legnagyobb ereje átfogó jellegében rejlik, hogy képes láthatóvá tenni a klasszikus ókor sokféleségét és sokszínűségét.
A kiállítás egy T alakú területen helyezkedik el. A középső térben kap helyet a háromrészes művészettörténeti egység, innen az egyik irányba nyílik a kultúrtörténeti válogatás, a másik irányban a vallástörténeti szempontú anyag látható.
Melyek a fő művek, amelyeket biztosan nem lehet kihagyni egy állandó tárlatról?
N. Á. M.: Elsorolhatnám mind a százat?
A kérdés arra vonatkozik, mekkora kötöttséget jelent, hogy ezt a száz tárgyat biztosan újra és újra ki kell állítani?
N. Á. M.: Ez nem jelent kötöttséget. Ha ezeket a műtárgyakat újra és újra bemutatjuk, szükségképpen mindig új értelmezési keretek közé kerülnek. Az ókortudománynak addig van esélye, hogy komolyan vegyék, amíg élő a kapcsolata a mindenkori jelennel.
Hogyan osztották fel a szerepet a kiállítás tervezése, rendezése során?
Lakatos Szilvia: Elképzeléseinket már a kezdetektől folyamatos beszélgetések mentén finomítottuk, alakítottuk a tér adottságaihoz és a vizuális igényekhez.
N. Á. M.: A kiállítás koncepcióját én alakítottam ki. Forgatókönyv készítése helyett inkább megnéztük, hogy melyik műtárggyal mit szeretnénk elmondani. A kiállítás kidolgozása egy folyamatos, több résztvevős beszélgetés volt.
Jerger Krisztina: Minden kiállításrendezés csapatmunka. Úgy működik, mint egy profi nagyzenekar. Mindenki hangszertudása legjavát adja. Állandó kiállítást tervezni felemelően izgalmas feladat. A feladatom ebben a kontextusban elsősorban a rendcsinálás, a tartalom átfordítása vizuális nyelvre.
N. Á. M.: Egy ilyen kiállítás élettartama legfeljebb 15-20 év. A lényeg: nem magunknak csináljuk, hanem azoknak, akik utánunk jönnek. Manapság az állandó kiállítások is inkább félig állandók, és ez a miénknek is fontos jellemzője. A saját gyűjteményünk darabjai mellett vannak itt kölcsönzött műtárgyak Ezek csak ideiglenesen maradnak itt, ezt a kiállítást szeretnénk időről időre megújítani. Az állandó kiállításba belekomponáltunk egy kis időszakit.
Ha ez a kiállítás legfeljebb húsz évig él, lehet-e már most látni, mit érdemes megváltoztatni a következőn?
L. SZ.: Most még nem látszik, de néhány év múlva egyértelmű lesz. Az előző kiállításon például még természetes volt, hogy a római másolatok a görög művészet példáiként kerülnek bemutatásra, ma sokkal inkább a római művészet emlékeiként értelmezzük ezeket.
N. Á. M.: Az Antik Gyűjtemény első fél évszázada szaggatott történet volt, az egyik korszak nem épült a másikra, a láncszemek nem kapcsolódtak össze. A gyűjtemény évtizedekig egy-két emberből állt, ma tucatnyian dolgozunk benne, ez volt az évezredforduló nagy eredménye.
A teljes interjú a MúzeumCafé 68. számában olvasható.
