Glück Frigyes a századfordulós Budapest egyik legjobb szállodája, a Pannónia tulajdonosa volt, és híresen jó konyhát vezetett. Törzsvendégei közé tartozott az úri osztály és a művészvilág számos jeles alakja, mint Ady Endre, Bródy Sándor vagy éppen Podmaniczky Frigyes. Azt azonban kevesen tudják, hogy a művészeti életben több tisztséget is betöltő Glück páratlan műgyűjteménnyel rendelkezett.
Elkötelezettségei mellett jutott ideje és energiája egy jelentős műgyűjtemény létrehozására, amely három nagyobb egységre bontható: képzőművészeti anyagra, iparművészeti tárgyakra és könyvekre. Már az 1880-as években ötszáz kötetes gasztronómiai könyvtára volt az első emeleti szobában, ahol a szálló vendégei is kedvükre lapozgathattak.
Iparművészeti anyagából számos műtárgyat mutattak be budapesti kiállításokon. Ez irányú gyűjteményéről Meller Simon írt rövid ismertetőt a Magyar Iparművészet 1904/4. számában:
„Gyűjteménye, egy-két középkori darabot nem számítva, a renaissance-tól napjainkig terjedő korszakot öleli fel. De e nagy időhatáron belül is rendkívül változatos; bútorok, ötvösmunkák, keramika és üvegipar, elefántcsont- és fafaragás, szövet és hímzés stb. gazdagon és kiváló példányokban van nála képviselve."
Kollekciója egyik legértékesebb része volt a több országból származó, 16?19. században készült 219 darabos evőeszköz-gyűjtemény, amelyet az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozott 1912-ben. Érdeklődése kiterjedt a keleti tárgyakra, majd élete utolsó harmadában a római kori régiségekre is: vidéki birtokán több is előkerült ezek közül a föld alól.
Jelentős volt festménygyűjteménye is, amelyből több képet a szállodában helyezett el más iparművészeti tárgyakkal együtt. Erre következtethetünk a Vendéglősök Lapjában 1911-ben megjelent cikk alapján is. A szerző Glück gyűjtői tevékenységéről a következőt írja: A művészi becsű képeknek nemcsak egyszerű vásárlója, hanem maga is művészi érzékű és tehetségű gyűjtője. Utazik, kutat itthon és külföldön, hogy felfedezzen egy-egy régi becses festményt, s hogy újabb remekművekkel gazdagítsa arany- ezüst- és porczellángyűjteményét. Képtárában ott találhatók a magyar és régi olasz mesterek műalkotásai mellett különösen a németalföldi festők remekei."
Az 1919-es Tanácsköztársaság kikiáltása után megkezdődött a muzeális értékű műtárgyak köztulajdonba vétele, amely alól a Glück-gyűjtemény sem képezett kivételt. 55 festményt és kisplasztikát szállítottak el belőle, valamint elkoboztak még 18 festményt, amelyet a gyűjtő megőrzésre adott át a Szépművészeti Múzeumnak 1918 novemberében.
Az államosítási akció során begyűjtött több ezer műtárgy színe-javából rendezték meg a köztulajdonba vett műkincsek kiállítását a Műcsarnokban 1919 júniusában. A katalógus hétszáz körüli tételéből harminchat szerepel Glück Frigyes neve alatt. A művek azonosítását nehezíti, hogy a kiadvány csak szűkszavúan, illusztráció nélkül ismerteti az alkotásokat, amelyekből több szerepel más-más mesterek nevével fémjelezve a foglalási jegyzőkönyvben és egyéb korabeli publikációban.
A Glück birtokában lévő festményekről pontosabb tájékoztatást kaphatunk az osztrák Ludwig Baldasstól, aki illusztrációk kíséretében számolt be a gyűjtő számos képéről az Ars Una lapjain 1924-ben. Ennek és néhány régebbi kiállítási katalógusnak köszönhetően méret és reprodukció köthető a '19-es tárlaton szerepelt Glück-tulajdonú műtárgyak csaknem feléhez.
Glück Frigyes kollekciója halála után szép lassan szétszóródott, jutott belőle hazai múzeumoknak és magánembereknek, és bőven az országhatáron túlra is.
A teljes cikk a MúzeumCafé 71. számában olvasható.
