A közgyűjtemény és a szegedi régészeti intézet kapcsolata csaknem egy évszázadra tekint vissza. Az egyetem régészei 1929 és 1944 között – a város anyagi támogatása fejében – minden évben tervszerű, modern feltárásokat végeztek Hódmezővásárhely határában. A feltárások során megtalált tárgyak a restaurálást követően visszakerültek Hódmezővásárhelyre, és ezek alapozták meg a múzeum régészeti gyűjteményét. Banner Jánosnak, a magyar őskortörténet-kutatás kimagasló alakjának ásatása során találták meg a többi közt a kökénydombi Vénuszokat, három női alakot formázó kerámiaedényt, melyek feltételezhetően kultikus célt szolgáltak.
Pintér-Nagy Katalin, a kiállítás kurátora elmondta, a szegedi felsőoktatás centenáriuma alkalmából, 2021 végén rendeztek tárlatot az egyetem régészeti intézetének, majd tanszékének történetéről. Ennek anyaga adja az alapját a hódmezővásárhelyi kiállításnak, amely mottójául Banner János egy írásának címét választották: Mit adott Hódmezővásárhely a magyar régészetnek? Oktatási intézményként elsődleges cél volt, hogy a régészhallgatókat minél inkább bevonják a tárlat előkészítésébe. Így a kiállítás forgatókönyvének elkészítésében, tervezésében, a tárgyak válogatásában, majd a kiállítás rendezésében 20-25 hallgató vett részt – közölte az adjunktus.
A látogatók tablókon ismerhetik meg a szegedi régészeti intézet történetét, tevékenységét, feladatait, a bemutatott tárgyak pedig keresztmetszetet nyújtanak a hódmezővásárhelyi és környékbeli ásatásokon feltárt leletanyagról. A tanszék régészeti gyűjteményéből külön tárolókban mutatnak be válogatást az őskorból, a népvándorlás, illetve a honfoglalás időszakából, valamint a kunokhoz köthető leletekből. Ezek közül kiemelkedik egy fehérbronzból öntött kínai tükör, mely vízi jelenetet ábrázol. Szerepel a tárlaton a múzeum és a tanszék 2009-es hódmezővásárhely–gorzsai ásatásán talált néhány tárgy is, itt bronzkori, gepida, Árpád-kori települések nyomait tárták föl.
A képen a kökénydombi oltár és vénuszok. Fotó: Tornyai Múzeum
