A busók kifordított szőrű bundát, szalmával kitömött gatyát, gyapjúból kötött cifra harisnyát, lábukon bocskort, fejükön fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, birkabőrcsuklyás álarcot viseltek. A bundát összefogó övre akasztották a marhakolompot, kezükben kereplőt vagy soktollú buzogányt tartottak. Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó busócsoportok házról-házra járva kifejezték jókívánságaikat, elvégezték varázslataikat, cserébe étel-ital adományokat kaptak.
A Budai Vigadó Kallós Zoltán kiállítótérben március 5-ig, húshagyó keddig látogatható a kiállítás a mohácsi busójárás megújuló hagyományát kívánja bemutatni. A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumból és a helyi Népi Iparművészektől érkező tárgyak segítségével arra is választ kapunk, hogy miképp marad élő, hogyan tud megújulni a néphagyomány.
A tárlaton helyi népi iparművész busóálarc faragó mesterek munkái mellett megtekinthetők Kolbe Mihály grafikus és festőművész farost lemezre készített különleges busó témájú alkotásai, valamint Répásy Zsolt fotográfus busó témájú munkái, melyek közül korábban az amerikai National Geographic egyet az év legjobb 50 fotója közé is választott.
A farsangi szokásoknak, így a mohácsi busójárásnak is elengedhetetlen velejárója az alakoskodás, a zene és a tánc. A január 12-i kiállítás megnyitó vendége, a Poklade zenekar 18 órától a mohácsi busókkal tánctanítással egybekötött dél-szláv táncházat is tart. A poklade kifejezést a mohácsi sokácok a farsang megnevezésére is használták, de a szó átöltözést, átváltozást is jelent, hiszen a zenekar tagjai a busójáráson nem csak zenészként, hanem busóként is részt vesznek.
További információ itt.
