A Ringturm a Schottenringen áll, a Duna-csatorna partján. A 23 szintes (húsz emelet a föld fölött, három a föld alatt), 73 méter magas toronyház 1953 és 1955 között, Bécs újjáépítésének egyik fontos szimbólumaként készült el, Erich Bolterstein tervei alapján. Az irodaházfunkció mellett szimbólumnak is szánták: a jövő kapujának (párja is lett volna az út másik oldalán, de az nem épült meg), illetve a szabadságot és a kapitalista gazda(g)ságot akarták a csatorna másik oldalán levő zóna szovjet megszállóinak demonstrálni. A Ringturm jelentőségét az is mutatja, hogy 1955. június 14-én az osztrák híradó tudósítása úgy kezdődött:
„Ez nem Amerika, ez Ausztria.”
Nevét komoly pénznyereménnyel járó közönségszavazáson kapta, több mint hatezren írták meg névötletüket. Az épület tetején egy húszméteres pózna világít. Ez a meteorológiai szolgálat számítógépes rendszerével van összekötve, színe attól függ, milyen idő várható.
Az irodaházban székelő biztosítótársaság, a Vienna Insurance Group 1998-ban a földszinten kiállítást rendezett be a torony történetéről. 2006 óta nyaranta egy-egy kortárs műalkotás díszíti kívülről a Ringturmot.
Az első nem osztrák művész, akinek a munkáját a bécsiek és a turisták láthatták, 2012-ben Fehér László volt, akinek Társaság című festménye díszítette az irodaházat.
Fehér akkor így nyilatkozott az alkotásról és a hely adta inspirációról: „A Ringturm úgy áll, mintha magán viselné az elmúlt hatvan év történelmét. Művészként egy olyan absztrakt formarendszert kerestem, amely az 1950-es évektől a 90-es évekig bármely évtizedet jelképezheti, ám napjainkban is éppúgy aktuális. A megjelenített alakokat átjárja a fény, a levegő, és áthatja az a jellemzően közép-európai történelmi háttér, amelyben léteznek. A Ringturm robusztus architektúrája képezi a motívum geometriai alapját. Úgy érzem, hogy ez az álomszerű, mégis valóságos jelenet a Ringturmból áradó nyugalmat hangsúlyozza.”
Idén – két kimaradt pandémiás év után – ismét egy magyar művész, Maurer Dóra „csomagolta be” az épületet. A négyezer négyzetméteres festmény harminc, egyenként három méter széles és akár 63 méter hosszú hálópanelekből készült el. A festmény címe Együtt.
„Alkotásomban különböző színárnyalatok keresztezik egymást, utalva Közép-Európa sokszínűségére.
Ez a színes kompozíció nemcsak a Ringturm lineáris architektúráját hivatott dinamizálni, hanem célja az is, hogy az épületből kiindulva színeket sugározzon a környező területre.
Vizuális stimuláns a nyári Duna-csatornánál, de egyben egy olyan horgony is, amely a remény jelét küldi az országhatárokon túlra” – mondta el alkotásáról Maurer Dóra, aki világszerte az egyik legkeresettebb magyar képzőművésznek számít.
Rövid, nem reprezentatív közvélemény-kutatásunkban húsz járókelőt kérdeztünk meg az Együttről.
Függetlenül attól, hogy bécsiek (14) vagy turisták (6) voltak-e, mindenkinek tetszett a mű.
Kiemelték a nyárhoz passzoló vibráló, vidám színeket és a geometrikus struktúra játékosságát. A Duna-csatorna ellenkező oldalán levő vendéglátóipari egységekben üldögélők közül volt, aki megjegyezte, hogy az alkotás már rövid ideig tartó bámulást követően egészen meditatív állapotba visz, míg néhány fröccs után a vonalak – további játékosságot mutatva – mintha még meg is mozdulnának.
Nyitókép: Együtt. Fotó: VIG/Hertha Hurnaus/Maurer Dóra
