Az 1879-es szegedi nagy árvíz és az azt követő újjáépítés erősen meghatározza a jelenlegi városképet. A Móra Ferenc Múzeum is a természeti csapásnak köszönhette létrejöttét. A múzeum építése kettős célt szolgált: a múzeumi gyűjteményeken túl a városi könyvtár helyszínét is biztosította, sőt a könyvtár iránti igénynek volt benne döntő jelentősége. Az 1800-as évek második felében már nyilvános könyvtárak segítették a városok szellemi és kulturális fellendülését. Szegeden 1875-ben, a főreáliskola földszintjén nyílt meg az első városi közkönyvtár. (A főreáliskola jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri rektori hivatala.) Az árvíz betörésekor a könyvtári állomány az iskola pincéjében, ládákban várta a könyvtár termeiben éppen megrendezett mezőgazdasági kiállítás lezárultát, így a kötetek nagy része jelentős károkat szenvedett. Somogyi Károly esztergomi kanonok 43701 kötetet tartalmazó, felbecsülhetetlen értékű könyvgyűjteményét ajánlotta fel a városnak, hogy adományával megalapozza az „Alföld fővárosának” szellemi újjáépítését.
A megújult könyvtárat 1881-ben, ismét a főreáliskolában rendezték be. 1883-ban Ferenc József is meglátogatta az újraindult kulturális intézményt, vendégkönyvében máig olvasható a bejegyzése. Az ünnepélyes megnyitóra elkészült könyvtári bútorzatot Juhász Gyula nagybátyja, Juhász György készítette, a Somogyi könyvtár jelenlegi helyszínén máig megtekinthető. A könyvtár első igazgatója Reizner János volt, ő kezdett múzeumi tárgygyűjtésbe és a könyvtár folyosóin, kisebb tárlókban be is mutatta szerzeményeit.
A város 1893-ban elhatározta, hogy új, impozáns kultúrpalotát építtet a millenniumi ünnepségekre az egyre bővülő városi könyvtár és a múzeum számára. Az 1896-ban elkészült klasszicista épületet Steinhardt Antal és Lang Adolf tervezte, a múzeum bejáratának korinthoszi oszlopain nyugvó timpanonon A közművelődésnek felirat olvasható. A megnyitáskor még csak könyvtárként működött, a városi múzeumnak 1899-től otthona. Reizner Jánost Tömörkény István, majd Móra Ferenc követte a múzeum igazgatói székében. A 2. világháborúban bombatalálat érte az épületet, egy oszlopa kidőlt, de szerencsére sikerült helyreállítani. 1950-ben döntötték el, hogy a két intézmény, a könyvtár és a múzeum kettéválik. A múzeum a következő évben Móra Ferenc nevét vette fel. 1955-ben elhatározták az épület bővítését, és mindkét oldalán három-három ablaksornyi épületrésszel toldották meg. A könyvtár az eredeti Somogyi-gyűjteménnyel együtt 1984-ben került az új, Dóm téri épületbe, a Móra Ferenc Múzeum pedig azóta egyedüli intézményként birtokolja a palotát, amely nemrég teljes körű felújításon esett át, terei 2020 augusztusától látogathatók újra.
A múzeumbejárás az alagsorban indult, ahol rögtön kiderült, hogy az épület alatt nincsen pinceszint, mert ezt a Tisza közelsége miatti magas talajvízszint megakadályozza. Ezért az építészek megemelték az első szintet, és az így létrejött alagsorban alakították ki a raktárhelyiségeket és a bemutatótermeket.
Az alagsorban található néprajzi látványtár üvegtárlói rendkívüli tárgygazdagságról árulkodnak. Jól megférnek egymás mellett kékfestődúcok fonott gyékényszatyrokkal, Dankó Pista hegedűje faragott pipafejekkel vagy festett faládák zománckannákkal.
A gyönyörűen festett menyasszonyi ládák érdekessége, hogy könnyen felismerhető rajtuk a településenkénti festési divat: Szegeden a tarka, bogyóformájú virágok, Hódmezővásárhelyen a festett rózsák, míg Makón az aszimmetrikus virágcsokrok hódítottak.
A népművészeti látványtárból nem hiányozhat a „hírös ” szegedi papucs sem, amelynek nincsen párja, főleg mert a bal- és jobblábas darabja ugyanazon a kaptafán készült. A népi lelemény kifogyhatatlanságát dicséri, hogy gyékényből szinte minden használati eszközt elkészítettek, a korabeli sáros utakon például jól szolgáltak a fonott gyékénykalucsnik.
Az alagsor után rögtön a múzeum legmagasabb pontjára vezetett az út: a padláson az épület stabilitását szolgáló eredeti, szegecselt acélváz figyelhető meg. Az utolsó felújítás során a tetőn kilátóteraszokat alakítottak ki, a feljárók előterében a közművelődési palota történetét bemutató időszalag és a város két korábbi térképe látható. Az elzárt területekhez tartoznak az irodák, a kutatók szobái és a kézikönyvtár is. Az igazgatói szobát is megtekinthettük, ahol kuriózumok sokasága: kiváló írónk, Móra Ferenc kézirata, a már lebontott Dömötör-templomot és a városháza árvíz előtti állapotát ábrázoló festmények fogadtak bennünket.
A kiállítások előkészítését szolgálja a múzeum kézikönyvtára, amelyet már elkülönítettek az egykori Somogyi-gyűjteménytől. A könyvtárteremben látható az első igazgató, Reizner János büsztje.
A kulisszajárás során egy épülő új kiállításba is bepillanthattunk. A múzeum műszaki munkatársainak találékonysága határtalan: sem vulkánkitörés, sem mozgó dinoszaurusz megalkotása nem okozhat számukra problémát. Az átépíthető tárlók, válaszfalak, a mozgatható világítótestek, bútorok összevisszaságában azonban még nehezen elképzelhető, hogy a helyszínen hamarosan már új tárlatnak örvendhetnek majd a látogatók.
Az épületbejárás a földszinti képtárban zárult, ahol két óriási festmény vonja magára a tekintetet. Vágó Pál híres alkotása, a „Szeged szebb lesz, mint volt” és Munkácsy Mihály Honfoglalás című remekművének szín-és szénvázlata. Vágó hatalmas festményén az az 1879. március 17-ei pillanat látható, amikor Ferenc József az árvíz sújtotta Szegedre látogatott és a szemle végén kimondta a később sokat emlegetett ígéretet, hogy „Szeged szebb lesz, mint volt”. A kép körül sok volt a vita: kétszáznál is többen jelentkeztek, hogy felkerüljenek a festményre, és Ferenc József osztrák tábornoki köpenyét át kellett festeni magyar huszártiszti mentére.
Munkácsy készülő műve, a Honfoglalás számára épp Szeged környékén keresett modelleket, és a támogatásért cserébe a városnak ajándékozta a színvázlatot, míg a szénvázlatot később a szegedi múzeumnak ajánlotta fel az özvegye.
A Móra Ferenc Múzeum kulisszatitkait feltáró izgalmas sétát Hódi Nóra vezette.
A képek a szerző fotói.
