A Magyar Festészet Napja programsorozat nem kinyilatkoztat, nem ítélkezik, csak az igazat mondja. Senki és semmi felett nem szeretne uralkodni, csak azt akarja bizonyítani, hogy művészet nélküli élet nem létezik. A művek által egyéni világok idéződnek meg, egyik alkotás sem része egy átfogó koncepciónak. Mégis fellelhető köztük kohézió – kezdte megnyitóbeszédét Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas festőművész a Lónyay–Hatvany-villa galériájában rendezett sajtótájékoztatón. „Megmagyarázhatatlan együttműködés a sosem működő múlttal és a megfoghatatlan jelennel is. Mert van egy nyelv, amit mindannyian megértenek. (…)
Az itt kiállítók hisznek abban, hogy a festészet mindannyiunk ünnepe lehet. A festészet alkotó és befogadó élményét keresni sem kell, mert itt van velünk.
A festészet, a művészet az egész felfoghatatlan világot a markunkba teszi.”
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész, a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke elmondta: a kezdetben egynapos rendezvény az elmúlt húsz év során mintegy másfél hónapos rendezvénysorozattá nőtt ki magát. Ma már nemcsak Magyarországon, hanem Kárpát-medence-szerte kiállításokkal várják az érdeklődőket.
Az elmúlt években több mint negyven település csatlakozott az eseményhez, mintegy kétszáz kiállítás valósult meg, és több százezer műtárgyat állítottak ki.
A hangsúly azonban nem a számokon, hanem a kiállított műtárgyak értékén van, tette hozzá.
A programsorozatnak három alappillére van. „Az első pillér a csatlakozás, a második azok a városok, amelyek az éves kulturális programjaikba évről évre beillesztik a programsorozatot. Hódmezővásárhely és Debrecen is közéjük tartozik. Ez azt üzeni, hogy a magyar festészet napja Magyarország és Kárpát-medence-szerte egyaránt fontos a művészek és a galériák számára. A harmadik pillér a Magyar Festészet Napja Alapítvány, amely saját programokat szervez.”
A szervezet mottója: A látható érték.
A kiállítások fókuszában az Élő magyar festészet című nagy kiállítás áll, amely három festőgenerációra osztja a magyar festészetet. „Ez a kiállítás minden évben máshol valósul meg, és néhány kivétellel a kezdetek óta vándorkiállításként működik. Idén a kényszer szülte, hogy a Szolnoki Galéria már másodszor ad otthont neki.”
Fényes Adolf és Aba-Novák Vilmos nyomdokain jártunk a Szolnoki Művésztelepen, ott, ahol egész biztosan él a hely szelleme. Jelenlétét még a képzőművészetekre kevésbé fogékonyak is megérzik a Tisza és a Zagyva találkozásánál fekvő, ősfás parkban megbúvó, idén 120 éves alkotói paradicsomban.
Az Élő magyar festészet című kiállítás három szekciójának kurátorai: Verebes György, aki a doyenek kategóriájáért, Gaál József Munkácsy-díjas festőművész, aki a középgenerációért és Horváth Dániel, aki a fiatalokért felel.
Ez a kiállítás azért fontos, mert a kortárs alkotókat közelebb viheti a közönséghez, fogalmazott Pallós Nikoletta, a Batthyány Lajos Alapítvány főigazgatója a megnyitón.
Az idei rendezvényt a Magyar Festészet Napja sorozat közelmúltban elhunyt alapítója, Bráda Tibor emlékének ajánlják.
Nyitókép: Arcanum, a Magyar Festészet Napja Alapítvány kurátorainak kiállítása a Lónyay–Hatvany-villában. Fotó forrása: Magyar Festészet Napja Alapítvány
