A nagy sikerű Textúra előadás-sorozat idén visszatért a Szépművészeti Múzeumba. Az ország egyik legfontosabb közgyűjteményének műtárgyaira írt kortárs darabokat neves színművészek jelenítik meg. A sokféle műfajt ötvöző, művészeti ágakat összekötő produkció a fiatal és az idősebb generáció tagjait is megmozgatja. A Textúra november 26-i alkalmán jártunk.
A Szépművészeti Múzeum hatalmas felújított csarnokaiba megérkezve a Magyar Rádió Gyermekkórusának és kamaraegyütteseinek hangjai éteri hangulatot teremtettek. A nyitányt követően az érdeklődő tömeget az előadások nyolc különböző helyszínére irányították. A kiállítóterekben pedig a kiválasztott műalkotások előtt felállított színhelyeken, már az előadóművészek várták közönségüket. Minden állomáson egy kortárs magyar író vagy költő szövege elevenedett meg a jellemzően 5-10 perc hosszúságú monológokban, melyeket kifejezetten a műtárgyak inspirációjára alkottak meg. A színművészek pedig érzékletes módon váltak közvetítőivé az egyes kompozíciók mélyebb rétegeinek. A hét bemutatót Valló Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Radnóti Színház főrendezője rendezte.
Változatosság és sokszínűség jellemezte az egész estét, mely során a közönség számára sikerült más szemmel nézni a kiállított műtárgyakra. A rövid, ám lényegre törő előadások nagyszerűsége abban is rejlik, hogy azok leginkább a látogatók érzelmeire hatnak. Ezáltal sikerül a műtárgyaknak olyan részleteire is rávilágítani, melyek enélkül rejtve maradnának. Az összművészeti kompozíciókban összeérnek a társművészetek kimagasló teljesítményei.
A felkészült szervezést dicséri, hogy a nagyszámú közönséget infografikák segítségével sikerült hatékonyan irányítani a múzeum hatalmas tereiben. Érdemes kiemelni, hogy az eseményen nagy számban vettek részt középiskolások is. Ez jól mutatja, hogy a művészeti alkotások és előadások nem csak egy szűk réteg számára jelentenek kikapcsolódási lehetőséget.
Az idei évadban ókori műtárgyakat, középkori festményeket valamint egy kiemelkedő magyar vonatkozású festmény kulisszatitkait is megismerhettük a színészek tolmácsolásában. Dragomán György egy flamand festő Szent Jeromos a cellájában című alkotásához írt történetét gyermekszínészek (Bagi Marcell / Dénes Ábel / Kócsó Bertin) adták elő, mely során egy plüss oroszlán is előtérbe került.
Durica Katarina napjainkban játszódó, heves érzelmektől fűtött szerelmi sztoriját Hegyi Barbara jelenítette meg, melyben Rudzs-ahau és Ipepi sztéléje hűtőmágnes formájában tűnt fel.
A legdrámaibb monológ Szabó T. Anna tollából származott, mely id. Lucas Cranach: Krisztus és a házasságtörő asszony című festményéhez íródott. Mária Magdolna története (Sodró Eliza / Józsa Bettina / Hartai Petra előadásában) a hús-vér ember érzéseit és gyötrelmeit elevenítette meg. A szövegben lírai módon kapott szerepet a vívódás és a fájdalom. Itt minden egyes szónak döntő fontossága volt, és a költőnő magyar nyelvemlékek, balladák és gyermekdalok sorait is belefoglalta alkotásába.
A középkori szerzetesek életének jeleneteit Fra Angelico festménye nyomán Bán János dolgozta fel. Szilasi László szerzeményében a legapróbb részletekig megismerhettük egy remete mindennapjait, emellett áhítatos gondolkodásuk és látomásaik idézték meg a szerzetesek hitének szilárdságát.
Térey János Perszephoné levelét fogalmazta meg saját anyjának, melyben a Trokán Anna és Borbély Alexandra által megszemélyesített ókori hölgy érvel amellett, hogy szabadon élhesse meg a szerelmet. Az ihlető műtárgy ehhez a Trónuson ülő nőalak Medmából volt.
Frappáns, humoros és interaktív monológot kapott Olasz Renátó Totth Benedek írótól. Mányoki Ádám önarcképének történetét egy műtárgyrablás cselekményébe ágyazva ismerhette meg a közönség.
Szintén a közönség bevonásával adta elő Schell Judit Tóth Krisztina szövegét, mely egy etruszk hamvurnához kapcsolódva egy temetési szertartás előkészületeit jelenítette meg.
Idén már nem lesz több előadás, ám a következő évad programját is hatalmas érdeklődés várja!
Nyitókép: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
