Nem is olyan régen ezek voltak a csodaszerek, amelyeket a gyógyszerészek titokzatos feliratú fajanszokban, míves üvegedényekben, esetleg díszes fadobozokban tartottak sokfiókos patikaszekrényeikben. A különleges növényi, állati és ásványi anyagokat kőmozsarakban porították, hogy aztán keserű pirulákat, tinktúrákat keverjenek ki. Officináikba – a vásárlók kiszolgálására szolgáló helyiségbe – nemcsak gyógyszerekért tértek be a betegek, de közösségi térként is működtek, ahol az emberek találkozhattak és beszélgethettek.
Mindezt a Budai Várban megbúvó Arany Sas Patikamúzeumban tudtuk meg, amelynek épületében a 18. század közepétől egészen az I. világháborúig valóban gyógyszertár működött. Az első terembe belépve rögtön feltűnnek a falfreskók: a kiszolgálótérben többek között a 18. században festett Jézus és a vérfolyásos asszony című jelenet látható, amely a gyógyulásba vetett hit szükségességére hívja fel a figyelmet. Itt található a táraasztal is, amelyen a gyógyszerkészítés zajlott, és a patikusok ezen tartották legfontosabb eszközeiket is. Egy Szent Rókus-szobor is helyet kapott ezen a területen – a csodatevő francia, ferences szerzetest a pestisből gyógyulók szentjeként tisztelik.
A díszes falfestés és a virágornamentika a barokk kori patikák sajátosságait tükrözik, csakúgy, mint a gyógyszerészeti edények, eszközök, mozsarak, mérlegek, leírások, egységes árszabások, amelyekkel a kor patikusai dolgoztak. Akkoriban céhszerűen tanulhatták meg a mesterséget, csak a 19. század közepétől kezdték el Magyarországon is egyetemen oktatni a gyógyszerészetet. A gyógyszertárakban eltöltött gyakorlati idő továbbra is fontos maradt, de vezetéséhez már külön vizsgát kellett tenni. Mivel az orvosi kezelések és a gyógyszerek a 17–19. században a módosabb réteg számára voltak elérhetők, ezért sokáig párhuzamosan működtek népi gyógyítók is, akik a parasztság szenvedéseit enyhítették.
A laboratóriumi térbe belépve a gyógyszerészet történelmének különböző szakaszai sejlenek fel olyan nevekkel, mint az első magyar nyelvű herbáriumot összeállító Méliusz Juhász Péter református lelkész, vagy a bázeli egyetemen oktató Paracelsus, aki arról lett híres, hogy sikeresen kezelte higannyal a vérbajt. A mikrobiológia megteremtője, a németalföldi Anton van Leeuwenhoek által feltalált mikroszkóp pedig hatalmas lépést jelentett az orvosi kutatásokban.
Érdekes adalék, hogy míg ma szinte elképzelhetetlen lenne egy patikus a fehér védőköpenye nélkül, csak az 1930-as évektől vált kötelező kiegészítővé, addig utcai ruhában keverték ki a gyógyszereket és szolgálták ki a vevőket. A női patikusok egyik úttörője Thinagel Szerafin volt, aki 1903-ban szerzett gyógyszerészi diplomát Kolozsváron. Férjével közösen nyitott patikát Déván, később Isaszegen, amit férje halála után már egyedül vezetett, egészen 1950-ig, amikor államosították az üzletet. A forradalom alatt, 1956. november 2-án hunyt el.
Egy beugróba benézve egy teljesen berendezett alkimista műhely sejlik fel előttünk tűzhellyel, rézből készült edényekkel, titokzatos üvegcsékkel, homokórával és a mennyezetről lelógó, kipreparált krokodillal. Szinte megelevenedik a különböző szúrós szagú gőzökbe-gázokba burkolódzó, mohó vággyal kutató alkimista alakja. A minden betegséget meggyógyító, életet meghosszabbító és a fémeket arannyá változtató bölcsek kövének kutatása során, véletlenül, mintegy kísérleti melléktermékként létrejött innovációk nagyban elősegítették a farmakológia fejlődését. Alkimisták a Habsburg Birodalomban Mária Terézia 1768-as tiltó rendelkezéséig működhettek.
Az Arany Sas Patikamúzeum egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy betekintést nyerjünk a múlt gyógyszerészeti gyakorlatába és fejlődésébe. A gazdag és látványos gyűjtemény segítségével megismerhetjük a korabeli gyógyítási módszereket, az alkimista gyakorlatot, és azt is, hogy hogyan vált el egymástól ez a két ág, amely jelentős társadalmi és tudományos hatással is bírt.
Köszönjük Vámos Gabriellának a tárlatvezetést!
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
