Ünnepélyes keretek között megnyílt Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás csütörtökön este a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója megnyitóbeszédében a klímaváltozás kapcsán hangsúlyozta: „Küzdenünk kell, hogy bízva bízhassunk. Helyettünk ezt nem fogja megoldani senki.” Dr. Pálvölgyi Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, egyetemi docens pedig a bizalomra helyezte a hangsúlyt. „Ha nem bízunk egymásban és az intézményeinkben, akkor tényleg el vagyunk veszve.”
A Petőfi Irodalmi Múzeumban sokszor volt már olyan kiállítás, amely Madách Imre életét és munkásságát mutatta be, de még soha olyan, amely az eszkimó szín apokaliptikus világát idézi, ezzel is jelezve azt, hogy az embernek egyre nagyobb felelőssége van a saját környezetének védelmében. A kiállítás a klímaváltozás felgyorsulása miatt igencsak aktuális. A tárlatból megtudhatjuk azt is, hogy George Byron, Charles Fourier vagy éppen Jókai Mór is foglalkozott a jövőbeli klímaváltozással. A jövő század regényének zárófejezetében Jókai Mór például arról ír, milyen következményekkel jár az éghajlat drasztikus megváltozása.
Dr. Pálvölgyi Tamás megnyitó beszédében a bizalomra helyezte a hangsúlyt. Szólt arról is, hogy Madách a Tragédiában a nap kihűlését látta a legnagyobb veszélynek, így Pálvölgyi szerint nehéz konkrét párhuzamot vonni korunk problémája és az író víziója között. Vagyis Madách még addig nem ment el, hogy az ember pusztítja el a Földet, de ettől függetlenül jóslatát jól tesszük, ha nem hagyjuk figyelmen kívül.
– Épp itt volt az ideje, hogy Petőfi mellett a másik kétszáz évesünk előtt is tisztelegjünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban – indította beszédét Demeter Szilárd, a múzeum főigazgatója. Hozzátette, hogy Madách Tragédiája az esztétikai értékei mellett látnoki mű. Arról is szólt, hogy éppen száz esztendeje, 1923-ban írja Babits Mihály a Tragédia előszavában azt, amit a kiállításban is idéznek: „Olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás, korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.”
A most már egyre akutabb problémaként érzékelhető klímaváltozásról szólva elmondta: elsőként azt kell tudatosítanunk, hogy nem a természetet akarjuk megmenteni, hanem magunkat. Hogy alkalmas-e a földi környezet az emberi életre, az a Föld számára közömbös. Az embernek nem az. Véleménye szerint a klímaváltozás és benne az ember szerepe lassan metafizikai kérdéssé válik. Másutt is elmondtam már, hogy a beköszönő poszthumán korszak az embert, vagy még pontosabban az ember utáni gendert is ökológiai lábnyommá redukálja. Az ökológiai lábnyomnak viszont nincs szabadsága, tehát etikája sincs, csupáncsak mértéke van. Az ökológiai lábnyomnak nincs világa. Túl van jón és rosszon, bűne sincs, a jövője egy szám. Az ember utáni gender gyermeke nem gyermek, hanem utód, az ökológiai lábnyom növelése. Csakhogy ez nem a mi életünk, így nem lehet élni. Madách ezt is tudja, emlékezzünk csak vissza: az utolsó színben Ádám épp a szirtre indul a mélybe vetni magát, hogy „vessen véget a komédiának”, amikor Éva kilép az ajtón és közli vele, hogy „anyának érzem, oh, Ádám, magam”, és itt Lucifer vereséget is szenvedett. Az emberi szabadság nem csupán a jó és a rossz közötti választás lehetősége – az egyéni szabadság túlmutat az emberi egyeden, annak számszerűsíthető ökológiai lábnyomán. Így lesz értelme a felelősségvállalásnak” – mondta a főigazgató.
Demeter Szilárd úgy zárta beszédét, nem tudja, hogy mi a megoldás a klímaváltozás és egyéb krízisek kapcsán, de azt tudja, hogy ha létezik megoldás, akkor az kizárólag a szabadságába visszahelyezett ember megoldása lehet. – Egy ökológiai lábnyomot az Úr hogyan is tudna végszavazni: „Mondottam, lábnyom, mértéked legyen nulla” – fogalmazott ironikusan. Demeter idézte a Tragédia befejezését is: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – Azt hiszem, hogy ennek mai értelmezése így néz ki: csak akkor bízhatsz, ha küzdesz. Küzdenünk kell, hogy bízva bízhassunk. Helyettünk ezt nem fogja megoldani senki. És nincs másik Föld – tette hozzá a főigazgató. A teljes beszéd itt olvasható.
A kiállítás Az ember tragédiája történeti színei közül az Eszkimó szín disztópiájára és közvetlen előzményeire fókuszál. Az utolsó színben a bolygó szinte élhetetlenné válik és az emberi civilizáció radikális változásokon megy keresztül. Madách Imre által elképzelt jövőkép több olyan problémát és kérdést is tematizál, amelyek napjainkban is megjelennek a klímaváltozáshoz köthető közbeszédben és A kiállítás gerincét Kass János Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas grafikus Az ember tragédiája egyes színeit megjelenítő rézkarcai alkotják, illetve további három kortárs képzőművész: Kapoli Márton, Kósa János és Milorad Krstić munkái is láthatók.
A tragédia egyes színeinek vizuális megidézése mellett különféle tudományágak kutatói beszélnek arról, hogy ezekre a Madách által felvetett, de a mai viszonyokra adaptált problémákra milyen válaszok adhatók.
A kiállítás 2025.01.12-ig látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Csejk Miklós
Fotók: Csákvári Zsigmond / PKÜ
