Gulácsy Lajosé az egyik legkedveltebb festői életmű Magyarországon, hasonló léptékű életműtárlata azonban mindeddig nem nyílt – mondta el a kiállítás szerdai sajtóbemutatóján az MNG főigazgatója. Baán László felidézte, hogy eredetileg 2022-re, Gulácsy halálának 150. évfordulójára tervezték a kiállítást, ám annak elkészülte a világjárvány miatt csúszott. Így azonban megvalósulhat a művészetkedvelők százéves álma, és egyszerre találkozhat a közönség Gulácsy, valamint a nagy kortárs, Csontváry Kosztka Tivadar életművével, hiszen a Szépművészeti Múzeumban jövő héten nyílik a nagyszabású Csontváry 170 kiállítás – jegyezte meg.
Bellák Gábor, a Gulácsy-életműtárlat egyik kurátora kiemelte, hogy a kiállításhoz kapcsolódó kutatások tisztázták például a festő utolsó jelentős művével, a Rococo Concertóval kapcsolatos, eddig tisztázatlan kérdéseket is. Gulácsy ugyanis legnagyobb méretű, eredetileg 180x300 centiméteres képét 1914-ben három részre vágta, ezek közül a két szélső darab maradt fenn Az ópiumszívó álma és Rózsalovag címmel, amelyek a kiállításban is együtt láthatók. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban elvégzett tudományos vizsgálatok igazolták a két kép összetartozását, és tisztázták a roncsolódások, későbbi átfestések mértékét is – közölte Bellák Gábor.
Plesznivy Edit, a tárlat másik kurátora kiemelte, hogy a Nemzeti Galériában a jól ismert remekművek mellett Gulácsy több újonnan azonosított alkotása látható, valamint olyan művek is, amelyek korábban soha nem szerepeltek kiállításon.
A festmények, rajzok, illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, dokumentumok, a művészről készült fotók, illetve kortársai – mások mellett Márffy Ödön, Vaszary János vagy Amedeo Modigliani – néhány alkotása is helyet kapott.
Plesznivy Edit elmondása szerint a tárlat laza kronologikus rendben, tematikus és stiláris csomópontok mentén vizsgálja Gulácsy életművét. A nyitóegység például önarcképein keresztül mutatja be a festőt, aki vásznain gyakorta jelenítette meg magát reneszánsz, rokokó vagy egyéb történelmi öltözetekben.
Gulácsy legerősebb inspirációs forrását és utazásainak leggyakoribb célpontját Olaszország jelentette; Itália meghatározó szerepét külön szekció mutatja be, a kortársak és elődők olaszországi munkáiból is válogatva. Külön egységekben találkozhat a látogató a Dante-kultusz ihlette képekkel, valamint Gulácsy preraffaelita és rokokó hangulatú alkotásaival is.
Plesznivy Edit kiemelte a tárlat címadó egységét, Gulácsy ugyanis nemcsak festőként, hanem íróként is aktív volt, az általa megálmodott, marsi vagy holdbéli Na'Conxypan világát pedig írásaiban és képein is gyakran ábrázolta.
Az MNG tárlatának újdonsága, hogy először mutatja be egybefüggő műcsoportként a Na'Conxypan-képeket, de a látogatók Gulácsy írásaiból is hallhatnak részleteket.
Gulácsy Lajos egész életét végigkísérte lappangó betegsége, az idegösszeomlást azonban az I. világháború kitörése hozta el. Noha a festő időnként még elhagyhatta a pszichiátriai intézményeket, alkotóereje egyre inkább megtört, kompozíciói szétesettekké váltak, sőt korábbi alkotásaiba is belefestett, így kerültek a gombaszerű motívumok Az ópiumszívó álma című vásznának alsó részére is.
Utolsó éveit Gulácsy már katatón állapotban, ideggyógyintézetben töltötte – ezt az időszakot idézi meg a tárlat utolsó, vakítóan fehér, festmények helyett már csak műcímeket sorakoztató szobája.
Az életmű-kiállítással egy időben nyílik meg a Letűnt idők nyomában – Gulácsy Lajos, Fáy Dezső és Keleti Arthúr Itália igézetében című kísérlőtárlat. Mindkét kiállítás augusztus 27-ig látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
